Elhárítók a volt hadikórházban

Volt telefon- és rádiókészülék gyár, menhely, működött híradástechnikai üzemként, most a különféle titkosszolgálatoknak ad otthont a több mint száz éves újbudai épület.

Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad Tel Aviv-ban, a Saul király úton lévő épülete számos kémregény helyszíne. Az írók nemigen vesznek tudomást arról, hogy időközben a nevezetes intézmény a nagyváros szélén talált magának a kornak jobban megfelelő, védhető komplexumot, továbbra is a régi helyszínre helyezik műveikben a hírszerzés agytrösztjének működési székhelyét.

Az újbudai Fehérvári út 70. szám alá az elmúlt hetekben költözött Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) 35 ezer négyzetméteres, hatszintes épülete, amely 30 milliárd forintjába került az adófizetőknek - eredetileg a költözés költségeivel együtt 20 milliárdot terveztek – feltehetően igazi, napjainkban játszódó magyar kémhistóriába nem kerülhet be. Egyrészt ez a műfaj nálunk nem létezik, másrészt az épületnek nem a kémelhárításhoz kötődő, viszont meglehetősen kalandos előélete van.

Az új titkosszolgálati helyszín sokak számára lehet ismerős. A szerkezetéig visszabontott, korszerűnek számító, több szintes gyárépületet egykor az Ericsson Magyar Villamossági Rt. építette magának, még az első világháború előtt. Azonban a lehető legrosszabbkor készült el, a háború kitörésének évében, 1914-ben. Így a termelés szinte be sem indult, és máris új funkciót voltak kénytelenek keresni a háznak. Előbb hadikórház lett, majd hadirokkant-menhely, és végül ismét üzem lett. 1936-tól – felvásárlás révén – a Standard Villamossági Rt. működött itt, amely a hadsereg fő beszállítóinak egyike volt. A Standard név sokaknak ismerősnek tűnhet, ugyanis a második világháborút követő államosítás tragikus mellékzöngéje volt, hogy a gyár vezetőit - egyértelműen koncepciós perben - kémkedéssel vádolták, amelynek hátterében Romsics Ignác történész kutatásai szerint az állt, hogy a kisajátításért a kormány nem akart fizetni. Két menedzsert halálra ítéltek, és ki is végeztek.

Az épületben az államosítást követően, 1950-től a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) működött 1991-ig, de egészen 2000-ig még fellelhető volt itt a termelő tevékenység. Termékeikkel szinte mindenki találkozhatott, ha nem is a távíró készülékekkel vagy a telefonközpontokkal, de a telefonkészülékekkel minden bizonnyal, ezeket az 1920-as évek közepétől egészen 1990-ig gyártották. Sőt, 1926-tól rádiókat, adó- és vevőkészülékeket is. A szocialista iparosítás csúcsán, amikor számos vidéki telephelye is volt a BHG-nak, a nagyvállalat több mint 22 ezer embernek a munkahelye volt. Azután az 1990-es évek elejére a létszám 4 500-ra csökkent, a végórákban, 1995-ben pedig 1100 főre. A híradástechnikai termékek gyártását, fejlesztését 2019 őszétől a felhasználása váltotta fel. S az itt működő szervek munkája a valóságos kémtevékenység felismerésére és kiszűrésére szolgál.

A kormány még 2016-ban döntött arról, hogy egységes elhelyezést kell biztosítani az AH-nak, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központnak (TIBEK), valamint a Kormányzati Adatközpontnak, amelyek eddig négy helyszínen működtek. A különböző titkosszolgálati központoknál ésszerű hagyomány, hogy a most a Fehérvári útra költözött különböző intézményeket biztonsági okból nem teszik egy fedél alá, a NER azonban ebben az esetben is más úton járt, mint társai. Feltehetően a bevált hagyományt az írta felül, hogy a belvárosi és a rózsadombi (a Népszava egykori szerkesztőségének is helyet adó VICO-palota szomszédságában lévő) épületekkel más, egyenlőre még nem világos szándéka van a kormánynak. Az azonban kétségtelen tény, hogy egy olyan intézménynek, mint az AH nem feltétlenül a belvárosi Falk Miksa utcában van a helye. Az új épületben mindenesetre van 50 védett helyiség és számos kiemelten védett tárgyaló is. A földszinten az adatközpontot helyezték el, a 600 négyzetméteres teremben felállított informatikai gépparkkal együtt, az emeleti részeken pedig a polgári elhárítást és a TIBEK irodáit helyezték el. Az új hírközlési centrumban közel ezren dolgoznak.