Meghalt D. Szabó Mária, az Új Palatinus Könyvesház vezetője

Publikálás dátuma
2019.10.02. 11:40

Fotó: Shutterstock
Kiemelkedő magyar szerzők egész sorának életművét gondozta. 71 éves volt.
2019. szeptember 29-én, életének 71. évében elhunyt D. Szabó Mária, az Új Palatinus Könyvesház Kft. kiadóvezetője – adta hírül a kiadóra hivatkozva a Litera.hu. D. Szabó Mária irányításával a Palatinus Kiadó éveken át kiemelkedő magyar szerzők egész sorának életművét gondozta, s ő maga is több kötet szerkesztője, összeállítója volt. Nevéhez fűződik a méltán népszerű Magyar írók novellái sorozat összeállítása, a Nobel-díjasok Könyvtára vagy a gyerekeknek kedves mesekönyvek kiadása. Fontosnak tartotta, hogy a kortárs és klasszikus hazai és külföldi szépirodalom mellett olyan, csaknem feledésbe merült kultúrtörténeti értékek is az olvasók polcaira kerülhessenek, mint amilyenek például Stein Aurél munkái. „Igazi könyvesember, csodálatos kolléga volt. Emléke szívünkben örökké él" – írta a kiadó a lap szerint. Utolsó útjára 2019. október 18-án, pénteken 12 órakor a Pécsi Köztemető díszterméből kísérik. 
Szerző
Frissítve: 2019.10.02. 21:45

A fejedelmi portréfestő története

Publikálás dátuma
2019.10.02. 11:30

Fotó: Erdős Dénes / Népszava
László Fülöp festőművész nemzetközi híre és sikere egykor Munkácsy Mihályéhoz volt hasonlítható. A Magyar Nemzeti Galéria kamara-kiállításán egy regényes és értékes életmű bontakozik ki.
Tizenöt évvel ezelőtt, amikor a londoni magyar kulturális évad, a Magyar Magic égisze alatt megnyílt Philip Alexius Laszlo de Lombos, azaz László Fülöp kiállítása, akadtak értetlenkedő hangok, mi értelme van „egy művészeti iparos” műveivel reprezentálni a magyar kultúrát a brit fővárosban, amikor Budapesten László Fülöp szinte ismeretlen művésznek számít. A kiállítás rendezője, a Christie's aukciósház nagyon jól tudta, mit csinál, a tárlat a Magyar Magic egyik legnagyobb sikere lett, László Fülöpöt pedig – akit egykor a XX. század Van Dyckjaként is méltattak − visszahelyezte az őt megillető rangra. (A művész értékéből nem von le, hogy irdatlan mennyiségű, 2700 képet festett. Velence, London, Párizs, Berlin és New York egykor előtte hajlongott, portréit a világ neves közgyűjteményei is őrzik.) A teljes képhez hozzátartozik, hogy a magyar kereskedelmi galériákban akkoriban már igen látványosan felfelé kúsztak a festményeinek az árai. Az Ernst Múzeum következő évre tervezett kiállítása rejtélyes okokból elmaradt, de a londoni Tate Britain 2009-ben Van Dyck retrospektív kiállításán újabb figyelmet szentelt a magyar festőnek. László Fülöpnek Budapesten utoljára 1925-ben volt kiállítása a Műcsarnokban. Eddig. „A nagyvilág művésze vagyok és történelmet festek, nemcsak egyéneket” – volt hitvallása, és láthatólag később a keresztje is. Igaz, már halála után, 1938-ban – miközben a világlapok még méltatták – itthon kikezdték a hírnevét, mondván: félig angollá lett, és különben is, Laub Fülöpként látta meg a napvilágot. László Fülöp 1869-ben született egy pesti szabómester gyermekeként, apja nem támogatta a művészi ambícióit. Az Országos Magyar Iparművészeti Iskolának, majd a rajztanárképzőnek volt növendéke, tanult Lotz Károlynál és Benczúr Gyulánál, majd 1890-től a müncheni akadémián Lizenmayer Sándornál, akinél az akadémista hagyomány helyett a Jules Bastien-Lepage nevével fémjelzett naturalista stílust tette magáévá. A müncheni éveket párizsi tanulmánnyal szakította meg Jules Lefebre és Benjamin Constant iskolájában, a francia fővárosban ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is. „Sokan jönnek ide Magyarországból, fiam, de csak kevesen teszik meg kötelességüket. Magadtól függ, hogy ebben a nagy városban lesz-e belőled valami, vagy pedig elzüllesz” – szólt Munkácsy intelme Siklóssy László író, esztéta feljegyzése szerint. A tanácsot László Fülöp megfogadta. Már 1891-ben díjat nyert Budapesten a Mesemondó (A regélő asszony) című életképével, ami jelenleg a nemzeti galéria állandó kiállításán látható. Portréfestőként 1894-ben ragyogott fel a szerencsecsillaga. A közoktatásügyi minisztérium művészeti ügyosztályának vezetője, Koronghi Lippich Elek költő ajánlására meghívták Bulgáriába Koburg Ferdinánd fejedelem arcképének megfestésére. A kép olyan jól sikerült, hogy a kor előkelőségei, a fejedelmi udvarok, a felsőbb tízezer családjai kézről kézre adták, elárasztották megbízásokkal és kitüntetésekkel. Megfestette többek között XIII. Leó pápát – e kép szintén a galéria állandó kiállításán látható −, Ferenc Józsefet, Horthy Miklóst, Rooseveltet, II. Vilmos német császárt, porosz királyt, VII. Eduárd angol királyt és a brit uralkodó család több tagját is. A Magyar Nemzeti Galéria kamaratárlata tizenhat – többnyire magántulajdonban levő képpel – meséli el ezt a diadalutat. Itt van például Mariano Rampolla bíboros portréja, amelyet egykor joggal méltattak úgy, hogy Tiziano és Velázquez pápaportréinak a hagyományát újította meg. Görgei Artúr tábornokot, „a nemzet élő mártírját” hatszor örökítette meg, László Fülöp itt bemutatott festménye is a lélektani ábrázolásra törekvő, elegáns, de a modorosságot kerülő művész egyik remeke. Több mint négyszáz festménye lappang: külön öröm, hogy a kiállításra előkerült Wenckheim grófnő és gyermekei, Denise és Lajos Rudolf − egykor a Nemzeti Szalonban bemutatott − csoportképe. II. Vilmos portréjánál felidézik azt az anekdotát, miszerint az uralkodó lánya, Viktória Lujza hercegnő a kép láttán úgy kiáltott fel: „Végre a papa, és nem a császár!” Szintén nagyon emberi – ám nagyon angolos tradíciót visz tovább – a yorki hercegné, a későbbi Erzsébet anyakirályné 1925-ös portréja, amelyet őfelsége II. Erzsébet magángyűjteménye adott kölcsönbe a kiállításra. 
Mindegyik portré mögött ott található egy regény, a nagy romantikus történet azonban László Fülöpné Lucy Madeleine Guiness 1918-as portréjához kapcsolódik. A neves skót család lányát még Münchenben ismerte meg 1892-ben, a dúsgazdag bankár apa pedig nem lelkesedett a gondolatért, hogy lánya egy szegény festőnek adja a kezét. László Fülöp 1899-ben bankhitelből skót várkastélyt idéző műteremvillát építtetett a Városliget közelében, a mai Zichy Géza utcában – később itt lakott bérlőként Bajor Gizi és Molnár Ferenc is, aki itt írta meg a Liliomot −, hogy lenyűgözze reménybeli apósát, Lucyval pedig 1900-ban egybe keltek. És tényleg boldogan éltek. Később Bécsbe, majd Londonba költöztek, László Fülöpöt azonban az első világháború idején elítélték, mivel „támogatott egy ellenséges országot” − pénzt küldött haza a rokonoknak. Lucynek ez a portréja a házi őrizet idején készült. Infó „A nagyvilág művésze vagyok…” László Fülöp (1869-1937) Magyar Nemzeti Galéria, Nyitva: január 5-ig

Hazatérés

Scitovszky Tibor egykori külügyminiszter és felesége, Hódosi Hanna egy-egy portéja múlt hét óta újra az egykori Scitovszky-villában, a brit nagyköveti rezidencia szalonjában látható. A képek tavasszal tűntek fel a londoni Christie’s árverésén, a Brit Kormányzati Művészeti Gyűjtemény pedig Sandra de Laszlo és Ian Lindsay nagykövet tanácsára azokat megvásárolta. A nemzeti galéria kiállításával párhuzamosan a Corvina Kiadó gondozásában megjelent Duff Hart-Davis brit író könyve László Fülöp életéről és festészetéről.

Halálba táncolnak

Publikálás dátuma
2019.10.02. 11:10

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Bodó Viktor feldúlja az Örkény Színházat. Mindent kifordít, lerombol, hogy aztán felépítsen egy arcátlanul pimasz, provokatív mait. Rómeó és Júlia átirat Kertész utcai Shaxpeare-mosó címmel.
Aki időben beül a nézőtérre, az biztosan lemarad az előjátékról. Bentről csak annyit hallani, hogy az Örkény Színház előcsarnokában nagy a zaj, bizonyára verekednek. Aztán ez hamarosan folytatódik és tényleg vérre menően egymásnak esik két csapat. A helyszín egy lerobbant, hangsúlyozottan Kertész autómosó, a két tábor pedig Montág és Kapulek. Igen hasonlít a két családnév Shakespeare hőseire, mivel a történet egy erősen megbolondított, átírt Rómeó és Júlia történet. Závada Péter írta át, bátran, sok szlenggel és a társulat elképesztő improvizációival, társadalmi kikacsintásaival együtt játsszák. Bodó rég rendezett pesti kőszínházban, de az illemmel és bármivel mit sem törődve most aztán kapunk egy látszólag agyeldobós sztorit, elképesztő eszköztárral. Ám ha jobban megnézzük, itt bizony a viszonyok, a kapcsolódások kifejezetten elemzettek. Az elején a Herczeg (Gálffi László) próbál egy látványos Keresztapa paródiában rendet tenni. De ezt a rendet egy percig sem veszi senki komolyan. A pesti, sőt hetedik kerületi alvilág mélyére csöppenünk. Dúl a drog, a kusza üzletek, a zsarolás, és az ügyesnek mindent lehet elve. A Montág család a lúzer eleve vesztes, a sérült anyukával (Takács Nóra Dia), és a tehetetlen, lekiabált apukával (Fehőfi-Kiss László). A másik oldalon a seftelő Kapulek (Csuja Imre) és a kihívó, gátlásoktól igencsak mentes Kapulekné (Hámori Gabriella) rivalizál egymással. A holdudvar sem akármi, a kreatívabb, líraibb, de önmagát egyáltalán nem kímélő, a szenvedélyben határt nem ismerő Mercutio (Polgár Csaba), az agresszív, nyers, a gyűlöletet mesteri szintre emelő Tybalt (Nagy Zsolt) és a többiek mindent felforgatnak. 
Az Örkény Színházat szinte lerombolják, persze azért csak képletesen, de a játék őrülten intenzív, sokszor egyenesen virtuóz. (Mozgás: Duda Éva.) Vonatkozik ez a csoportjelenetekre. (Némelyikbe a színház szinte teljes háttérszemélyzete szerepet kap). Az egyik csúcs a bál, sok zenével, dallal. Ahogy a jelmezes kavalkád résztvevői egymásnak adják át a mikrofont, akárcsak egy váltóbotot Nagy Fruzsina zseniális jelmezeiben, Schnábel Zita nagyszerű díszletében, az aztán nehezen felejthető. És ha már az elején beszéltünk lemaradásról, aki hamar feláll, azt gondolva, hogy eljött a szünet ideje, lemarad az egyik legbrutálisabb epizódról, amikor kvázi a szünetben, csakúgy Párisz (Ficza István) pofátlanul, mű nemiszervvel megsegítve magáévá teszi Eiffel torony jelmezben leendő anyósát. Bodó rendezésében a meztelenség is alapeszköz, különösen hatásos és szép, amikor Rómeó (Patkós Márton) és Júlia ( Kókai Tünde) az együttlétük után búcsúzkodnak, próbálnak még időt nyerni és egy alul világított térben szinte csak a testük körvonalai olvadnak egymásba. A dajka Csákányi Eszter mindent tud és mindenben benne van. Lőrinc (Mácsai Pál) pedig kerékpárt javít és drogot kever, sőt oszt. Bodó rendezői arzenáljának teljes fegyvertárát felvonultatja. Az apró gegektől, a nagy csoportos tűzijátékszerű színpadi jelenlétig. Hatásos összművészet, provokatív fityiszt mutatás. A végén aztán mindenki szépen beletáncol a halálba. A maradék élet pedig egészen furcsa fénytörést kap. Infó: Kertész utcai Shaxpeare-mosó Örkény Színház Rendezte: Bodó Viktor
Szerző
Témák
Bodó Viktor