A filmsztár, aki nem szeret meghalni

Publikálás dátuma
2019.09.25. 10:00
A Rambo V: Utolsó vér című filmben sok a dramaturgiai és ízlésbeli döccenő
Fotó: VERTIGO MEDIA
Sylvester Stallone minden ellenmondás ellenére igencsak szerethető figura. Minden lehetséges szintjén járt a tengerentúli show-biznisznek: szerepelt erotikus filmben, ugyanakkor színészként és forgatókönyvíróként eljutott az Oscar-jelölésig, sőt, többször kipróbálta magát a kamara mögött is.
A filmtörténészek sosem fogják olyan magaslatokba emelni „Sly-t”, mint Sir Alec Guiness-t, ám az elmúlt negyven évben Sly rajongói gondoskodtak arról, korunk mozgóképének egy legnagyobb alakja legyen. Csináljon bármit is éppen. Ami a közös a műveiben – legyen benne szereplő, író vagy rendező, esetleg ezek kombinációja – hogy kifejezetten olyan meséket ad elő, melyekben az emberi akarat leküzd minden akadályt. „Ars poeticám, hogy sose különbözzek másoktól. Én is ugyanazoktól a veszélyektől tartok, mint minden más ember. Ugyanúgy leszek magányos, elhagyatott, félelemmel teli és ha valamiben sikeres vagyok, akkor a győzelem ereje is ugyanúgy megszédít. Ha alkotóként ezt a folyamatot sikerül hitelesen elmesélni, akkor minden egyes ember tud az adott történethez viszonyulni.” – mondta Stallone az idei Cannes-i fesztiválon, ahol igazi hősként fogadták és méltatták. Felállni a legnagyobb bukásokból és ebből erőt meríteni – ez Sly ars poeticája. Tegyük hozzá, a legátütőbben a Rocky első részében jön át ez a szív. Ez a mű, nem mellékesen átírta az Oscar történelmet, hiszen ez volt az első mű, mely bearanyozódott és egy szimpla bunyós sztoriját adta elő. Nem volt epikus, kosztümös hömpölygő tabló, esetleg depresszív társadalmi tabló, csak egy emberi sztori: egy férfié, aki totálisan izolálja magát a világtól, amíg rá nem bukkan egy nőre, így újraértelmezi az életét és kvázi újjászületik. A Rocky az amerikai álom ideájának mintamozija, melynek szellemisége a mai napig érvényes. Nem véletlen, hogy a harmadik rész idején készült Rocky-szobor Philadelphiában a szépművészeti múzeum előtt maradt évekig, mígnem átkerült a város egy másik részére. A Rambo első része hasonló csoda volt. Lassan derült ki Sly számára, hogy ez a mű sokkal több mint egy akciófilm. Ahogy Cannes-ban fogalmazott, politikai szinten ateista. Csak az emberi drámát látta, a társadalom iráni elidegenedés miértje. „A regényben Rambo annyira sérült, hogy meg kell ölni. De én nem szeretek meghalni a vásznon, így a rehabilitáció üzenete izgalmasabb volt. Nem gondoltam volna soha, hogy ezt a világ úgy értelmezi, hogy ez részemről politikai állásfoglalás volt. Nem akartam, de ma már látom, hogy az tényleg volt – tőlem függetlenül. Sírni tudtam volna, amikor Trump azt mondta: Rambo republikánus.” - húzta alá a filmcsillag.  

Rambo, lenullázva

Egy biztos, az Utolsó vér az a Rambo kaland, ami elsősorban azoknak ajánlott, akik nem látták az 1982-ben készült első részt. Ugyanis a Ted Kotcheff rendezte klasszikus, David Morrell regényének alapfelvetéseit nem mellőzve készített el suspense-el teli akciófilmet, gondosan körüljárva azt a jelenséget, hogy az amerikai társadalom nem tudja/akarja visszafogadni a háborúból visszatérő, poszttraumás stressz szindrómától szenvedő veteránokat. Nos, az egyre brutálisabbá váló, háborús környezetben játszódó három folytatás után jött az ötlet: az utolsó vérben személyes sérelem érje John Rambót (az öregebbnél is öregebbnek tűnő Stallone), akiből aztán újra feltör a szörnyeteg. Adrian Grunberg rendező ezt egy fájdalomig ismert, brazil szappanopera brutálisan igénytelen képi világával és érfelvágással felérő dramaturgiájával képzelte el: adott egy farm Arizónában, ahol Rambo együtt él egy mexikói nagymamával és annak unokájával. Az egykori gyilkológép, most heroikusan embereket ment, illetve lovakat tenyészt – kivéve, amikor nem tör rá valami semmitmondó flashback. Egészen addig, míg a „kislány” el nem dönti, meglátogatja a Mexikóban élő, őt kiskorában elhagyó apját. Talán mondani sem kell, az apa egy igazi seggfej (a B-kategóriás filmek szabályainak értelmében), mire a lány bánatában nem hazamegy, hanem bulizni, ahol emberkereskedők és bordélyházakat üzemeltető kartell kezébe kerül. Mivel Mexikóban mindenki rossz (negatív országimázs a köbön) Rambo elindul megmenteni fogadott lányát – nem is mesélem tovább, a lényeg, hogy a mű utolsó húsz perce egy brutális leszámolás. De olyan, mintha egy horrorfilmet néznénk, ahol minden gagyit az arcunkba nyomnak a csonkolástól az altatás nélküli szívkitépésig. Az utolsó vér tehát abszolút nem visszatérés az első rész szofisztikált világához, inkább arra megy rá, hogy vizuálisan sokkoljon. Persze, ennek is megvan a maga közönsége, ám kérdés, Sly-nak miért éri meg a saját mítoszát kvázi semmissé tenni? Rambo V: Utolsó vér Forgalmazza a Vertigo Média

Szexuális zaklatás: Plácido Domingo nem önként, és nem is dalolva távozik a Metropolitanból

Publikálás dátuma
2019.09.25. 07:51
Plácido Domingo
Fotó: ANGELA WEISS / AFP
A világhírű tenor tagadja az ellene felhozott vádakat, de "beleegyezett abba, hogy nem vállal szerepet a Met jövőbeni előadásaiban".
Peter Gelb, a New York-i Metropolitan Opera menedzsere az MTI szerint kedden délután e-mailben tudatta a társulat tagjaival: Plácido Domingo "beleegyezett abba, hogy nem vállal szerepet a Met jövőbeni előadásaiban. Hálásak vagyunk neki, hogy felismerte, vissza kell lépnie". "Az operaénekes és volt operaigazgató döntése azonnali hatályú" - közölte a színház menedzsere. Domingo visszalépése egyben azt is jelenti, hogy már a szeptember 25-én, szerdán tartandó Macbeth-bemutatón sem énekel. Verdi operájának címszerepét Zeljko Lucic szerbiai születésű bariton veszi át. Ez lett volna Domingo első fellépése az Egyesült Államokban azóta, hogy az AP amerikai hírügynökség két riportban - augusztusban és szeptemberben - arról számolt be: több operaénekesnő és balerina is szexuális zaklatásokkal vádolta meg az operalegendát. Az ügyben vizsgálatot indított Los Angeles operaháza - ahol Domingo 15 éven keresztül zeneigazgató volt -, valamint az amerikai zeneművészek szövetsége (AGMA) is. A Met nem kezdett vizsgálódni, jelezte, hogy megvárja a két másik vizsgálat eredményét. Plácido Domingo hétfőn közleményt küldött a New York-i operaház menedzsmentjének, és ebben hangsúlyozta: 27 évesen debütált ebben az operaházban, és 51 éven keresztül folyamatosan fellépett itt. Győzelmekkel teli időszaknak nevezte ezeket az éveket, és háláját fejezte ki, hogy 78 évesen elénekelhette Macbeth címszerepét a kosztümös főpróbán. De hozzátette: bár vitatja az ellene felhozott vádakat, aggodalommal tölti el őt az emiatt kialakult légkör, és nem szeretné, ha ez elvonná kollégái figyelmét a munkától. "Ennek következtében kértem, hogy visszavonulhassak" - fogalmazott közleményében a művész. Peter Gelb kedden bejelentette azt is: a londoni operaház vizsgálatának lezárultáig felfüggesztik Vittorio Grigolo operaénekest. Az olasz tenort kedden a londoni operaház szintén felfüggesztette, mert állítólag a társulat múlt heti japán turnéja alkalmával szexuálisan zaklatott egy kórustagot.
Szerző

Identitásalkotó kiegészítők a Ráth György-villában

Publikálás dátuma
2019.09.24. 12:30
Dánfalvi Ildikó Soul-Mates című alkotása
A kortárs művészeti ékszer műfajának a megszokottól gyakran eltérő alkotásaival a Ráth György-villában találkozhatunk.
Az ékszerek nem kizárólag szemet gyönyörködtető megjelenésükkel érdekelhetnek: anyaghasználatuk, kidolgozásuk, üzenetük lehet darabonként más és más, főként, ha a kortárs művészeti ékszer műfajába tartoznak. Az idén ötödször megrendezett Ékszerek Éjszakája Budapest (ÉÉB), és az egy hónapig látogatható kiállítás keretében a kortárs művészet olyan zegzugaiba pillanthatunk be, amelyek korábban talán rejtve maradtak előttünk. – Olyan művészeti alkotásokról van szó, amelyek koncepciójuk okán kiválhatnak a hagyományos ékszer palettájáról. Találunk köztünk nagyon extrém, anyagukban is a megszokottól eltérő, személyes történeteket hordozó darabokat – mondta el lapunknak Börcsök Anna ékszertervező, a rendezvény egyik szervezője. A Ráth György-villa impozáns tereiben a beérkezett kétszáznegyven pályamunka közül bemutatott negyvennyolc a pályázatban kiírt CONTROLS/CTRL+S hívószó mentén egyesül. Ez egyszerre utal határaink, korlátaink állandó jelenlétére, s azok feszegetésére, valamint a számítógépes billentyűparancson keresztül a megőrzés, az elmentés folyamatára – részletezte Börcsök Anna. – A műfaj azért is különleges számomra, mert új kommunikációs módokra nyílik lehetőség: azáltal, hogy készítek valamit, amit aztán más visel majd, elindul köztünk egy kapcsolat; amerre jár az illető, az én üzenetemet, lenyomatomat hordozza magával. A hordhatóság azonban sokszor háttérbe szorul a kortárs művészeti ékszereknél: kell egy esemény, egy hangulat, ami meghatározza az ékszer viselését. Van, amiben például nem lehet lehajolni, vagy másféle mozgást, tartást igényel. Az ékszertárgy segítségével alkothatom meg az identitásomat – részletezte a tervező. A tárgyakhoz mindig társul angol nyelvű koncepcióleírás (a pályázat nyelve is angol volt), ez amellett, hogy a tervező számára elengedhetetlen az alkotás során, a nézők könnyebb értelmezését is elősegíti. Börcsök Anna ezzel kapcsolatban kiemelte például Dánfalvi Ildikó Soul-Mates című alkotását, amely a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület (FISE) díját is elnyerte. A művész ikertestvéréhez fűződő kapcsolatát, test és lélek viszonyát, az azonosságok és különbségek világát térképezi fel lepkére hasonlító ékszerében. Megemlítette személyes kedvencét, Huber Kinga munkáját is: a művész 3D nyomtatás segítségével készítette el az alkotást, amely egy gyermekkori élményt, a szappanbuborék fújásának pillanatát örökíti meg: a medál egy ezüst szívószálat formáz, melyből egy buborék emelkedik ki. A szervezők (Börcsök Anna, Fekete Fruzsi, Horányi Kinga, Tengely Nóra, Neuzer Zsófia) egyik fontos célkitűzése a nagyobb nemzetközi figyelem elérése, és hogy felkerüljön a térképre a hazai kortárs művészeti ékszertervezés. Míg a korábbiakban nem volt jellemző, hogy a nemzetközi vásárokon jelentős magyar jelenlét lenne – leginkább csak Lőrincz Réka és Vági Flóra nevét ismerték –, mostanra beindult ez a folyamat – számolt be róla Börcsök Anna, s megjegyezte, ez azért is fontos, mert az országban egyetemi képzés épül erre a művészeti ágra. Fontos megemlíteni, hogy egyedi, időnként kisszériás darabokról van szó, s ez az egyes darabok értékét, fényét is emeli – tette hozzá –, ám elérhető árakon, akár már száz-kétszázezer forintért is miénk lehet egy-egy vágyott alkotás. Míg azonban a design ékszereknél megfigyelhető a sorozatgyárthatóság szempontja, ebben az esetben sokkal fontosabb a koncepció, ami az egyes alkotások mögött rejlik. Az ékszertervező szerint, noha hazánkban előbbi jóval elterjedtebb, úgy érzékelik, mostanra bekerült a köztudatba a kortárs művészeti ékszer is, és egyre nyitottabb, kíváncsibb a hazai közönség is.  Infó: CONTROLS/CTRL+S Ráth György-villa Nyitva: október 20-ig 
Aliki Stroumpouli Bebörtönzött ujj című műve

Díjazottak

A bemutatott csaknem félszáz tárgyat négytagú szakmai zsűri választotta ki, s öt díjat adtak át. Az alapító csapat díját – ÉÉB Díj –, amely egy nagyértékű szerszámutalványt foglal magában Zeibig Anna vehette át Exit_nyaklánc című munkájáért, amely a fekete lyukak jelenségét járja körül. A Spengler Katalin által alapított Műgyűjtői díjat Emilie Le Dez francia alkotó kapta Homo sacer I. című alkotásáért, amely a menekültstátusz apropóján készült. Az Athéni Ékszerhét Díjat Gesztus ékszer II. alkotásáért Roskó Mária nyerte el. Aliki Stroumpouli, Veszprémi Gabriella és Fekete Fruzsi kollaborációja, illetve Viktoria Münzker nyerte az Artmagazin díját. A FISE díját pedig a már említett Dánfalvi Ildikó Soul-Mates című alkotása érdemelte ki.

Szerző
Frissítve: 2019.09.25. 12:56