Ferencváros elárvult laktanyája

Publikálás dátuma
2019.10.06. 17:19

Fotó: Adományozó - Papp István / Fortepan
Gyerekkoromban „a laktanya” szó csak egyetlen épületre vonatkozhatott: arra az óriási, komor háztömbre a Ferenc körút és az Üllői út sarkán, amelynek mindig piszkos ablakai vaksin meredtek az előtte áramló kocsikra és a csattogó villamosokra. A laktanya a körúti legendáriumban baljóslatú hely volt, olyan elharapott mondatokban bukkant fel, mint hogy „akkor kapott belövést a szalon is, amikor az oroszok a laktanyát lőtték”. Ilyenkor mindig tudtam, hogy arról a rejtélyes ötvenhat nevű dologról van szó, amiről ennél többet nem szoktak mesélni. A laktanya egyébként – számomra ez jóval később derült ki – jeles reformkori építészeti emlék. Hild József tervei alapján épült fel 1845 és 1848 között, akkor, amikor Pestnek ezen a külterületén a sáros Üllői úton kívül még szinte semmi sem volt. Évtizedek voltak hátra a körút kijelöléséig, a szemközti Gschwindt likőrgyár felépítéséig vagy az Iparművészeti Múzeum megszületéséig.
Pest, majd Budapest háziezrede, a 32-es honvéd gyalogezred állomásozott a laktanya falai között, amely alapítója emlékére 1892-ben Mária Terézia nevét vette fel. 1919-ben pár hónapig Martinovicsnak hívták. A húszas években itt működött a Magyar Királyi Hadimúzeum, a harmincasokban a Horthy Miklós Kollégium. 1952-től lett Kilián laktanya, hogy végül az ötvenhatos harcok után végképp elveszítse honvédségi feladatát, és IKV-irodának, szükséglakásoknak, a legkülönfélébb cégeknek adjon otthont. Egykori lovardája a nyolcvanas években bútorbolt volt, ma élelmiszer áruház. Az utóbbi évtizedekben szerkesztőség és színház, söröző és diagnosztikai centrum is működött a vastag falak között. Negyvenhétezer négyzetméternyi terület, öt belső udvar, négy szinten sok száz helyiség, több kilométer folyosó: az állami tulajdonú műemlék hasznosításakor ezeknek kéne valami jó funkciót találni. 2000-ben például az volt a terv, hogy állami restaurátor-központot, műtárgyraktárat és egy múzeumot helyeznek el itt, ötmilliárdos beruházással. A közelebbről nem megnevezett múzeumról hamar kiderült, hogy a Néprajzi lenne az, amelyet akkor épp a miniszterelnökség elhelyezése kedvéért akart kilakoltatni Kossuth téri palotájából a legelső Orbán-kormány. A jelenlegi pedig, mint tudjuk, azzal a gondolattal játszott, hogy a kormánynegyeddé váló Várból az Országos Széchényi Könyvtárat költözteti ide. Ne mondják, hogy semmi sem változik ebben az országban.
Szerző

Mosoly és tolerancia

Publikálás dátuma
2019.10.06. 10:29

Fotó: Földesi Máté / forrás: Facebook
„Mindenki elég gazdag ahhoz, hogy másoknak segítsen!” – áll Budapest első, fogyatékossággal élő emberek alapította vendéglátóegységének filozófiájában. A Nem Adom Fel Kávézó és Étterem a Nagykörúttól néhány percre, a Magdolna utcában nyitotta meg kapuit 2016-ban, és filozófiájának azóta is töretlenül eleget téve működik. A tíz évvel ezelőtt alapított Nem Adom Fel Alapítvány és a Nem Adjuk Fel Szociális Szövetkezet közös együttműködésében létrejött kávézó és étterem már első pillantásra is barátságos hangulatával, finom ételeivel és kávéival várja a betérő vendégeket, akik többnyire legalább akkora mosollyal távoznak a helyről, mint amekkora az ott dolgozók arcán virít. A felszabadult, vidám, előítéletmentes légkör megteremtése az alapítók nem titkolt szándéka volt, mivel a kávézóban főként megváltozott munkaképességű emberek dolgoznak. S az évek során – bizonyára a jó hangulatnak is köszönhetően – a hely mondhatni kulturális csomóponttá is nőtte ki magát, tekintve a sokszínű programkínálatot, amelyet hétről hétre megtapasztalhatunk: rendszeresen teret adnak filmkluboknak, író-olvasó találkozóknak, koncerteknek; a kínálat lefedi a mély beszélgetéseket, előadásokat és a könnyed kikapcsolódási lehetőségeket. A kávézó és étterem vendége volt többek között Szamosi Zsófia, Eperjes Károly, Rudolf Péter, Gárdos Péter, Erdős Virág, Vecsei Miklós, Thuróczy Szabolcs és Parti Nagy Lajos. Fellépett már a Budapest Bossanova Quartet, Herczku Ágnes és Nikola Parov, valamint Kárász Eszter Edith Piaf sanzonestjét is előadta. A helyszín számos igénynek eleget tesz, és akadálymentes rendezvények számára is megfelelő. A hónapban is érdemes lesz betérni, mert sokszínű programkínálattal készülnek, mindenki kedvére válogathat a heti két-három rendezvény sorából: többek közt vetítik az Egyszer volt című portréfilmet Babos Gyuláról október 7-én, majd október 15-én a Talány Akusztik ad koncertet, másnap Dr. Beregszászi Márta gyermekgyógyász tart előadást a cannabis egészségre gyakorolt jótékony hatásairól, október végén pedig a bluesé lesz a főszerep, Fekete Jenő és Szabó Tamás együtt lép színpadra. A kávézó és étterem programjaival – valamint fennállásával is – azt üzeni a világnak, nem szabad feladni, s hogy egy mosollyal minden kicsit könnyebb; ráadásul a tolerancia, az egymásra figyelés nem is az ördögtől való. Ez a hitvallás ott kering a levegőben, s minél gyakrabban térünk be, egyre inkább a sajátunkká válhat. 
Szerző
Témák
kávézó

Elhárítók a volt hadikórházban

Publikálás dátuma
2019.10.06. 08:55

Fotó: Szalmás Péter / Népszava
Volt telefon- és rádiókészülék gyár, menhely, működött híradástechnikai üzemként, most a különféle titkosszolgálatoknak ad otthont a több mint száz éves újbudai épület.
Az izraeli titkosszolgálat, a Moszad Tel Aviv-ban, a Saul király úton lévő épülete számos kémregény helyszíne. Az írók nemigen vesznek tudomást arról, hogy időközben a nevezetes intézmény a nagyváros szélén talált magának a kornak jobban megfelelő, védhető komplexumot, továbbra is a régi helyszínre helyezik műveikben a hírszerzés agytrösztjének működési székhelyét. Az újbudai Fehérvári út 70. szám alá az elmúlt hetekben költözött Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) 35 ezer négyzetméteres, hatszintes épülete, amely 30 milliárd forintjába került az adófizetőknek - eredetileg a költözés költségeivel együtt 20 milliárdot terveztek – feltehetően igazi, napjainkban játszódó magyar kémhistóriába nem kerülhet be. Egyrészt ez a műfaj nálunk nem létezik, másrészt az épületnek nem a kémelhárításhoz kötődő, viszont meglehetősen kalandos előélete van. Az új titkosszolgálati helyszín sokak számára lehet ismerős. A szerkezetéig visszabontott, korszerűnek számító, több szintes gyárépületet egykor az Ericsson Magyar Villamossági Rt. építette magának, még az első világháború előtt. Azonban a lehető legrosszabbkor készült el, a háború kitörésének évében, 1914-ben. Így a termelés szinte be sem indult, és máris új funkciót voltak kénytelenek keresni a háznak. Előbb hadikórház lett, majd hadirokkant-menhely, és végül ismét üzem lett. 1936-tól – felvásárlás révén – a Standard Villamossági Rt. működött itt, amely a hadsereg fő beszállítóinak egyike volt. A Standard név sokaknak ismerősnek tűnhet, ugyanis a második világháborút követő államosítás tragikus mellékzöngéje volt, hogy a gyár vezetőit - egyértelműen koncepciós perben - kémkedéssel vádolták, amelynek hátterében Romsics Ignác történész kutatásai szerint az állt, hogy a kisajátításért a kormány nem akart fizetni. Két menedzsert halálra ítéltek, és ki is végeztek. Az épületben az államosítást követően, 1950-től a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár (BHG) működött 1991-ig, de egészen 2000-ig még fellelhető volt itt a termelő tevékenység. Termékeikkel szinte mindenki találkozhatott, ha nem is a távíró készülékekkel vagy a telefonközpontokkal, de a telefonkészülékekkel minden bizonnyal, ezeket az 1920-as évek közepétől egészen 1990-ig gyártották. Sőt, 1926-tól rádiókat, adó- és vevőkészülékeket is. A szocialista iparosítás csúcsán, amikor számos vidéki telephelye is volt a BHG-nak, a nagyvállalat több mint 22 ezer embernek a munkahelye volt. Azután az 1990-es évek elejére a létszám 4 500-ra csökkent, a végórákban, 1995-ben pedig 1100 főre. A híradástechnikai termékek gyártását, fejlesztését 2019 őszétől a felhasználása váltotta fel. S az itt működő szervek munkája a valóságos kémtevékenység felismerésére és kiszűrésére szolgál.
A kormány még 2016-ban döntött arról, hogy egységes elhelyezést kell biztosítani az AH-nak, a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központnak (TIBEK), valamint a Kormányzati Adatközpontnak, amelyek eddig négy helyszínen működtek. A különböző titkosszolgálati központoknál ésszerű hagyomány, hogy a most a Fehérvári útra költözött különböző intézményeket biztonsági okból nem teszik egy fedél alá, a NER azonban ebben az esetben is más úton járt, mint társai. Feltehetően a bevált hagyományt az írta felül, hogy a belvárosi és a rózsadombi (a Népszava egykori szerkesztőségének is helyet adó VICO-palota szomszédságában lévő) épületekkel más, egyenlőre még nem világos szándéka van a kormánynak. Az azonban kétségtelen tény, hogy egy olyan intézménynek, mint az AH nem feltétlenül a belvárosi Falk Miksa utcában van a helye. Az új épületben mindenesetre van 50 védett helyiség és számos kiemelten védett tárgyaló is. A földszinten az adatközpontot helyezték el, a 600 négyzetméteres teremben felállított informatikai gépparkkal együtt, az emeleti részeken pedig a polgári elhárítást és a TIBEK irodáit helyezték el. Az új hírközlési centrumban közel ezren dolgoznak.
Szerző