Legyőzte versenytársait a szuperkötvény

Publikálás dátuma
2019.10.21. 09:10
A huszonéves korosztály több mint háromnegyedének semmilyen nyugdíjcélú megtakarítása nincs
Fotó: Shutterstock
A befektetési alapok vagy a tőzsdei részvények iráni lakossági érdeklődés egyre mérséklődik. Az ok a szuperállampapír, ami a nyugdíjas éveikre spórolók figyelmét is egyre inkább felkelti.
Ma nincs a magyar piacon olyan megtakarítási termék, amely versenyezhetne a szakmában is szuperkötvénynek nevezett, júniusban bevezetett Magyar Állampapír (MÁP) Plusszal. A kereskedelmi bankok és a befektetési alapok kezelői egyaránt aggódnak azért, hogy a náluk elhelyezett megtakarításokat elszívja ez a lehetőség. Tisztában vannak azzal is, hogy a kesztyűt ezzel a papírral szemben csak úgy lehet felvenni, ha vonzóbb termékeket fejlesztenek ki, amelyek jobb teljesítményt nyújtanak az öt éves, államilag garantált kötvénynél. Ahogy a tőkepiaci szakértők fogalmaznak: az emberek fejébe szinte beégett az 5 százalékos, kockázatmentes hozam. Így mindent ehhez mérnek. A MÁP Plusz új fejezetet nyitott a hazai öngondoskodás történetében. Korábban azok, akik a jövőbeni állami nyugdíj mértékével kapcsolatos kételyeik miatt idős korukra megtakarítanának, meglehetős széles palettából választhattak. Ez az időszak véget ért. Ugyanakkor Kadocsa Péter, az Aegon Alapkezelő elnök-vezérigazgatója szerint a következő években lejáró állampapírok miatt heti mintegy 60 milliárd megújítása válik szükségessé. Egy konferencia nyitóelőadásában a megtakarítási piacot érintő fontosabb témákról beszélt, elsősorban a lakossági állampapírokra, azon belül is a MÁP Pluszra összpontosítva. Kérdésnek nevezte, hogy fenntartható-e ez a megújítási ütem. Kadocsa Péter szerint a pénzügyi tudatosság fejlődését mindenképp nehezíti, ha a lakosság kockázatvállalás nélkül elérhető, magas hozammal találkozik. Ilyenkor ugyanis a tőzsdei részvények végképp kieshetnek az érdeklődési körből. Kevés pénzpiaci ismerettel is belátható: az ötéves távra lekötött, de közben is készpénzzé tehető, a futamidő végén átlagosan közel öt százalékos kamatot hozó szuperkötvény olyan versenyt támaszt, hogy egyéb értékpapírokat csak ekkora hozam felett érdemes kibocsátani. Ez a többi európai országra jellemző, majdhogynem láthatatlan vagy negatív kamatok mellett szinte lehetetlen. Mi sem bizonyítja ezt inkább, mint hogy az új állampapír körülbelül 300 milliárd forintot a befektetési alapokból szívott el. Vagyis a szuperkötvénynek mint megtakarítási formának jelenleg nincs vetélytársa. A befektetési alapkezelők azért bíznak abban, hogy mégis lesz olyan termékük, ami felveszi a versenyt. Az öngondoskodás szempontjából azért lehet hasznos a kockázatmentes állampapír, mert arra sarkallja az embereket, hogy minél fiatalabb korukban kezdjenek el – számukra is átlátható módon – hosszabb távra takarékoskodni.

Nyugdíjaslét, a riasztó mumus

A legújabb felmérések riasztó képet mutatnak a nyugdíjas évekkel kapcsolatos közgondolkodásról. A ma még dolgozók döntő többsége idős korát elszegényedve és betegen képzeli el. Mindazonáltal kevesen tesznek azért, hogy ez másként alakuljon. Pedig azzal ma már szinte mindenki – főként a fiatalabb korosztály – tisztában van, hogy az államtól sok segítséget nem remélhet. „A nyugdíj az, ami nekem már nem lesz”, „csirkefarhát”, „öregség, betegség, kisnyugdíj”, „dolgozni fogok" – döntő többségében ilyen és ehhez hasonló válaszok érkeztek például a Generali Biztosító ama körkérdésére, hogy mi jut eszébe a nyugdíjról. A felmérésben résztvevő, nyugdíj előtt álló 25-55 éves korosztály negyede nem is számít arra, hogy idős korában kap majd nyugdíjat. 15 százalékuk pedig jelentős életszínvonal-eséssel számol: szerintük a kapott összeg nem lesz elengedő jelenlegi körülményeik fenntartására. Hasonló arányban emlegették a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság kifejezéseket. A nyugdíjas évek kapcsán a pihenés vagy a megérdemelt jutalom fogalma viszont csak minden ötödik magyarnak jut eszébe. Ezzel együtt az öngondoskodást is csupán 7 százalékuk említette. A jövőt illetően a fiatalabb, 40 év alatti korosztály a legborúlátóbb. Ők jóval nagyobb arányban gondolják úgy, hogy semmilyen nyugdíjat nem kapnak majd. A nyugdíjhoz közelebb álló 50-55 évesek már nagyobb arányban gondolnak pihenésként az időskorra. A kettő közötti korosztály viszont teljesen bizonytalan azt illetően, hogy mire számítson. Talán éppen emiatt körükben a leginkább jellemző – mintegy 10 százalék – az öngondoskodás. Az aggasztó eredmények ellenére nyugdíjas korukban a legtöbben nyaralni, utazni és pihenni szeretnének. Miközben a fejekben egy mesékből ismert kép él a nyugdíjas életről, a családunkban élő nyugdíjasok körében egy másik valóságot látunk - véli Schaub Erika, a Generali személybiztosítási igazgatója. Emellett elképzelünk egy olyan nyugdíjas élet, amikor mindenre jut időnk, megszűnik a munkával járó stressz, újra utazgathatunk, fitten sportolhatunk. Azért, hogy ez valóban így legyenmost kell tenni, most kell az idős éveket megtervezni, hogy majd olyan életet élhessünk, amilyet elképzeltünk magunknak – hívta fel a figyelmet az igazgató.
A magyarok nagy többsége borúlátó az eljövendő nyugdíjas évek anyagi körülményeit illetően
Fotó: Molnár Ádám
Az Aegon Center for Longevity and Retirement nyugdíjkutatásából ugyanakkor kiderül: a magyarokra nem igazán jellemző sem az öngondoskodás, sem a nyugdíjas évek megtervezése. A nyugdíjjövedelem nagyobb hányadát a magyarok még mindig az államtól várják, és csak harmadrészben építenek megtakarításokra, befektetésekre. Eközben minden harmadik aktív korú magyart nyomasztja, ha nyugdíjas éveire gondol, mert egy szegény és betegeskedő életforma rajzolódik ki előtte. A felmérésben részt vevő más országok lakóihoz képest a magyarok sokkal kevésbé bíznak abban, hogy kényelmes idős kort tudnak biztosítani maguknak. A magyarok idős korral kapcsolatos legnagyobb félelme a hanyatló egészségi állapot és az anyagi ellehetetlenülés. Riasztó adat, hogy tízből kilencen úgy gondolják: nyugdíjas korukban nem tudnak majd eleget költeni az egészségükre. Ennek ellenére kevesen figyelnek oda már most egészségükre, és kevesen takarékoskodnak vagy tervezik meg időskori megélhetésüket. A felmérés szerint csak minden negyedik magyar dolgozó takarít meg rendszeresen, ami messze alatta marad a 39 százalékos világátlagnak. A K&H Biztosító ugyanakkor egy felmérésük tanulságait úgy értékelte, hogy azok a fiatalok, akik az elmúlt években még nem igazán spóroltak nyugdíjas éveikre, az utóbbi idők során egyre inkább rákaptak a hosszú távú megtakarításokra. A cég a megtakarításoknál kedvező változást lát. A korábbi években alacsony megtakarítási hajlandóságuk miatt elveszett generációként is emlegetett 35 év alatti korosztály egyre többen gondol a nyugdíjas évekre. A 30-59 évesek körében elvégzett felmérésből az is kiderül, hogy a magyarok 28 százalékának nincs semmilyen megtakarítása. Akiknek van, azok átlag 2 millió forinttal rendelkeznek. 26 százalék kevesebb mint félmillió forintot spórolt össze, 13 százalékuk fél-egymillió forintot tudott eddig felhalmozni, 16 százalék az 1-3 millió forintos megtakarítással rendelkezők aránya, és mindössze 3 százalék említett tízmillió forintnál magasabb összeget. A férfiak viszont kétszer annyi megtakarítást mutatnak fel, mint a nők. Ha tehetnék, a válaszadók már átlag 57 évesen nyugdíjba vonulnának. A nők már 55 évesen megtennék ezt. A rájuk vonatkozó nyugdíjkorhatár kérdésében azonban már nem mutatkoztak ennyire derűlátónak a magyarok: átlagosan úgy tippelték, hogy ez 69 éves korukban következik be. – B. M. - V. A. D.

Azért a készpénz az úr

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai szerint 2008 és 2017 között a magyar háztartások megtakarításai a jövedelem 3,66 százalékáról 7,35 százalékára ugorva közel megkétszereződtek. Ezzel hazánk az uniós országok rangsorának felső harmadba került. A CIG Pannónia ebből kiindulva a nyugdíjkorhatárnál fiatalabb felnőttek körében végzett országos, friss, reprezentatív kutatása azt vizsgálta, hogy a magyar lakosság milyen arányban és mennyit tesz félre nyugdíjas éveire. A felmérés során az összes megkérdezett fele, a 25-29 éves korosztály pedig több mint háromnegyede állította, hogy semmilyen nyugdíjcélú megtakarítása nincs. A megkérdezettek 40 százaléka vallotta azt, hogy spórol időskorára. 14,6 százalékuk önkéntes nyugdíjpénztári tag. Nyugdíjbiztosítást minden tizedik válaszadó kötött.  B. M.

Szerző

A bankok magyar államosítása igazi hungarikum – Beszélgetés Voszka Évával

Publikálás dátuma
2019.10.21. 08:30

Fotó: Markoszov Szergej / Népszava
A 2010 utáni újraállamosítás és a bankok ismételt magánosítása veszélyekkel járhat, ha a szakmai múlttal nem rendelkező új tulajdonos nem képes kezelni egy esetleges újabb válságot – véli Voszka Éva, a Pénzügykutató tudományos tanácsadója, a Szegedi Tudományegyetem tanára. Ilyenkor ismét csak közpénzinjekcióval kerülhető el a csőd.
Fő kutatási területe az állami tulajdon. Mit keres az állam a versenypiacon? A 2008-2009-es gazdasági válság után a vállalatok – főleg a bankok – megmentése érdekében először világszerte államosítottak. Utána viszont az Egyesült Államokban a pénzintézetek gyorsan ismét magánkézbe kerültek. Európában ez a folyamat elhúzódik: itt szinte mindenütt jellemző az államosítás és a magánosítás egyaránt. A Fidesz-kormány a magyar nemzeti – állami – tulajdont három ágazatban, az energetikában, a médiában és a bankvilágban kiemelten erőltette. 2010 előtt Magyarországon a magánosítás abban az értelemben túlszaladt, hogy olyan ágazatokat is érintett – ráadásul külfölditőke-bevonással –, ami a fejlett nyugat-európai országokat kevéssé jellemezte. A külföldi tőke részaránya így a bankszektorban is magasra nőtt. Ez nem magyar, inkább kelet-európai sajátosság: az átalakuló országokban mindenhol ez történt. Kivéve Szlovéniában, ahol a pénzintézeteket megtartották hazai magán-, illetve állami kézben. Ez 2008 után ez sokba került az ottani államháztartásnak, mert közpénzből kellett életben tartani a bankokat. Ez a magyar kormánynak nem jelentett terhet, hisz itt a hiányzó tőkét a külföldi anyabankok pótolták. Majd jött 2010 után az államosítás az MKB-nál, az FHB-nál, a Budapest Banknál és a takarékszövetkezetekben. Magyarországon nem azért államosították a bankokat, mert azok csődközeli helyzetbe kerültek volna, hanem mert a magyar állam a külföldiek kivásárlásával, a „nemzeti kézbe vétellel” stratégiai helyzetbe szeretett volna kerülni. Hasonló zajlott le az olajiparban is, amikor a magyar állam visszavásárolta a Mol 25 százalékos részesedését. Ez ugyan kisebbségi, ám mégis a legnagyobb tulajdoni hányad a társaságban. Úgy tűnik, hogy itt az állam új nagytulajdonosként nem szól bele a cég működésébe: nem romlottak az eredmények. A hulladékgazdálkodásban viszont például visszatért a 40 évvel ezelőtti állapot: akadozik a szolgáltatás és az ügyfélszolgálat is úgy működik, mint annak idején egy szocialista nagyvállalatnál. A hatékonyság egyébként csak egy azok közül, amit ilyenkor az állam mérlegel. További szempont lehet a vállalatokra, a belső döntésekre, a pénzáramlásokra, az osztalékok elköltésére és az árakra gyakorolt hatás. Az érintett ágazatok egy részére az államosítás előtt különadókat vetettek ki, a rezsicsökkentés érdekében hatósági árakat állapítottak meg, amivel a tevékenységeket veszteségessé tették. Így a megcélzott cégeket viszonylag olcsón vásárolhatták vissza. Viszont ezzel kiiktatták a versenyt, figyelmen kívül hagyva a piaci folyamatokat. Az állam valóban nem veszi figyelembe, ha a világpiacon csökkennek az energiaárak és így lehetne a tarifákat mérsékelni. A tőzsdék egyébként hosszú távon valószínűleg inkább hullámoznak, mint hogy lenne egy határozott irány. Nyilván akadhattak olyan időszakok, amikor a lakosság még a rezsicsökkentéssel együtt is többet fizetett az áramért vagy a gázért, mint ha az szorosan követné a piacot. Máskor viszont ez megfordul. A kormány azt állítja, hogy az állam hatékonyabban tudja működtetni a bankokat, mint a magántulajdonosok. Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. A bankok magánosításának egyik fő indoka az volt az 1990-es években, hogy a nagyon rossz állapotban lévő hitelintézetekbe nemcsak tőkét, hanem tudást, technológiát is be kell vonni. Ezért volt szükség a külföldi tulajdonosokra. A bankokat ennek megfelelően feltőkésítették, feljavították, ami sokba került az anyacégeknek. Ha a magyar állam tulajdonosként tartani akarja ezt a színvonalat, ugyancsak megfelelő módon be kell fektetnie. Az államosítás ugyanakkor többnyire nem látszik tartósnak, hisz máris elkezdődött a magánosítás. Ez az MKB-nál már megtörtént, de a Budapest Bank esetében is küszöbön áll. Mindez az állam szempontjából nem kockázatos lépés? Dehogynem, különösen akkor, ha ezek a magánbankok a jövőben nem működnek elég körültekintően. Jelenlegi működésükre az jellemző, hogy nagy hiteleket adnak olyan magáncégeknek, amelyek nem biztos, hogy ezt vissza tudják fizetni. Ennek az lehet a következménye, hogy a bank vagy csődbe megy, vagy az állam megint kisegíti. Tehát ismét indulhatnak a bankkonszolidációk, amelyek során megint közpénzekből mentik meg pénzintézeteket. Lát ilyen veszélyt? Nem gondolom, hogy ez holnap bekövetkezik, de a lehetőség mindenesetre fennáll. Mennyire jellemző ez a Mészáros Lőrinc érdekeltségi körébe tartozó MKB-ra, amely a német magán- (ebben az esetben: közösségi) tulajdonostól került a magyar államhoz, majd a magánosítás révén – mások mellett – a felcsúti nagybefektető vagyonkezelő cégéhez? Az ilyen magántulajdonlás kockázata nagy, de ez ugyanígy elmondható a még állami kézben lévő Budapest Bankra is. Ha megint bekövetkezne egy pénzügyi válság, nem a külföldi anyabankok fogják beletenni a szükséges tőkét, hanem a magyar tulajdonosok. Már ha van elég tőkéjük, amiben koránt sem vagyok biztos. Ilyenkor pedig ismét jöhet az állami segítség, mert ezek a bankok túl nagyok ahhoz, hogy elbukjanak. A média állami tulajdonlásáról – mert a 400 lapot magába olvasztó KESMA lényegében ilyen – mi a véleménye? Itt nyilvánvalóan nem a gazdasági hatékonyság mozgatja a döntéseket. A média egyébként is egy sajátos terület, ami nem mérhető színtiszta gazdasági kategóriákkal. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a kormányzat célja saját befolyásának erősítése ezen a piacon, erősen korlátozva a versenyt. Amely jelenség nem csak itt fedezhető fel. Az állam azzal is torzítja a piacokat, ha egyedi adókedvezményeket, támogatásokat ad. Vagy amikor a Gazdasági Versenyhivatal hozzájárul érdekes összeolvadásokhoz. Köztudott, hogy a kormány korlátozta a hatóság a hatáskörét. Ez magyar sajátosság, hisz a versenyhivatal a tiszta verseny letéteményese kéne legyen. A stratégiainak minősített esetekben vagy a mezőgazdaság területén ugyanakkor ama már nincs szavuk.  Ebben a tekintetben sajátos képződmény az Orbán-rendszer? Önmagában az, hogy állami kézbe vettek bizonyos cégeket, vagy akár ágazatokat, nem egyedülálló Európában és a világon. Az állami vagyon mértéke Magyarországon még ma sem kiugró: a nemzeti össztermékhez viszonyított aránya az Európai Unión belül még mindig a középmezőnybe tartozik. Viszont a tulajdonosváltás oka már magyar sajátosság: emögött ugyanis egy átfogó társadalmi, gazdaságpolitikai elképzelés áll. Nem forgatókönyvre gondolok, mert ez valószínűleg nincs. Úgy tűnik, hogy a kormányzat folyamatosan figyeli a lehetőségeket és idomul hozzájuk. Nem egy előre kidolgozott menetrend alapján, hanem a háttérben meghúzódó nagyon erős ideológiai-politikai nézetei alapján mindig az adódó alkalmakat igyekszik kihasználni. Mi a szembetűnő különbség más országokkal összevetve? Másutt még a válság időszakában sem szerették az államosítást. Pedig akkor az Egyesült Államok éllovasnak számított e téren, a világtörténelemben is egyedül álló módon. Az USA-ban nem az volt a fő szempont, hogy az állam lesz-e a jobb gazda, vagy jobban tud-e bankokat irányítani, hanem hogy életben tartsa a társaságokat. Tőkét pumpáltak az ágazatokba, amit aztán kamatostul visszakértek és újra gyors privatizáció kezdődött. Nálunk nem ez a helyzet és ez hungaricum! A cégek államosítása és ezután az esetenként előforduló magánkézbe adás egy átfogó, határozott politikai nézetrendszer következménye, amit „nemzeti stratégiának” nevezünk.

Voszka Éva

A közgazdász-szociológust idén választotta tagjai közé a Magyar Tudományos Akadémia. Pályája 1987 óta a  Pénzügykutatási Intézethez, illetve a Pénzügykutató Zrt.-hez kötődik, ahol tudományos tanácsadó. A Szegedi Tudományegyetem tanára, a Gazdaságtudományi Kar Közgazdaságtani Doktori Iskolája vezetője. Tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán és a CEU-n is.

Szerző
Témák
interjú bankok

330,95 forinton az euró

Publikálás dátuma
2019.10.21. 08:21

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Vegyesen alakult a forint árfolyama a főbb devizákhoz képest a nemzetközi bankközi piacon hétfő reggel: az euróhoz és a dollárhoz képest gyengült, míg a svájci frankkal és a japán jennel szemben erősödött.
Az euró 330,95 forinton forgott reggel hét órakor, 3 fillérrel nőtt az árfolyama a péntek esti 330,92 forinthoz képest.
A dollár árfolyama 296,55 forintról 296,71 forintra erősödött, míg a svájci franké 301,06 forintról 300,83 forintra gyengült.
A jent 2,7334 forinton jegyezték, szemben a péntek esti 2,7338 forinttal.
Az euró 1,1157 dolláron forgott hétfő reggel, 0,11 százalékkal gyengült a pénteki záráshoz képest.
A svájci frankhoz képest 0,33 százalékkal erősödött a közös európai fizetőeszköz, 1,1003 frankon jegyezték.
Egy dollárért 0,9861 frankot kértek, 0,21 százalékkal drágult a dollár. A jenhez képest 0,10 százalékkal erősödött a dollár, hétfő reggel 108,53 jent ért.
Szerző