Schmidt Mária írt a New York Times-ba, de miket!

Most aztán az amerikai lap olvasói is megtudják az orbáni igazságot.

Magyarországon visszatér az igazi, többségi demokrácia és népképviselet, de ugyanez megy végbe egész Európában. Ezt Schmitt Mária írja a lapban megjelent elemzésében, aminek megírására a szerkesztőség kérte fel. A Terror Háza Múzeum igazgatója szerint az EP-választáson a „populisták”, vagyis a demokraták megerősítették helyzetüket. Az üzenet világos: az emberek a politikában nagyobb rugalmasságot, kevesebb ideológiai dogmatizmust és nagyobb kompromisszumkészséget akarnak. Schmidt szerint egyesek azonban nem képesek megérteni, hogy a régi világnak vége, azt nem lehet és nem is szabad megmenteni. Fenn kell viszont tartani a nyugati civilizációt. A magyarok pontosan tudják, hogy ők viselik leginkább szívükön a saját sorsukat, ezért ragaszkodnak a szabadsághoz, demokráciához és a nemzetállami függetlenséghez. És ezer év után most is kapuőrként szolgálnak a Kelet és Nyugat között.

A történész kitér arra: a rendszerváltás után a Nyugat úgy kezelte Magyarországot, mint valami legyőzött vesztest, akinek alkalmazkodnia kell a másik bölcsességeihez, ahelyett, hogy jövendő szövetségesként tekintettek volna Budapestre. Nyugat-Európa arra használta fel erejét, hogy meghódítsa a magyar piacot, utána viszont 15 évig várakoztatott bennünket az EU előszobájában. Vagyis elmaradt a földrész újraegyesítése, a magyarok voltak kénytelenek igazodni a másik félhez. Menet közben Brüsszel és a liberális gazdasági program lett uralkodó az EU-ban, ám az megtagadta a polgároktól a jogot, hogy saját gazdasági döntéseket hozzanak. Emiatt a hazai választások arra korlátozódtak, hogy a saját kormányokról határozzanak.

Magyarországok a rendszerváltás után a kommunisták utódai megőrizték befolyásukat, ezen csak Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülése változtatott. Azóta a nemzet érdekei számítanak a legfontosabbnak, zajlik az országot csődbe vivő neoliberális élcsapat leváltása. A miniszterelnök 5 éve bejelentette, hogy nálunk vége a liberalizmusnak, és meghirdette, hogy „illiberális” demokráciát akar, a közösségre, a kereszténységre és a szolidaritásra építve. Mert megértette, hogy a Nyugat rendszerszintű válságtól szenved. Azóta kétszer nagy többséggel újjáválasztották, ami bizonyítja népszerűségét és politikája sikerét.