“Minden parlament szülőanyját minden hazugság apja záratta be”

A Brexit-patthelyzet feloldására tett igyekezet jeleként a brit kormány egyelőre bizalmas, informális papírokban vázolja fel elképzeléseit Brüsszel felé, de nem hajlandó “mesterséges határidőket követni”.

Csütörtökön a Legfelső Bíróság patinás épületében befejeződtek a meghallgatások abban a bonyolult ügyben, mely arról dönt, vajon Boris Johnson kormánya törvénytelenül függesztette-e fel az egyébként szokatlanul elhúzott parlamenti ülésszakot. A hivatalos magyarázat az volt, hogy új törvényhozási programra van szükség, mert a több mint két éve tartó periódus már nem képes a friss kormányzati elképzelések jogi megalapozására.

Mint arról korábban többször is beszámoltunk, a legmagasabb brit jogi grémium valójában két, egymásnak ellentétes fellebbezést vitatott meg. Gina Miller üzletasszony azt kérdőjelezte meg, helyes volt- e az angliai felsőbíróság ítélete, mely szerint a prorogáció törvényességének minősítése nem a bíróságokra tartozik. Joanna Cherry, az autonóm skót parlament tagja és hetvennyolc más, a megegyezés nélküli Brexit ellen tiltakozó politikus Edinburghban, a skóciai felsőbíróságon előterjesztett beadványára viszont az volt a válasz, hogy a szinte precedens nélküli hosszúságú, öthetes felfüggesztés politikai motívumokra épült. A skót igazságszolgáltatás fejei szerint Boris Johnson így akarta elnémítani a parlamentet, “alapvetően megváltoztatva az alkotmányos egyensúlyt”. Ez ellen a verdikt ellen a kormány tiltakozott, de ahogy ezt a prorogáció-ellenes félt képviselő jogi szaktekintélyek ismételten utaltak, sem Johnson, sem a kabinet más tagja nem élt az írásos tanúvallomás, védekezés lehetőségével.

Csütörtök délelőtt példátlan, meghökkentő eseményre került sor a Legfelső Bíróságon, amikor egy volt konzervatív kormányfő, Sir John Major (1990-1997) indított nyílt támadást elvtársa, a jelenlegi miniszterelnök ellen. Sir John ügyvédje, Lord Garnier, volt legfőbb ügyész-helyettes “törvénytelennek” állította be a prorogációt, ami mögött Johnson részéről “hátsó gondolatok” rejtőztek. A brit politikai élet elképesztő válságát jelezte, ahogy az egykori mezei képviselő, Edward Garnier a magát 1997-es választási kudarca óta megbecsült államférfivá kinőtt John Major szócsöveként kifejtette: a “parlament felfüggesztésének indokaival kapcsolatban a bíróság elé terjesztett dokumentumok nem felelhetnek meg a valóságnak”, magyarán szólva Boris Johnson mind II. Erzsébetnek, mind az ország lakosságának hazudott.

Lord Garnier szerint a jelenlegi kormányfő célja az volt, hogy megakadályozza az országgyűlési képviselőket politikai lépései, elsősorban az esetleges alku nélküli Brexit megtorpedózásában. A Legfelső Bíróságon elhangzott frappáns hasonlat szerint “minden parlament szülőanyját minden hazugság apja záratta be”. Az apelláták elbírálásáról szóló állásfoglalás a következő napokban lát napvilágot. Ha a legfőbb bírák törvénytelennek nyilvánítják a prorogációt, Boris Johnson várhatóan felkéri a királynőt a parlament újbóli összehívására.

Ugyancsak csütörtökön szerény előrehaladás történt a rendezett Brexit felé vezető kanyargós úton. A pozitívumról azt követően szerezhetett konkrét információkat nem tartalmazó tudomást a sokat szenvedő brit közvélemény, hogy Emmanuel Macron francia és Antti Rinne, az EU soros elnöki tisztségét betöltő Finnország vezetője de facto ultimátumot intézett Boris Johnsonhoz, hogy ha október végéig valóban megállapodásra akar jutni az Unióval, szeptember 30-ig terjessze be írásos konkrét javaslatait. A Downing Street 10. egyik szóvivője megerősítette, hogy Nagy-Britannia “bizalmas technikai részletekkel ellátott írásos dokumentumokat nyújtott be Brüsszelnek”.

A Sky News világhálós változatán megjelent hír kiegészítése szerint a kormány “figyelmen kívül hagyva a mesterségesen kreált határidőket akkor nyújtja be hivatalos írásos javaslatait, amikor arra készen áll, egyben megvárva, hogy az EU is hajlandó legyen konstruktívan, a backstop tartalékmegoldás alternatívájaként kezelni ezeket”. Erre a Konzervatív Párt szeptember 29.-október 2. közötti manchesteri pártkonferenciája előtt aligha kerülhet sor.