Értelem és érzelem

Ha az előbbin múlik, minden rendben. Ha az utóbbi győz, akkor tovább hömpölyög az időnként bohózatba hajló családregény azon nagy kérdés körül, sikerül-e elválnia Union Jacknek Európától. Soha nem volt igazán közös hálószobájuk, köztük volt a Csatorna, amelynek két partján sok tekintetben gyökeresen eltérő, más vonatkozásokban nagyon is hasonló a szemléletmód. A britek mindig is csak többé-kevésbé voltak európaiak, most éppen arra törekednek, hogy kevésbé legyenek azok.

Csütörtökön Brüsszelben az uniós tagországok vezetőinek csúcstalálkozóján aláírták az új megállapodást az Egyesült Királyság rendezett EU-kiválásának feltételeiről. A jogilag kötelező érvényű egyezmény mellett elfogadták a jövőbeli viszonyrendszer körvonalait felvázoló, módosított politikai nyilatkozatot is. Csakhogy mindezt még az Európai Parlament mellett a londoni alsóháznak is el kell fogadnia, ami igencsak kemény dió.

Boris Johnson brit miniszterelnök azt állítja, hogy ez sokkal jobb szöveg, mint amit hivatali elődje, Theresa May tudott kialkudni, és amit háromszor utasított el a brit törvényhozás. A szakértők ebben egyáltalán nem biztosak, de teljesen mindegy, hogy mit mondanak a szakértők, az igazi kérdés az, hallgatnak-e a képviselők a „zárjuk már le végre ezt az egészet” érvelésre, vagy a „nemzeti érzületre” alapozva tovább akarnak játszani a tűzzel. A tüzet jelen esetben a megállapodás nélküli Brexit, az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kizuhanása jelentené, az azzal járó káosszal egyetemben.

Bármilyen formulát találnak ki, az ír sziget helyzete olyan, amilyen, tökéletes megoldás nem létezik. Észak-Írország az Egyesült Királyság része. Ugyanakkor az EU-ban maradó Ír Köztársaságban ugyanolyan írek élnek, mint akik Ulster lakosságának jelentős részét adják. Ők katolikusok, ellentétben a protestáns unionista ulsteriekkel. És a béke érdekében az ír-északír határt „légiesítették”, megszüntettek mindenfajta határellenőrzést. Most meg kellene oldani, hogy az elengedhetetlen vámellenőrzés egyik határon se keltsen olyan érzést, hogy a határ határként viselkedik, holott ha egyszer a britek kilépnek, akkor bizony határosak lesznek az EU-val.

A csodadoktoroknak számos kiváló ötletük volt. Az egyik: az EU-ból általános értelemben kilépő Nagy-Britannia maradjon benne konkrétan az európai vámunióban. A másik: Ulster Nagy-Britanniával együtt lépjen ki a vámunióból, de a vámellenőrzést, ha már nagyon muszáj, dugják el. Csinálják a négy fal között, a gyárudvaron, csak ne a határon. Johnson bevezetett egy új fogalmat: azt mondta, lépjünk ki együtt a vámunióból, de Ulster maradjon Írországgal „közös vámszabályozási térség”. De ha a brit sziget egyes kikötőiben fogják végezni az Ulsterbe tartó hajók egyes árucikkeinek az ellenőrzését, akkor az mi, ha nem tengeri határ a brit sziget és Ulster között? Legalábbis ezt a kérdést teszik fel azok, akik a brit alsóházban nem akarják elfogadni az alkut. Kérdés viszont, hogy az EU belemegy-e az újabb határidő-hosszabbításba.