Előfizetés

Rockhurrikán – Hamarosan ismét Budapesten koncertezik a Scorpions

Kardos Orsolya írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2019.09.25. 15:01

Fotó: rtn - radio tele nord / AFP / Picture-Alliance
November 18-án ismét a Papp László Budapest Sportarénában lép fel a Scorpions.
Amikor 91-ben megjelent Crazy World (Őrült Világ) című albumunk, épp a Hidegháború végén, turnéra indultunk egy olyan világ körül, ami eléggé megtébolyodott akkoriban, mégis nagyon sok remény volt a levegőben egy békésebb jövőre. Most, 26 évvel később, a dolgok napról napra őrültebbé válnak, s így, megannyi év után a Crazy World továbbra is jó jelmondata közelgő turnénknak” – nyilatkozta az együttes énekese, Klaus Meine.
A legendás német rock együttes nem kevesebb, mint ötvennégy éve járja a világ színpadait, Magyarországon is többször megfordultak már, legutóbb 2014-ben a Hősök terén, és 2016-ban Papp László Budapest Sportarénában csaptak a húrok közé, ezúttal pedig a Crazy World Tour keretében érkeznek Budapestre. Az 1965-ben Hannoverben alakult zenekar Európa egyik legsikeresebb rockbandájává nőtte ki magát, amit a teltházas koncerteken túl, a fél évszázados fennállásuk alatt eladott több mint százhúsz millió album is bizonyít. A rendszerváltás előtt számos keleti országba úttörőként érkeztek, 1988-ban például a Szovjetunióban fellépő második nyugati hard-rock együttesként tíz koncertet adtak Leningrádban. Leghíresebb számuk a kilencvenes évek elején lezajlott társadalmi-politikai változások, a Hidegháború és a berlini fal leomlásának hatására született Wind of Change című rockballada. A Scorpions jelenlegi felállásában a két állandó tag, az énekes Klaus Meine és a gitáros Rudolf Schenker mellett Matthias Jabs gitározik, Pawel Maciwoda basszusgitározik, és Mikkey Dee dobol.

Színek vonzásában a Mai Manó Házban

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.09.25. 14:13

Fotó: Szalmás Péter
A kiállítás a technológia végtelenségére tett megismerési kísérletekről szól.
A különböző korokban készült alkotások közt létrejövő párbeszédről, figyelemre méltó művészeti és technikai kísérletekről, a médiumban rejlő lehetőségekről, kép és látás viszonyáról is számot ad a Mai Manó Ház kiállítása. A Három szín középpontjában Szergej Prokugyin-Gorszkij 1909 és 1915 között a cári Oroszországban készített képei állnak, amelyek olyan kortárs művészek alkotásaival egészülnek ki, akik hozzá hasonlóan kísérletező attitűdöt folytatnak: reflektálnak a színes fényképezés jelenségére, színelméleti kérdésekkel foglalkoznak, vagy épp közvetlen hatást gyakorolt művészetükre Prokugyin-Gorszkij. Noha a kiállítás fotográfusi tapasztalattal rendelkezőknek bizonyára hozzáadott értékkel is bír, bárki számára érdekes lehet bepillantani a korai technikákba, s a digitalizált eszközök működésével szintén előidézhető megoldásokba egyaránt. 
Az orosz fotográfus és tudós korát megelőzve, az 1900-as évek első évtizedeiben fontos fototechnikai eredményeket ért el színes fotóival. Kísérleteit II. Miklós cár is támogatta, s az ő megbízásából dokumentálta a birodalmat, annak addig kevésbé ismert tájai, lakosai, épületei izgalmas fények és színek játékában, ám a valóságot megjelenítve tárulnak a néző elé. Az ő felvételeiből, különleges technikáiból indulnak ki, illetve azok alapjait dolgozzák fel Bill Sullivan, valamint Balogh Rudolf munkái is. Prokugyin-Gorszkij tájképeire finoman rezonálnak Liz Nielsen képei, amelyeket fényképezőgép nélkül, saját maga által előállított negatívpapírokra készített. A brooklyn-i művész egyedülálló munkái hasonlóan sokszínű világokat foglalnak magukba, akárcsak Eperjesi Ágnes kísérleti eljárásai, amelyek a színes képek alapját adó anyag hibáit tematizálják. Nincs ez másként Biró Dávid a mesterséges és a természetes fényeket vizsgáló, látványos munkáival sem, a fiatal művész installációja a tárlat egyik – szó szerint is – legszembetűnőbb pontja. A kiállítás alapjaiban a technológia végtelenségére tett megismerési kísérletekről, a fény és a fotográfia legrejtettebb működésmódjainak kiaknázásáról szól, ám minden egyes bemutatott munka könnyedén értelmezhető különösebb fotográfiai ismeret nélkül is, önálló képzőművészeti alkotásként. Infó: Három szín, látogatható október 6-ig a Mai Manó Házban.

Mi rejlik a sárga figura mögött?

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2019.09.25. 11:00

Fotó: Kiss Miklós
A megváltozott kommunikációs szokásokra, az emotikonok állandósult jelenlétére reflektál Kiss Miklós kiállítása, amelyet Koreában láthat a nagyközönség. A projekt izgalmas, mindannyiunkat érintő kérdéseket boncolgat.
Sárga arcocskák rengetege lepte el a koreai Gwangju Design Biennálét egy magyar alkotó jóvoltából. Kiss Miklós képzőművész, designert két Londonban élő kurátor kereste meg (Seungha Lee és Sujin Sjin) még áprilisban: projekteket kerestek az idei biennálé központi, Humanity (Emberiség) címet viselő témájához. Megtetszett nekik a 2016-ban Budapesten kiállított Ball.Room. koncepció, amelyet aztán együttesen fejlesztettek tovább, s jelenleg ez is látható a koreai nagyvárosban, mely egyúttal az első magyar szereplés is a színvonalas rendezvényen, amely kiemelt érdeklődésre tart számot. Az inspiráció 2015-ből származik: az Oxford Dictionaries abban az évben eltérően addigi szokásától, nem egy valódi szót választott az év szavának, hanem egy emoji-t. Ez elindított bennem egy gondolatot: milyen furcsa jelenség az, hogy az emberek rajzokkal, piktogramokkal kezdtek kommunikálni egymással. Ezeket folyamatosan egyszerűsítve hozták létre a betűket. Majd 1982-ben Scott E. Fahlmann professzor leírta az első :-) jelet. Ez a mobiltelefonok gyors elterjedésével, bekerült a digitális diskurzusba, és számos variációja született. Ezek, a karakterekből alkotott jelek piktogramokká, a mindennapi digitális kommunikációnkból jól ismert sárga kis fejecskékké alakultak – számolt be az alkotás magváról lapunknak Kiss Miklós. Az alkotó a sárga kis arcokat alakította vissza szavakká: az emogram egy általa kreált szó, betűkből álló emoji-t jelent, ahol a szó maga az adott arckifejezésre utal. – Elgondolkodtató, hogy bizonyos szavak helyett beiktattunk újra piktogramokat, amikkel egyszerűsítjük is a kommunikációt. Az egyszerűsítés egykor pont az alfabetikus írás kialakulásához vezetett, most pedig az alfabetikus írásunkat teszi színesebbé – részletezte. A kiállítás némi áttervezést igényelt a korábbihoz képest, s jelenleg egy kérdéssel kezdődik: What emotion do you feel today? (Mit érzel ma?) - számolt be róla a művész. A látogatók választhatnak egy az aktuális hangulatuknak megfelelő kis matricát, amit felragaszthatnak magukra, majd végig sétálhatnak tizenhárom nagyméretű emogram között, s végül beléphetnek a Ball.Room. nevű térbe, ahol játszhatnak az emogramokkal. – A kiállítás címe, a Ball.Room. azon túl, hogy egy labdákkal teli termet jelent, finom utalást tartalmaz Harvey R. Ball-ra, aki az első smiley megalkotója. 1963-ban rajzolta egy biztosítótársaság számára, akik a dolgozóik hangulatát akarták ezzel a kitűzővel javítani. Vagyis az emóciónak már itt is fontos szerepe volt – részletezte az alkotó. Hangsúlyozta, érdemes megfigyelni a szín használatát is: mind a kis emoji fejecskék, mind a smiley-k sárga színűek, amely a boldogságról szól. Más alkotások és saját tapasztalatai alapján is úgy tűnik, az emberek jól érzik magukat, ha ez a szín veszi őket körül.
Az alkotó úgy véli, megváltoztatták az írásban történő érzelemkifejezésünket az emotikonok, hiszen egy jellel képesek vagyunk más értelmet adni a szavaknak, érzékeltetni tudjuk az érzelmek fokozatait, és nyomatékot tehetünk a gondolataink végére. Annak kapcsán, vannak-e negatívumai az online világban történő effajta kommunikációnak Kiss Miklós nem foglal állást az installációban. Lapunk kérdésére viszont megjegyezte, ezt egy adott időpontból nehéz is lenne felmérni. – Az online világ lehetőséget ad az anonimitásra, így az érzelmek elkendőzésére is. Ugyanakkor, ha csetelsz valakivel, mégiscsak kivált belőled egy őszinte mosolyt, amikor valaki nevető vagy mosolygó fejecskékkel tűzdeli tele az üzeneteit. Vagy gondolkodjunk el azon, hogy a kis fejecskék már egészen széles skálán mozognak, ugyanis nem mindegy, hogy az a kis arc mosolyog vagy kacag, és az sem, hogyan kacag. Ez egy popkulturális jelenség – fűzte hozzá. S rámutatott, érdemes lehet megnézni a kérdést más perspektívából is. – Őseink elkezdték egyszerűsíteni a piktogramokat, akkor vajon hány emberben merülhetett fel a kérdés, nem volt-e egyértelműbb a lovat egy ló rajzával jelölni. A folyamat sokkal hosszabb volt ennél, mivel azonban jelen folyamat végét és valódi hatásait sem látjuk tisztán, így nem szeretnék ennyire kevés ismerethalmazzal a hátam mögött mélyreható állásfoglalásokba kezdeni, jegyezte meg. – Az újabb érdekes kérdést vet fel a globális kommunikációt tekintve, hogy ha egy mosolygó emojit elküldök a föld egy másik pontján élő embernek – aki más nyelvet beszél, más kultúrával rendelkezik, de használja a mobil és internetes kommunikációs csatornákat –, megérti ezt a jelet, míg, ha a saját nyelvemet használom nem biztos.
Infó: Ball.Room. – Kiss Miklós kiállítása október végéig látható a Gwangju Design Biennálén.