A Likud vezére beszédében Simón Peresz és Jichák Sámír ’80-as években felállított egységkormányát javasolta követendő példaként, ezzel valószínűleg arra is utalva, hogy a miniszterelnökséget megosztva, rotációs alapon képzeli el. Bár a 120 fős törvényhozásban már a 33 mandátumot szerző Kék és Fehérnek és a 31 helyet szerző Likudnak együtt meglenne a többsége, Netanjahu az egységkormányt a jobboldali, vallásos erők bevonásával képzelte el.
Ezek fényében nem csoda, hogy A Kék és Fehér vezetője, Beni Ganz rövidre zárva a tárgyalásokat azonnal nemet mondott. Az egykori vezérkari főnök a kampánya során világossá tette: nem zárja ki az egységkormány ötletét, a Likuddal hajlandó tárgyalni, de Benjamin Netanjahuval nem, valamint az ortodoxokkal sem egyezkedik.
A lépés inkább ügyes taktikázásnak, mint komoly ajánlatnak tekinthető. Benjamin Netanjahu ezután elmondhatja magáról, hogy megtette az első lépést, hajlandó lett volna a kompromisszumra, hogy elkerüljék az újabb választásokat, ugyanakkor a vallásos pártokat sem hagyta cserben. Beni Ganzék viszont nyilván ugyancsak meg fognak vizsgálni minden lehetőséget, mielőtt beleugranak egy ilyen könnyen jött, de kétes alkuba.
Hivatalosan egyébként az államfő, Reuven Rivlin bízza meg a kormányalakítással a legesélyesebbnek tűnő, de nem feltétlenül a legtöbb mandátumot szerző pártot.
