Győzött a báránybőrbe bújt farkas

Publikálás dátuma
2019.09.15. 15:54

Fotó: JOE KLAMAR / AFP
A szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 98,25 százalékos támogatással elnökévé választotta Norbert Hofert a szombati, Grazban tartott kongresszusán. Ezzel az eredménnyel alig maradt el a párt korábbi vezetőjének 98,7 százalékos rekordjától.
Heinz-Christian Strache ez év májusáig – több, mint 14 éven át – állt a párt élén. A nevezetes tavaszi úgynevezett Ibiza-videó okozta vesztét: a hétórás felvételből 7 percnyi válogatás bejárta a világot, bemutatva, hogy pénzért, hatalomért a politikus képesnek mutatkozott egy orosz oligarchának hitt nőnek – kis túlzással – kiárusítani Ausztriát. A megsemmisítő felvétel közzé tétele után az akkor már alkancellárságig emelkedett Strache lemondott minden tisztségéről, amit vélhetően már másnap megbánt. Addigi pártvezető társai azonban kaptak az alkalmon, a napvilágra került korrupciós vádaktól elhatárolódtak, hangoztatták, hogy Strache szalonképtelenné vált. Nem győzték hangsúlyozni, hogy ők viszont tiszták, a párt pedig egységesebb, mint valaha. Ezt az irányt hangoztatta az elnöki tisztségében megerősített Hofer, akinek hat helyettese között az első lett Herbert Kickl, a felbomlott néppárti-szabadságpárti kormány belügyminisztere, az FPÖ radikális ideológiai vezére. A kongresszusról Strache távol maradt, amit a 880 kongresszusi küldött vegyes érzelmekkel vett tudomásul. Ezentúl a mosolygós Hofer és a komorságig elszánt Kickl duója vezeti majd a pártot, amely a szeptember 29-i általános választások előtt 20 százalékon áll. Hofer beszédében koalíciós partnerséget ajánlott a néppártnak, de Kickl belügyminiszteri kinevezését szabta feltételként. Hozzátette, hogy ha az Osztrák Néppárt nem él a lehetőséggel, akkor könyörtelen ellenzéki Szabadságpárttal találja magát szemben. Választási kampánynak is felfogható beszédében közölte, hogy az FPÖ Ausztria legnagyobb pártja kíván lenni. Hofer szerint a párt három pillére továbbra is a hazaszeretet, a szociális érzékenység, s egy liberális vonulat. A kongresszus folyamán Hofer Bécs „muzulmánosodása” ellen hangolta a hallgatóságot, Kickl még inkább, ő az „agresszív afgán menedékkérők, a főleg a fővárost elözönlő Mohamedek” idegen kultúráját ostorozta. Durván fogalmaztak a bécsi parlament további pártjairól is. Hofer a múlt héten villámlátogatást tett Budapesten Orbán Viktornál, Grazban megbízható barátnak és példaképnek nevezte a magyar miniszterelnököt, akinek sikerült Magyarország határainál feltartóztatni a migránsokat. Politikai elemzők báránybőrbe bújt farkasnak tartják a burgenlandi származású, 48 éves politikust, akinek szelíd mosolya mögött kőkemény, rendíthetetlen szélsőséges ideológia húzódik meg. A kongresszuson Norbert Hofer elérte, – Sebastian Kurz néppárti vezér mintájára - hogy elnökként joga lesz a tartományi szervezetek döntéseit is felülvizsgálni, a párt összes káderéről közvetlenül dönteni. 

Cameron megtörte a csendet

Publikálás dátuma
2019.09.15. 15:04

Fotó: JACK TAYLOR / AFP
A volt kormányfő nagyon várt, a héten megjelenő visszaemlékezésében alaposan kiosztja hazug munkatársait, különösen Boris Johnson kormányfőt.
Megtörte hallgatását a szigetországot 2010-2016 között irányító David Cameron, aki a Brexit-népszavazás másnapján dőlt kardjába és nem sokkal később képviselői mandátumáról is lemondott. Mindössze egy évvel azután, hogy 1992 óta először sikerült a Konzervatív Pártnak egyedül kormányt alakítani. Ezt megelőzően, 2010-2015 között a toryk a Liberális Demokratákkal alkottak koalíciót. Mióta kiköltözött a Downing Street 10-ből, David Cameron teljesen visszavonult a közélettől, For the Record (A történeti hűség kedvéért) címmel szeptember 18-án napvilágot látó visszaemlékezésén dolgozva Oxford melletti otthonában. A brit sajtó színe-java már bepillantást nyerhetett a 752 oldalas könyvbe, de ahogy a The Times szombati számában megjelent Andrew Billen-interjúból kiderült, az újságírók nem készíthettek jegyzeteket a vaskos kötet átlapozása során. A memoárért az 52 éves politikus hírek szerint 800 ezer font (közel 300 millió forint) szerzői jogdíjat vehetett fel a kiadók közötti lázas licitálást megnyerő HarperCollins csoporttól. Ez a tetemes összeg eltörpül a mellett a 4,6 millió font (1,7 milliárd forint) mellett, amit állítólagosan az 1997-2007 közötti munkáspárti kormányfő, Tony Blair söpört be memoárjából. A The Times és a The Sunday Times ezekben a napokban sorozatban közöl részleteket David Cameron kötetéből, melyet előzetesen közel féláron, 25 font helyett 15 fontért lehet megrendelni a virtuális és fizikai valóságban a könyvesboltokból. A könyv az Etonban és Oxfordban nevelkedett Cameron gyermekkorával és ifjúságával is foglalkozik, többek között kiderül, hogy fiatalon időnként kábítószerezett, sőt, Edward herceg osztálytársaként egyszer káromkodott a királynő jelenlétében. Megrázóan tekint vissza az egykori miniszterelnök hatéves korában elvesztett kisfiára, Ivanra, akit számos fogyatéka, többek között agyhűdése és epilepsziája ellenére sem rejtegetett el a nyilvánosság előtt. Hetekkel a Brexit jelenleg érvényes október 31-i határideje előtt azonban érthetően a 2016-os népszavazással és a mindenkit frusztráló kilépési tárgyalásokkal kapcsolatos gondolatok és vélemények érdekelnek mindenki legjobban. David Cameron megragadja az alkalmat, hogy a hosszú csend után megvédje magát a vádaktól, hogy személy szerint felelős Nagy-Britannia háború utáni legsúlyosabb válságáért. Történelmi örökségének megvédése során a volt tory vezető kitart amellett, hogy a 2016-os népszavazás az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) előretörése miatt „elkerülhetetlen” volt. Máig helyesnek tartja, hogy megpróbálta újratárgyalni az Egyesült Királyság és az Európai Unió viszonyát és beleszólást engedett a választópolgároknak. A referendum szerinte „nem csak tisztességes és nagyon is esedékes, hanem szükséges is volt”. A három gyermekének neveléséből divattervező felesége, Samantha tehermentesítése érdekében most nagy részt vállaló Cameron őszintén beismeri, hogy végeredményben „kudarcot vallott”, mert „legnagyobb sajnálatára” nem sikerült elérnie célját: Nagy-Britannia nem maradhatott egy megreformált Európai Unió tagja. Az ex-kormányfő „minden nap gondol a Brexitre, mit lehetett volna másképp csinálni, például a népszavazás időzítésével és az EU-val folytatott tárgyalásokhoz fűzött illúziók felépítésével”. A referendum eredménye „depressziót” váltott ki Cameronból. Saját imázsának javításán kívül a memoárban és első interjújában David Cameron alaposan elveri a port a Brexit két kormányzati főépítészén, Boris Johnson kormányfőn és saját egykori szoros barátján, Michael Gove-on, aki jelenleg az esetleges alku nélküli kilépésért felelős. Felidézi, hogy Boris „soha nem állt ki az EU elhagyása mellett. A volt tory frontember úgy látja, Johnson „olyan ügyet támogatott, amiben nem hitt és ezt kizárólag saját politikai karrierje érdekében tette”. Michael erősen euroszkeptikus volt, ám egyben liberális, jószívű, együtt érző, racionális konzervatív. „Hogy kerülhetett arra sor, hogy érveket gyártson Törökország EU-csatlakozásáról és valamennyi török Nagy-Britanniába való felkerekedéséről?” - veti fel. Priti Patel jelenlegi belügyminiszter is megkapja a magáét, amiért a kampány során azt állította, hogy a „vagyonos emberek nem értik meg a bevándorlás problémáit”. Cameron következtetése: „ezek az emberek otthon hagyták az igazságot”.  Utólag belátja, engedékenysége hiba volt, Gove-ot és Patelt ki kellett volna tennie a kormányból, Johnson ellen pedig felvállalni a „kék a kék ellen” támadások ódiumát. A volt kormányfő nyíltan bírálja Boris Johnson jelenlegi stratégiáját, a „keményen dolgozó konzervatívok kizárását a frakcióból, a parlament felfüggesztését és a megegyezés nélküli Brexit fontolgatását”.

Táborcsere

A Liberális Demokraták éves pártkonferenciájának előestéjén Sam Gyimah, aki nemrég még a tory vezető tisztségére pályázott, drámai időzítéssel átállt a „sárgák” soraiba. Néhány hónapon belül ő a hatodik képviselő, aki Jo Swinson pártjába dezertált. Az egykori „maradó” attól tartva hagyta el a konzervatívokat, hogy Boris Johnson az alku nélküli kilépéssel szakadékba taszítja a szigetországot.  

Szabad szemmel - Johnson példája lehet annak, hogyan lehet megfékezni a demokráciát fenyegető populistákat

Publikálás dátuma
2019.09.15. 07:12

Nemzetközi sajtószemle, 2019. szeptember 15.
Süddeutsche Zeitung A brit Alsóház kemény fellépése Boris Johnsonnal szemben példa lehet arra, hogyan lehet megfékezni a demokráciát fenyegető populistákat. Szakértők azt a következtetést vonták le a fejleményekből, hogy a parlament és a bíróságok továbbra is védőbástyát jelentenek az olyan hatalmak túlkapásaival szemben, amelyek mind inkább autoriter módon irányítják országukat. Lásd Salvini vereségét. Ezzel szemben a magyar és a lengyel helyzet illusztrálja, miként béníthatja meg a demokrácia leépítése a törvényhozást, valamint az igazságszolgáltatást, és mennyire megnöveli az antidemokratikus kormánypárt népszerűségét a szavazópolgárok soraiban. Emellett még az is bőven belefér, hogy a londoni parlament csupán tiszavirág életű győzelmet aratott. Mert ha Johnson populista jelszavakkal megnyeri a következő választást, akkor kikényszerítheti a rendezetlen távozást, és a honatyák jogkörének korlátozását. Mindenesetre a kormányfő helyzete odahaza drámaian meggyengült, úgy hogy most már hajlandó találkozni a Bizottság elnökével, akit idáig lehetőleg került, és akivel hétfőn a Brexitről tárgyal majd. Még mindig elképzelhető a megállapodás, de ahhoz Johnsonnak lényeges kompromisszumokba kellene belemennie. Ha erre nem kapható, akkor viszont végre kell hajtania a képviselők döntését, azaz kérnie kell a kilépés újabb halasztását. Ám ha nem hajlandó rá, akkor máris újabb hatalmi harc robban ki a House of Commons és a politikus között.
New York Times A lap szerint alapvető különbség van aközött, ahogy az amerikai elnök, illetve az európai kormányok beszélnek a nyilvánosság előtt a migránsokról: Orbánt és Salvinit leszámítva az öreg kontinensen javarészt minden felelős politikus igyekszik elkerülni a provokatív hangnemet, mert nem szeretné gerjeszteni az idegengyűlöletet, bár azért próbálja távol tartani a földrésztől az idegeneket. Ugyanakkor nagyon is beleillik a nemzetközi irányzatba Trumpnak az a terve, hogy jelentősen korlátozza a menedékjogot a dél felől érkező emberek számára, mondván, hogy csak akkor folyamodhatnak a státuszért, ha – úton az USÁ-ba - valamelyik államban már próbálkoztak vele, csak éppen nem jártak sikerrel. Amúgy az ENSZ korábbi, illetékes jelentéstevője azt mondja, az európaiak is igen sikeresek abban, hogy a környező országokkal végeztessék el a piszkos munkát. A washingtoni kormányzat Ausztráliától veszi a példát, bár emberi jogi szervezetek a körülmények miatt élesen bírálják az 5. kontinens gyakorlatát. Európai vezetők is gyakran emlegetik, hogy a kérelmeket 3. országokban kellene feldolgozni, de ebből idáig nem lett semmi. Viszont az áradat feltartóztatására bevált a törökökkel kötött egyezmény. Viszont Görögország, Spanyolország és Olaszország továbbra is menekülő utat jelent. Ugyanakkor a németek mostanában nem küldik vissza az elutasított kérelmezőket Magyarországra és görögökhöz, mert kétségeik vannak az ügyben, mennyire tisztességes a menedékpolitika a két államban. Az athéni kormány kerítést emeltetett Törökország felé, és ugyanez a helyzet a magyar-szerb határon is. A két ország rettenetes körülmények között tartja fogva azokat, akik menedékért folyamodnak. A magyarok ismételten több napra megtagadták az élelmet ezektől az emberektől, köztük gyerekektől.
Süddeutsche Zeitung A német államfő igen meleg hangot méltatta Konrád Györgyöt, kiemelve, hogy az elhunyt egészen különleges módon volt annak az évszázad egyik szemtanúja, amelyben az európaiak olyan rettenetes tapasztalatokat szereztek. Az özvegynek küldött részvétüzenetben Steinmeier rámutatott, hogy az író bátran síkraszállt Magyarországon a demokratizálódásért, illetve a földrész megosztottságának békés feloldását szorgalmazta, és ezzel nagy szolgálatot tett a németeknek.
Neue Zürcher Zeitung Konrád György az állam bálványozásának éles szemű bírálója, egyben a civil társadalom bátor szellemi élcsapatához tartozott. Személyében Európa egy kiváló értelmiségit és erkölcsi tekintélyt veszít el, aki mindig is harcolt a túlzott hatalom és az állam túlkapásai ellen. Így búcsúzik a lap a minap eltűnt írótól, szociológustól. A nekrológ hosszasan méltatja alkotói munkásságát, kiemelve, milyen bátran szállt szembe annak idején a szocialista rendszerrel, amiért azután először nem publikálhatott, majd felajánlották neki, hogy elhagyhatja az országot. Az alkotótárs, Szelényi Iván élt a lehetőséggel, Konrád maradt. A politikát mindig is a hatalom sajátos szerveződési formájának tekintette, amely azonban nem válhat öncéllá, ellenőrzés alatt kell tartani – ezt hirdette. Annak idején a budapesti svájci alkonzul, Carl Lutz menlevele segítségével élte túl a holokausztot. Éppen akkori tapasztalatai miatt nem hitt a keresztényi irgalom tanításában. Gyerekkora óta mély bizalmatlansággal tekintett az állam önkényére.
Die Welt Nagy európai és intézmény volt – írja Konrád Györgytől búcsúzva a konzervatív lap. Majd úgy folytatja, hogy az író azért lett ellenzéki a Kádár-rendszer idején, mert nem akarta hagyni, hogy megfosszák a szabad ítéletalkotás jogától. Mindig is felemelte a hangját, ha azt látta, hogy valahol veszélyben van a demokrácia és az emberi jog. A rendszerváltáskor már betöltötte az 55. életévét. Munkáiban pontosan leírta a gulyáskommunizmus, illetve az azután következő átmeneti időszak társadalmi és erkölcsi állapotát, beleértve az elárult eszméket, a cinikus alkalmazkodást és a lemondó kívülállást. De a rendszerváltás után is megmaradt polgárnak, erkölcsi tekintélynek, aki rámutatott a társadalom érzékeny pontjaira. Lelkesen támogatta az európai egyesülést. Bíráló megszólalásai alig tudtak lépést tartani a fejleményekkel Magyarországon, ahol az erősen jobboldali Orbán Viktor tekintélyelvű módszerekkel és populista retorikával kormányoz. Ám mint tavaly egy interjúban kifejtette. hisz abban, hogy a végén az EU sokkal nagyobb hatást fejt ki a magyarokra, mint egyes diktátorok. A példaszerű értelmiségi már régi összeurópai intézménynek számított. Karl-Markus Gauß egyszer félig tréfásan azt mondta, hogy Konrád lehetne az Európai Egyesült Államok elnöke, ha volna olyan.
Spiegel A német szabad demokraták soraiban csodálkoznak azon, hogy a párt 2. emberének férje, Jürgen Illing nemrég óta tiszteletbeli konzul Frankfurtban, tisztségébe júniusban Novák Katalin államtitkár iktatta be. Az FDP-n belül az év elején hangosan bírálták, hogy a házaspár túl szoros viszonyt ápol az Orbán-kormánnyal. Akkor Nikola Beer, akiből időközben az EP alelnöke lett, úgy magyarázkodott, hogy magánemberként Magyarországhoz kötődnek, és nem a fennálló hatalomhoz. Ezt most a férj megismételte. Ám arra nem kívánt válaszolni, hogy barátja-e a kormányfőnek. Arra hivatkozott, hogy itt személyes ügyről van szó, és arról nem nyilatkozik, függetlenül attól, hogy igaz-e az állítás vagy sem.
Szerző
Témák
lapszemle