Átprogramozással próbálják kiszabadítani a Marson egy helyben ugrándozó robotvakondot

Publikálás dátuma
2019.10.08. 10:10

Fotó: NASA/JPL-Caltech
Új manőverrel próbálkoznak a kutatók az Insight űrszonda robotvakondjának kiszabadítására. A műszer mintegy fél éve van beszorulva a Mars talajába, 35 centiméter mélyen.
A HP3 német fejlesztésű műszer feladata a vörös bolygó belsejében a meleg áramlatok mérése. A Német Űrkutató Központ (DLR) szakértői abban bíznak, újabb bizonyítékokat találnak arra, hogy a Mars még mindig rendelkezik forró, áramló maggal.
Első, négy órán át tartó művelete során a robotvakond 4000 kalapácsütést ejtett és 35 centiméter mélyre jutott a vörös bolygó talajában és hónapok óta nem jut tovább. Ennek oka valószínűleg az, hogy a műszer egy viszonylag széles lyukat ásott, ezen azonban már nem talál fogást. Ezért ahelyett, hogy lefelé fúrna, egy helyben ugrándozik - mondta Tilman Spohn, a projekt tudományos vezetője. A DLR szerint megoldást jelenthetne, ha az Insight egyik robotkarjának lapátja segítségével odaszorítanák a robotvakondot a lyuk falához. Így újra megkapaszkodhatna és folytathatná a fúrást.
Az InSight űrszonda robotkarjának eredeti feladata a különböző műszerek kihelyezése a Mars felszínére. Most azonban a kutatók megpróbálják úgy átprogramozni, hogy meg tudja fogni a HP3-at. Ekkor azonban fennáll annak kockázata, hogy a robotvakond behorpad. Viszont ha semmi sem sikerül, és a HP3 nem jut mélyebbre, akkor is tud méréseket végezni. Jelenleg is ezt csinálja, de mégiscsak jobb lenne mélyebben - mondta Spohn.
Korábban azt feltételezték, hogy a HP3 egy kőnek ütközött. Ennek valószínűsége azonban geológusok számításai szerint csak 5 százalék. A kutatók kifejtették azt is, miért csak most próbálkoznak a probléma megoldásával: minden kockázatot és opciót alaposan át kellett gondolniuk. A Marson lévő műszerek kezelése ráadásul meglehetősen időigényes, egy hétig tart, míg egyetlen, a Földön kiadott parancs teljesül a Marson. Az, hogy az új kísérlet eredménnyel jár-e, előreláthatóan csak szerda délután derül ki Spohn szerint.
Szerző
Témák
InSight Mars

Hatalmas energiakitörés hasított át a Tejútrendszeren a galaktikus közelmúltban

Publikálás dátuma
2019.10.08. 09:43

Fotó: James Josephides / ASTRO 3D
A kitörés a galaxis közepén lévő nagyon nagy tömegű fekete lyuk közeléből indulhatott és galaktikus időben mérve rövid ideig, nagyjából 300 ezer évig tarthatott - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport.
A felfedezés szerint a Tejútrendszer középpontja dinamikusabb lehetett, mint korábban vélték - írta a BBC hírportálja hétfőn.
"Inaktívnak gondoltuk a Tejútrendszert, egy nem túl fényes középponttal"

- mondta Magda Guglielmo, az ausztráliai Sydney-i Egyetem tudósa, az Astrophysical Journal című szaklapban rövidesen megjelenő tanulmány társszerzője.

 Az energianyaláb két hatalmas "tölcsért" hozott létre, amelyek áthasítottak a Tejútrendszeren, és otthagyták a nyomukat az úgynevezett Magellán-áramláson, amely a közeli Nagy és a Kis Magellán-felhő nevű törpegalaxisoktól a Tejútrendszer déli pólusáig terjedő hosszú, nagy sebességű gázfelhőkből álló "szalag". Az áramlás átlagosan 200 ezer fényévnyire halad a Tejútrendszertől.
Az ausztrál-amerikai kutatócsoport szerint a kitörés túlságosan nagy volt ahhoz, hogy bármi másból származhatna, mint a galaxisunk közepén lévő nagyon nagy (szupermasszív) tömegű fekete lyukkal kapcsolatos nukleáris tevékenységből.
A Sagittarius A* (Sgr A*) nevű óriás fekete lyuk több mint négymilliószor nagyobb a Napnál. "A kitörés olyan lehetett, mint egy világítótorony fénycsóvája. Képzeljük el a sötétséget, amiben valaki egy kis időre felkapcsolja a jelzőfényt" - magyarázta Joss Bland-Hawthorn asztrofizikus, a kutatócsoport vezetője, szintén a Sydney-i Egyetem professzora.
A Hubble űrteleszkóp adatait elemezve a tudósok azt kalkulálták, hogy a gigászi kitörés valamivel több mint hárommillió évvel ezelőtt ment végbe, ami galaktikus mércével mérve döbbenetesen közeli múlt. Ugyanebben az időben a Földön már 63 millió éve becsapódott az aszteroida, amely a dinoszauruszok kihalását okozta, az emberi faj egyik ősi elődje, az Australopithecus pedig már létezett Afrikában. A tudósok becslése szerint a kitörés nagyjából 300 ezer évig tartott, ami galaktikus viszonyok között rendkívül rövid idő. 
Szerző
Témák
Tejútrendszer

A bélrendszer egyensúlyát is felboríthatja a váltott műszakos munkarend

Publikálás dátuma
2019.10.08. 09:29

Fotó: SCIENCE PHOTO LIBRARY / AFP
A szervezet biológiai órájával, vagyis a cirkadián ritmussal kapcsolatban álló bélsejteket azonosítottak a Washingtoni Egyetem kutatói.
A váltott műszakos munkarend és az időzónákon átrepítő utazás miatt fellépő jetlag megzavarhatja az ember alvási és emésztési ritmusát, növelve egyebek között a bélfertőzések, az elhízás, a gyulladásos bélbetegségek és a kolorektális daganatok (vastag- és végbélrák) kialakulásának kockázatát - írja a MedicalXpress egészségügyi portál.
A Washingtoni Egyetem kutatói most azonosítottak egy immunsejtet, a 3-as típusú innát limfocitát (ILC3), amely a bélrendszer normális, egészséges működésének a fenntartásáért felelős. A szakemberek megállapították, hogy az ILC3-sejtekben nagyon aktívak az úgynevezett óragének és a sejtek által végzett immunmolekula-termelés összhangban van az óragének aktivitásával. Amikor a kutatók kiiktattak egy kulcsfontosságú óragént az egereknél, az állatok nem tudtak megtermelni egy bizonyos mennyiségű ILC3-sejtet, és a szervezetük nem tudott hatékonyan fellépni a bélrendszerüket megtámadó bakteriális fertőzéssel szemben.
A Science Immunology című folyóiratban publikált tanulmány eredményei segíthetnek magyarázatot adni arra, hogy a cirkadián ritmus felborulása miért van összefüggésben bizonyos gyomor-bélrendszeri problémákkal. Továbbá azt sugallják, hogy az óragének megcélzása hatással lehet az immunsejtekre, és segíthet ellensúlyozni a bélrendszeri megbetegedésekkel összefüggő szabálytalan alvási ritmus negatív hatásait.
Az egyetem munkatársa, Marco Colonna szerint egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a cirkadián ritmus felborulása negatív hatással van az emberek egészségére, ám azzal kapcsolatban továbbra is hiányosak az ismeretek, hogy az alvásmegvonás pontosan miként vezet bizonyos problémákhoz. "Amit most megállapítottunk, az az, hogy a cirkadián ritmus közvetlenül hatással van a bélben lévő immunsejtek működésére, ami segíthet magyarázatot adni a gyomor-bélrendszeri problémák egy részére, köztük a gyulladásos bélbetegségekre és a metabolikus szindrómára" - mondta a kutató.
"Ha az ILC3-sejtek összhangban vannak a cirkadián ritmussal, akkor képesek előre jelezni, amikor tápanyag érkezik a bélbe, ami együtt járhat a véletlenül elfogyasztott veszélyes baktériumok bejutásával is" - magyarázták a kutatók. "A megfelelő működéshez a bélrendszernek fel kell készülnie erre a napi ritmusra, amelyben ezek a gének kulcsfontosságú szerepet játszanak" - tették hozzá.
A kutatók szerint az egerektől vett ILC3-sejtekben lévő óragének aktivitása előre megjósolható módon változott a nap folyamán. Amikor az egerek egy részét a váltott műszakos munkarendben dolgozókéhoz hasonló napi ritmusnak tették ki, akkor a sejtek elkezdtek abnormálisan működni.
A kutatók szerint az ILC3-sejtek hiánya vagy a működésükben fellépő zavar, befolyásolhatja a szervezet azon képességét, hogy felvegye a harcot a bélfertőzésekkel.
"A bélrendszer egyensúlya megbomlik a cirkadián ritmus felborulása miatt"

- jegyezték meg a szakemberek.

Az ILC3-sejtek annyira fontos szerepet játszanak a bélegyensúly megőrzésében, hogy a bennük lévő óragének megcélzásával talán ellensúlyozható a cirkadián ritmus felborulása - tették hozzá. 
Szerző