Tarlós ringje

Játsszunk el a gondolattal, hogy tényleg úgy történtek a dolgok, ahogy azt Tarlós az atv.hunak adott interjúban elmondta. Fogadjuk el, hogy Karácsony Gergely, februári találkozásuk alkalmával azt kérte a főpolgármestertől: ne legyen durva a kampány. Illetve, legyen úgy, ahogy Tarlós mondta: Karácsony nem kért, egyenesen könyörgött. Amire Tarlós kegyetlenül válaszolt: beszálltál a ringbe, ezért ki foglak ütni.

Magam elé képzelem a jelenetet – sajnos a főpolgármestert most már csak „bömbivel” a kezében látom mindig –, amint Karácsony kisfiúsan könyörög, partnere pedig kiütéssel fenyegetőzik. Durvának tűnik ez a kép, csak a párbeszéd hiányzik belőle. Karácsony különben nem tagadja, hogy valóban leült beszélgetni a főpolgármesterrel, de persze eszébe sem jutott könyörögni, amúgy pedig szerinte eleve méltatlan egy négyszemközti beszélgetés tartalmát nyilvánosságra hozni. Sokszor váltott szót informálisan Tarlóssal, nyilatkozza Karácsony, vajon tisztességes lenne, ha az ott elhangzott súlyosabb mondatokat most megszellőztetné?

Nyilván nem, hisz tudjuk – tudom –, hogy a Fidesz favoritja hajlamos őszintén beszélni, ha biztosan tudja, hogy nem veszik fel a szavait, és az őszinteség alatt értsen bárki bármit. Elvégre nem volt ő mindig barátja minden fideszes potentátnak, emlékszünk olyan időkre, amikor a párton belülről akarták őt kibillenteni a funkciójából.

De tényleg tegyük félre az erkölcsi aggályainkat, és azt is, hogy igaz-e a könyörgésről szóló állítás, vagy sem. Fogadjuk el igaznak. Vajon az elítélendő lenne? Elfogadhatatlan, ha valaki szeretné megelőzni azt a cirkuszt, ami végülis a kampányban kialakult? Tényleg szánalmas, ha valaki tisztességes, békés versenyt szeretne? Akár könyörögve, akár szelíd hangon kérve. És vajon melyik az elítélendőbb: ha valaki nyugalmat kér, vagy ha a másik erre kiütéssel fenyeget?

Nyitott kérdések ezek, mondhatnám, manipulatívak, hisz egyértelmű rájuk a válasz. A választás ugyanis nem ring, nem ökölvívás, mondanám szívesen. Bár a boksz annyival sportszerűbb – és ezt Tarlós javára írom –, hogy ott szabályok vannak, elvileg elfogulatlan bíró, vagyis olyan keretek között zajlik a harc, amely egyenlő feltételeket biztosít a résztvevőknek.

Tarlós azonban tudja, és mindig is tudta, hogy szó nincs egyenlő feltételekről, számára a kormánypárti támogatás számolatlan mennyiségű pénzt, média-megjelenést jelent. Nem szólva azokról a vadhajtásokról, amelyek a Fidesz részéről természetes módon jelennek meg. Ha nem így lenne, akkor Tarlós tiltakozott volna Gulyás Gergely fenyegetése ellen, miszerint ha nem ő nyeri meg a választást, akkor érvénytelen a Budapest-kormány megállapodás; vagy felszólalt volna a Fidelitas „bohóckodása” ellen. (Amúgy: milyen pénzből bohóckodik a Fidelitas?) Ezek a mondatok, akciók, mennyire férnek bele a Tarlós által felállított ringbe? Ahol ő, állítása szerint, nem üt övön alul. Ami csak akkor igaz, ha azt az övet Karácsony talpa alá helyezik.