Odaképzelem magam… Na nem, kezdjük ezt újra, hagyjuk az egyes szám első személyt, még a végén valami rosszat gondolnak rólam. Szóval képzeljük magunkat Borkai Zsolt helyébe. Illetve egyszerűen csak tűnődjünk el azon, hogyan is lesz ezután. Hogyan közlekedik, hogyan áll ki a nyilvánosság elé?
Mert rendben van, a ráerőltetett közleményt felolvasta az újságírók előtt, miközben biztonsági őrök védelme alatt állt, talán meg is verték volna azt, aki meg meri szólítani az újraválasztott polgármestert. Akkor sarkon lehetett fordulni, otthagyni mindenkit, tudván tudva, a személyzet tagjai most felidézik, miként is néz ki a főnökük meztelenül. De lehet, hogy nem is tettek ilyet, fegyelmezett emberek. Viszont mi lesz később, mi lesz másokkal? Akárhogy próbálja is a lehető legtávolabbi időpontra halasztani a győri önkormányzat új testületének alakuló ülését majd Borkai, egyszer csak meg kell tartani, és akkor bizony ott lesz az ellenzék, sőt ott lesznek akár a hétköznapi polgárok is. Ha mégis megpróbálná zártnak nyilvánítani az ülést – törvényesen ez nem sikerülhet - , akkor sem tilthatja le, hogy az utcáról mondjuk zene szűrődjön be a tanácsterembe. (Például az „Add ide a didit”-féle Fekete Pákó strófa.)
Persze még ez is megoldható valahogy, meg lehet azt az ülést tartani valahol az erdőben, ahol egyébként – egy korábbi riport tanúsága szerint – le szokott pihenni a fáradt Borkai-család, a családfő a ló nyergének hajtva a fejét. Ám ha ezen is túl vagyunk, és az ellenzék egyetlen tagja sem értesít senkit – irány az erdő -, hogyan tovább? Nyilván nem mehet iskolások közé, mert azt néhány szülő esetleg felháborítónak tartaná. Nem mutatkozhat együtt az egyház embereivel; azt Veres András győri megyés püspök – bármily jó volt is korábban a kapcsolat – nem engedhetné meg magának. Nem közlekedhet Borkai gyalog az utcán; csak nem vihet magával örökké – mint Szijjártó – egy csapat testőrt, bár lehet, hogy ezt győriekként, piciny létszámnöveléssel meg tudnák beszélni.
Marad tehát egyedüli megoldásként, hogy az egykori olimpiai bajnok elbújik a felesége haciendáján, és onnan irányítja a győri közéletet. Akárhogy is: végtelenül kényelmetlen helyzet. Ugyanakkor az is nagy kérdés, miként képzeli el az együttműködést a Fidesz vezérkara. Csak a győri Fidesz frakción keresztül üzen a polgármesternek? És mi lesz az elvarratlan üzleti szálakkal? Megvárják, míg újra lép az Ördög ügyvédje? Csak konzultálni kellene valahogy Borkaival, hogy milyen titkok tudója lehet a bosszúálló. Ámde sem a kormány feje, sem a Fidesz vezérkara nem mutatkozhat immár vele. Győr úgy marad a kormánypárté, hogy a város vezetőjét ki kell kapcsolni a kommunikációból, el kell dugni a nyilvánosság elől.
Akárhonnan közelítem meg a helyzetet, mindenképpen kezelhetetlennek látszik. Gondolom, úgy képzelik, az idő majd ezt is megoldja. De nem fogja megoldani. Egy ember, akit a látszat szerint kitagadnak, de valójában ott marad közöttük, csak állandóan rejtve, örökké bújtatva, mindig akadályt fog jelenteni. Akármennyi ruhát vesz is magára.