devizahitel;

- Szalmaszál

Hosszú ideig az Európai Unió Bírósága volt a reménysége a csaknem 10 éven át tartó lakossági devizaalapú jelzáloghitelezés veszteseinek. Könyvtárnyi irodalma van már a kormányok és bankok szégyenének tartott hitelezési válságnak, igaz, jócskán okolhatók a helyzet kialakulásáért a jobbára pénzügyileg alulművelt, és éppen ezért a jövőbeni kockázatokat nem látó, vagy elbagatellizáló ügyfelek is. Csak az árfolyamok, különösen a svájci frank és a japán jen kurzusa, és vele együtt a törlesztőrészletek 2010-es megugrása ébresztette rá a hiteladósokat, hogy nagy a baj. 

Majd a történetírók igazságot tesznek, jól tette-e a most is regnáló kormány, hogy a „rendezés” jegyében a legnagyobb terhet, az árfolyamemelkedésből adódó veszteséget csak az ügyfelek nyakába varrta. Esetleg csendesebb lefolyása lehetett volna a bajnak, ha a felelősséget és a kárt megosztja a hitelező és az adós között – mint tették más országokban. Mindenesetre nálunk nem így történt. A kormány szerint a forintosítással megvédték a devizában eladósodottakat a még nagyobb bajtól, ám a jegybank statisztikáiból kiderül, továbbra is százezer bukott jelzáloghiteles vár megmentésre. 

A kármentéssel egy időben elkezdődtek a bankokat, a kormányt, a parlamentet felelőssé tevő perek, amik a hazai fórumokon jószerével mind elbuktak. Ügyvédektől, adósoktól mást sem lehetett hallani, hogy majd az unió bírósága igazságot tesz. De mert a nemzetközi testület valójában csupán irányt mutat a hazai bíróságnak, így inkább csodavárás volt, hogy ezek az ítéletek megoldást hozhatnak. 

A luxemburgi bírók az eredeti szerződéseket mindenképpen érvényben tartó hazai szabályokat ugyan lazították azzal, hogy felülvizsgálható és érvényteleníthető a bank és az adós megállapodása, ám kiderült, hogy néhány autóvásárlási hitelt leszámítva szinte esélye sincs a volt devizahitelesnek a bankokkal szemben. A perek során hol a bankok javára dönt a testület – mint tette a héten –, hol az adóséra. A lakosság pedig rohamtempóban adósodik el újfent, de már forintban. A következő válságig vagy kamatemelésig.