A lap úgy látja, hogy a menekültkvóták elutasításával Magyarország és Lengyelország nem ragaszkodhat az idők végezetéig az állami támogatást élvező idegenellenességhez. Von der Leyennek lépnie kell, mert aki él az EU-tagság előnyeivel, annak ki kell vennie részét a migrációs világprobléma megoldásából is. Aki nem hajlandó arra, hogy menekülteket vegyen át a jelenség súlyos terheivel küszködő partnerektől, azt büntetés megfizetésére kell kötelezni. Sutba kell hajítani az egész képtelen Dublini rendszert, miszerint a migránsokért mindig az az állam a felelős, amelynek területén a menedékkérők először léptek be az EU-ba.
Az elemzés kitér arra, hogy a német belügyminiszter bejelentette: Berlin hajlandó átvenni Olaszországtól az érkezők egynegyedét, ami mindenképpen irányváltást jelez. Franciaország is hasonló nyilatkozatot tett és várhatóan további kormányok csatlakoznak hozzájuk. Az erről szóló megállapodást a napokban, Máltán írják alá. Ám ez csak a kezdet és egyáltalán nem elég, mert az eddigi erős retorika másfél éven át érzelmileg rendkívül gyújtó hatásúnak bizonyult. Seehofer jóformán nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy a migrációt ne az európai életforma elleni fenyegetésnek, a biztonság és a rend elleni támadásnak állítsa be.
A vetést azonban mások aratták le, mint például a német AfD, amely nap mint nap a fasiszták módjára uszít. Franciaországban Le Penék behatoltak a társadalom középrétegeibe. Egy sor keleti tagállam bezárkózik a muzulmánokkal szemben. Az olaszok a jobboldali populisták, illetve szélsőségesek nyakába vetették magukat, részben azért, mert az EU egyedül hagyta őket a bajba. Párizsnak köszönhető, hogy most véget ér ez a kibújósdi játék. De a megoldást csak az jelenti, ha tartós elosztási mechanizmus jön létre.
FAZ
A Visegrádi Csoport alighanem ezután sem kér a menedékkérők befogadásából, ám az eddigiekhez képest mégis van egy jelentős változás: az olasz kormány időközben a négyek csendestársából azok ellenfele lett. A régi-új kormányfő, Conte immár a dublini szabályok teljes felülvizsgálatát követeli, ideértve, hogy fizessenek büntetést azok a kormányok, amelyek nem kívánják kivenni részüket az elosztási mechanizmusból.
Persze a nagy gonddal tető alá hozott megállapodás igazából csupán egy csomagocska, mert egyáltalán nem oldja meg a problémát. Időbeli hatálya legfeljebb a jövő évi migránsszezon kezdetéig tart, és csak azokra vonatkozik, akiket magánhajók kimentenek a Földközi-tengeren. A többiek, vagyis a többség esetében továbbra is a dublini szerződések az irányadóak.
Az európai életmód körül kirobbant brüsszeli kulturkampf feltár egy-két vakfoltot az uniós közbeszédben – mutat rá a vezércikk, miután igen heves reakciókat váltott ki a görög Schinasnak szánt menedékügyi biztosi poszt elnevezése. A bírálók egytől egyik azt mondják, hogy ha von der Leyen összekapcsolja a bevándorlással az életformát, akkor azzal fejet hat a szélsőjobb előtt. Pedig a Bizottság elnöke egyértelművé tette, hogy a fogalmon ő a szolidaritást és biztonságot érti, továbbá, hogy foglalkozni kell a rendezetlen bevándorlást kísérő jogos félelmekkel és aggodalmakkal. Egészen pontosan el kell azokat oszlatni.
Érdemes itt idézni az EU alapszerződésének 2. paragrafusát, sőt gyakrabban kellene rá hivatkozni, tekintettel a magyar, a lengyel, a román, a cseh és a bolgár politika eltévelyedéseire. Nos, a cikk azt hangsúlyozza, hogy az unió alapja az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállam és az emberi jogok tisztelete, beleértve a kisebbségek jogait. Csak éppen főleg a baloldal nem kíván ezen túlmenni, és olyan kérdésekről tárgyalni, mint a haza és népi kultúra, mert fél, hogy ezzel a szabadság ellenfeleinek a malmára hajtaná a vizeit. Vagyis itt nem az érvek számítanak, hanem az erkölcsi öntudat. Meglátjuk, hogy von der Leyen enged-e a sajtó által felerősített ellenállásnak. Megoldást jelenthet, ha a biztosi tisztséggel együtt járó feladatot úgy határoznák meg: megvédeni mindazt, amitől Európa – Európa.
