A magyar igazságügyi miniszter újból támadta, hogy a jogállamiságtól függjön, visszafogják-e az uniós pénzeket bizonyos tagállamok esetében. Varga Judit azzal érvelt, hogy a rendszer igencsak megosztaná a szervezetet. Ráadásul nem lehet pontosan meghatározni a feltételeket, így az elképzelés csak fokozná a jogi bizonytalanságot az egész EU-ban. Arról nem beszélve, hogy túl nagy mérlegelési lehetőséget adna a Bizottságnak, jóllehet erre az uniós alapszerződések nem adnak módot. Jelen állás szerint ha egy kormány nem ért egyet az alapok bizonyos hányadának megvonásával, akkor csak négyötödös többség felmutatásával tudna változást kicsikarni. Szerinte túllihegik a jogállamot, azzal inkább jogi, nem pedig politikai alapokon kellene foglalkozni.
A politikus bízik abban, hogy az év végére véget érhet a vita az EU-val. Varga Judit úgy látja, hogy jó pár tagország már belefáradt a jogállami paláverbe, és a patthelyzet éket ver Kelet-Európa, illetve a többiek közé. A miniszter az interjúban képtelenségnek minősítette a 7-es paragrafus alapján indult eljárást, de azt is, hogy annak hónapokon belül bármiféle eredménye volna. Arra is kitért, hogy az egész ügy csak megszilárdította Orbán Viktor hazai támogatását, érzelmi alapokon mozgósította a hatalom mellett, és nem csupán Magyarországon, hanem az egész régióban. Merthogy itt boszorkányüldözés folyik. A lap ennél a pontnál idézi, amit a kormányfő a Fidesz tegnapi kongresszusán mondott, nevezetesen hogy ez a mi országunk, a mi életünk és arról csakis a magyarok határozhatnak.
A magyar ügy próbakő lesz, mármint hogy a tagállamok mennyire hajlandók időt áldozni, illetve kockáztatják a belső összecsapásokat, amennyiben erősen nyomulnak ebben a kérdésben. Főként ha a magyar fél pontot akar tenni a dolgok végére és kapható bizonyos, korlátozott engedményekre. Varga megismételte, hogy az EP csak azért kezdeményezett – igazságtalan – vizsgálatot az ország ellen, mert az nem támogatja a bevándorlást. Szerinte a tranzitövezetben lévő menedékkérők nem fordulnának a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz, ha bizonyos civilek nem adnák alájuk a lovat. Pardavi Márta, a Helsinki Bizottság társelnöke erre úgy reagált, hogy gyalázatos, ami a két zónában zajlik, hiszen többektől megvonják az élelmiszert. De ha a hatalomnak nem tetszik a tiltakozás, akkor még mindig megteheti, hogy elkezdi alkalmazni az emberi jogi normákat.
Hegedűs Dániel, Berlinben dolgozó elemző azt mondja, ha lezárnák az eljárást a 7-es cikkely alapján, az nagy jelképes győzelem volna a magyar kormány számára, egyben csapás a hazai politikai és civil ellenzéknek. Mert elismerné, hogy helyes volt mindaz, ami 2010 óta történt Magyarországon.
New York Times/Washington Post/AP
A finn kormányfő azt közölte: Magyarországot és Lengyelországot is ideszámítva egyetlen tagállam sem utasítja közvetlenül, hogy a következő hosszú távú pénzügyi időszakban a demokratikus normák betartásától tegyék függővé az EU-s támogatásokat. Rinne hozzátette, hogy a hétéves költségvetéssel, amely jövőre lép életbe, senkit sem kívánnak a falhoz állítani. (Hanem megvédeni az embereket az elveket be nem tartó önkényuralomtól, fejtette ki a Reutersnek – a szerk. megj.)
A jelentés felidézi, hogy Budapest és Varsó idáig hevesen ellenezte az elképzelést. Finnország az unió soros elnökeként azonban igen nagy fontosságot tulajdonít a két kérdés kapcsolásának és ez feszültséghez vezetett főként a magyar kormánnyal, amely ellen, a lengyelekhez hasonlóan, jogállami eljárás van folyamatban. A finn vezető egyébként ma Prága után Budapestre látogat, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon, miután az visszaérkezik Chirac temetéséről.
A finn miniszterelnök a lapnak is megerősítette, hogy egyetértés alakult ki az ügyben az unión belül, miként kössék össze a szervezet által folyósított szerkezeti és egyéb támogatásokat a jogállam tiszteletben tartásával. A kérdés kiemelt fontosságát azzal magyarázta, hogy ha valamely tagország megszegi ezeket az elveket, az az egész EU-t sodorja veszélybe. A Bizottság ezért helyezkedik nagyon szigorú álláspontra ez ügyben. A vita nem Magyarország, Lengyelország vagy bárki más ellen irányul, a célja az, hogy megvédje a közösséget – mutatott rá Rinne. Azt is fontosnak nevezte, hogy megoldja a nézeteltéréseket a karbonsemleges klímacélok kapcsán. Ennek érdekében – tette hozzá a politikus – segíteni kell azoknak a kormányoknak, amelyek országa erősen függ pl. a szénenergiától. Szerinte a szolidaritás révén a már a következő hónapokban egyetértésre lehet jutni a 2050-re tervezett célkitűzésekről.
A politikus a migrációt tartja a legfogasabb kérdésnek a következő hosszú távú uniós költségvetésről zajló tárgyalásokon, miután bizonyos tagok ellenállnak a kötelező kvótáknak. Reméli, hogy a múlt héten született máltai, ötoldalú ideiglenes megállapodás révén az új Bizottság új javaslatot tud letenni az asztalra.
FAZ
Aligha kezdődhetett volna rosszabbul a meghallgatás-sorozat von der Leyen számára, hiszen a magyar és a román jelöltnek felmutatott piros kártyával a Jogi Bizottság máris homokot szórt a gépezetbe. De hogy pontosan mi lesz velük, az ma dől el. A jogi ügyekben illetékes testület több tagja is biztos abban, hogy érdekütközés miatt mindketten megkapják az elbocsátó szép üzenetet.
Így látja ezt a német szociáldemokraták strasbourgi frakcióvezetője is. Ezért helyükre várhatóan másokat delegálnak a két fővárosban, de még akkor sem áll helyre a nyugalom, mert vannak mások is, akiknek inog a helyük a leendő Bizottságban. Áll ez a lengyel, a francia, az olasz és a belga kiválasztottra is. Ennélfogva feltételezhető, hogy a testület nem tudja megkezdeni munkáját november 1-én, hiszen még az újakat is meg kell hallgatni. Ráadásul a döntésekbe belejátszhatnak pártpolitikai megfontolások is. Így nem kizárt, hogy a néppárti Trócsányi László és a szociáldemokrata Rovama Plumb után egy liberális jelölt is kénytelen lesz bedobni a törülközőt.
Idáig von der Leyen szinte mindent jól csinált, most viszont benne van a slamasztikában, hiszen kezdődik a leendő biztosok meghallgatása, de úgy tűnik, hogy Trócsányi László és román kolléganője máris veheti a kalapját. A Jogi Bizottság összeférhetetlenség címén nemet mondott mindkettőjükre, így aligha kapnak helyet a csapatban, mert a verdikt az: alkalmatlanok biztosnak. Márpedig az EP rendkívül komolyan veszi a jelöltek vizsgáztatását, mellesleg ily módon másik is kihullhatnak a rostán, akár 5-7-en is.
A Visegrádi Csoport a nyáron nagyban hozzásegítette von der Leyent, hogy az Juncker utódja lehessen, a jobboldali-nemzeti magyar és lengyel kormány el is büszkélkedett ezzel. A német politikus ezek után elfogadott vitatott kiválasztottakat a keleti tagállamokból és Strasbourgra bízza, hogy szükség esetén állítsa meg azokat és folytassa le a vitát az érintett országokkal. Rá van szorulva a 4-ek jóindulatára, hogy elérje célját a migráció, illetve a klímavédelem ügyében. De a megítélésébe az is belejátszik majd, mennyire hajlandó adott esetben a támogatóival szembemenni, főleg a bevándorlás és a jogállam kapcsán. Szijjártó Péter máris jelezte, hogy nem tartja sokra az új bizottsági elnök menedékpolitikai terveit.
Így most von der Leyen próbál így vagy úgy, de mindenkinek a kedvére tenni. A következő négy hét kényes erőpróba lesz számára a Parlamenttel, illetve a tagállamokkal is. A következő öt évben egyfolytában többséget kell kialakítania, különben nem jut egyről kettőre. A középnek kell udvarolnia, tehát a keresztény- és szociáldemokratáknak, a liberálisoknak és a zöldeknek, de a jobb- és balszárnyat sem riaszthatja el magától teljesen. Egyensúlyoznia kell Észak és Dél, Kelet és Nyugat között. Közben pedig bizonyítania kell, hogy kitart az európai szerkezet és tényleg képes előrelépni.
Ha a Jogi Bizottság ma fenntartja véleményét Trócsányi és Plumb ügyében, akkor von der Leyen visszavonhatja mindkettejük jelölését és kérheti, hogy a két kormány küldjön másokat. Csakhogy a román miniszterelnök határozottan kiállt a leendő biztos mellett, Kovács Zoltán pedig a migrációbarát erők boszorkányüldözésének minősítette a példátlan elutasítást, ezért aligha veszi jól ki magát Budapesten, illetve Bukarestben, ha a Bizottság következő elnöke cserét kér a két kormánytól.
Orbán Viktor eredetileg a regionális politikáért felelős tárcát nézte ki magának a Bizottságon belül, ám ez irreális vágynak bizonyult, tekintve, hogy az OLAF korrupciós okokból az utóbbi négy évben kapott támogatások 3,8 százalékát követeli vissza a magyar kormánytól, többet, mint bárki mástól. A szélsőjobbnak nem sikerült megfordítania az erőviszonyokat a májusi európai választásokon, Orbán viszont bár továbbra is szoros kapcsolatokat tart fenn a nacionalistákkal, igazodik a Néppárthoz. Így királycsináló lett, amikor Weber ellenében von der Leyen mellé állt. Az pedig utána a bővítési tárcát kínálta fel neki. A lehető legbefolyásosabb posztot, tekintve hogy politikai okokból lehetetlen volt az alelnöki tisztség a Fidesz képviselője számára.
Az EP állhatatosan készül Trócsányi meghallgatására – Orbán állításával ellentétben nem a politikus nemzetisége miatt, hanem, mert igen fontos csavar volt a NER megteremtésében, noha nem tagja a Fidesznek és nem is számít a kormányfő bizalmasai közé. De hát úgy áll, hogy nem is járulhat a parlamenti bizottságok színe elé. Orbán pénteki rádiós nyilatkozata arra utal, hogy kész ejteni választottját. Igazából azonban a kényszerű távozás jól jön a kormánypártnak a helyi választások előtt, mert a Fidesz-kampány a migráció elutasítására épül. De hogy mi lesz Trócsányi sorsa, azt e pillanatban nem tudni. Mindenesetre a bővítési feladatkör egy strasbourgi forrás szerint kapóra jön a magyar miniszterelnöknek, aki befolyási övezetet épít a Nyugat-Balkánon, főleg Szerbiában és Szlovéniában. Tudja, hogy amint Belgrád belép az EU-ba, lesz egy szoros szövetségese, ideértve az Európai Néppártot is. De addig is számíthat a jelenlegi horvát és bolgár vezetésre.
Az alkuk, a befolyás adásvétele és bonyolult ideológiai viszonyok közepette a magyar politikus meg van győződve arról, hogy ha megerősíti a szövetségesek és ügyfelek amúgy is teherbíró hálóját a Balkánon, akkor ily módon növekszik saját súlya az unióban.
A lap azt tartja a Fidesz-kongresszuson elhangzott Orbán-beszéd legfőbb elemének, hogy a jobboldali-konzervatív politikus igyekezett eloszlatni a jogállammal kapcsolatos aggályokat és reményét fejezte ki, hogy Ausztria partner lesz a Brüsszel ellen, a „keresztény szabadságért” folyó harcban. A miniszterelnök cáfolta, hogy Magyarország távozni készülne az EU-ból. Ez azért merült fel, mert kormányának jó pár kérdésben kemény vitája van az unióval, ezért időről időre megy a találgatás, hogy a magyarok egy szép nap követik a brit példát. Ezúttal azt fejtegette, hogy bár a nyugati és keleti tagok más-más úton járnak és eltérő értékeket vallanak, de ettől még együtt tudnak élni. Ezzel együtt a Nyugatnak be kell szüntetnie a támadásokat a magyar nemzet és kormány ellen.
Ezúttal is nekiment Sorosnak, kedvenc ellenségképének és távozásra szólította fel Közép-Európából az üzletember-féle „álcivileket”. Azt is hangoztatta, hogy Magyarország számíthat a lengyelek, csehek és szlovákok szövetségére, és bízik abban, hogy hamarosan Ausztria is csatlakozik a tengelyhez. Hogy ez hivatalos V4-tagságot jelentene-e, az egyelőre nem világos. Az pedig szerinte csupán idő kérdése, mikor bomlik ki újra az „olasz szabadság zászlaja”. A politikus úgy gondolja, hogy ezek az országok egységesen a Brüsszelből irányított birodalom ellen vannak, és szeretnének büszke európai nemzetek maradni a kereszténység alapján, ahelyett hogy bevándorló társadalommá alakulnának át.
A hírügynökség hozzájutott bizalmas iratokhoz, amelyekből az derül ki, hogy az unió a két hét múlva esedékes EU-miniszteri tanácsülésen meg akarja adni a felhatalmazást a hivatalos felvételi párbeszéd megkezdéséhez Albániával és Észak-Macedóniával. Abban bizakodik, hogy a tagság kilátása segít még inkább a Nyugathoz kötni a nyugtalan Nyugat-Balkánt. Egy hasonló kezdeményezés júniusban elbukott a franciák, a hollandok, a németek és a dánok ellenállásán. Több nyugati kormány ugyanis fel van bőszülve, mivel bizonyos keleti tagok nem tartják be a jogállami elveket és nem küzdenek a korrupció ellen. A többi közt Magyarország, Lengyelország és Románia keveredett vitába Brüsszellel a demokratikus normák miatt és a Bizottság idáig nem volt képes jobb belátásra téríteni őket, a szerkezeti és agráralapok nagy haszonélvezőit.
A vezércikk azt hangsúlyozza az Osztrák Néppárt nagy győzelmével végződő választás után, hogy Sebastian Kurznak, az európai politika 33 éves csodagyerekének távol kell tartania a populistákat a hatalomtól. Azaz nem szabad engednie a kísértésnek, hogy ismét összeálljon korábbi szövetségesével. Hogy miként dönt, azt árgus szemekkel figyelik az egész EU-ban. Ha netán a Szabadságpárt mellett teszi le a garast, az súlyos hiba és szörnyű jelzés volna mind Ausztriának, mind az uniónak. Ezért nem érdekes, mennyire bonyolult az összes többi alternatíva, azokat kell előnyben részesíteni.
Kurz már eddig is nagy politikai tehetséget árult el, de illúziónak bizonyult, amikor 2017-ben bevette a hatalomba az FPÖ-t, mert hiába adott nekik kormányzati felelősséget, képtelen volt őket szobatisztaságra nevelni. Ezért legyen ez figyelmeztetés másoknak, akik készek babusgatni a szélsőjobbot. A Szabadságpárt mindig is a populizmus előfutára volt. Jelenleg pedig elutasítja a bevándorlást, az EU-t, a politikai elitet, továbbá mindent és mindenkit, ami és aki nem illik bele a nativista Ausztria fogalmába. Szoros kapcsolatokat tart fenn Putyinnal, emiatt a Nyugat nem volt hajlandó megosztani bizonyos hírszerzési értesüléseket az FPÖ által irányított osztrák belügyi tárcával.
Nagy a tét, mert Bécs fontos szerepet tölt be a migrációval kapcsolatos európai álláspont kialakításában, az euróövezet reformjában, azon kívül a nyugati, illetve keleti tagállamok, továbbá az EU és a Nyugat-Balkán közötti közvetítésben. Ezeket a feladatokat nem képes hitelesen ellátni, ha a Szabadságpárt bennül a kormányban. Kurznak tudnia kell, hogy Ausztria vezérürünek számít főleg Németország számára, és nem szabad, hogy a továbbiakban szalonképessé tegye a populizmust, annál is kevésbé, mivel az már hatalmon van Budapesten és Varsóban, az olaszoknál pedig visszaszerezni az irányítást és elvben már közel van ahhoz Skandináviában. Kurz számára az összes többi opció rejt buktatókat, de bármelyik jobb, mint hogy újból a szabadságpártiakkal próbálkozzon.
