A küzdelem folytatódik

Most, amikor az ellenzék fontos politikai bástyákat vett be, most van igazán szükség a nyugalomra. Mert miközben a települési önkormányzatok ténylegesen az emberekhez legközelebb álló politikai intézmények, nagyon sok nagyon fontos dologban, az emberek mindennapjait közvetlenül érintő ügyekben hoznak döntéseket, a nagy, determináns politikai intézmények és társadalmi ellátórendszerek feletti befolyás továbbra is a kormánypártok kezében van. Márpedig ezek az erők erkölcstelenségüket és korrumpálódásukat ebben a kampányban ismét bizonyították.

Orbán Viktor uralja a törvénygyárat, az ő befolyása alatt van a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, ő szeleteli a költségvetési tortát, ő mondja meg, hogy az iskolákban mit és hogyan tanítsanak a pedagógusok, ő irányítja – közvetve - a betegeket a magán-egészségügyi szolgáltatók felé, ő szabja meg a mindenkihez eljutó, eredetileg közszolgálati célú kommunikáció tartalmát és rendszerét, ő dönt arról, hogy hol épüljön stadion, sőt dönt az EU-pénzek felhasználásáról. Emellett még ezernyi, ezekhez képest piszlicsáré ügyben is. Vannak mamelukjai, meg vazallusai, akik őt félszavakból is megértik, nem kell nekik sokat magyarázni, teszik a dolgukat, ahogy azt ő gondolja. Működik a hatalom rendszere, az alkotmányos költség által „olajozottan”.

Sötét a kép? A helyzet még sötétebb.

A minap a Magyar Tudományos Akadémia közoktatási bizottsága – vezetője Pléh Csaba, nemzetközi hírű akadémikus – megfogalmazta észrevételeit, javaslatait az oktatási rendszer működésével kapcsolatban. A kormány, az illetékes minisztérium nem is válaszolt nekik. A pedagógusoknak a törvény erejével kívánják megtiltani, hogy a gyerekek személyiségi jogait nem érintő iskolai dolgaikról a nyilvánosság előtt megszólaljanak. A szülőktől elvették a jogot, hogy gyermekük tanulásával – iskolakezdésével - kapcsolatban döntést hozzanak. A szakképzésben rövid néhány év alatt a 4.0-ás „fejlesztés” van már napirenden, ami némi vargabetűvel – közben jelentős pénzösszeg kidobásával – visszatérés a tíz évvel korábbi rendszerhez.

Az állam nemcsak az egészségügyet rohasztja, hanem a működési felelősségi körébe tartozó iskolákat is. Eközben a felekezeti iskolák hozzájuk képest négyszeres állami támogatásban részesülnek. A láthatatlan kormánypárt elnöke büszke arra, hogy mi költjük Európában a legtöbb pénzt templomépítésre és felújításra – ami még nem lenne nagy baj –, de eközben az iskolák és a kórházak nem jutnak olyan felszereléshez, amit a XXI. századi nevelés és gyógyítás megkövetel. Iskolai tanmedencék – hogy minden gyerek megtanuljon úszni! – helyett olyan stadionok épülnek, amelyeknek az üzemeltetéséhez nincs meg az egyesületek saját forrása se. A bennük látható produkció értékelésétől pedig tényleg jobb, ha eltekintünk.

A szülők ezerszám menekítik gyerekeiket az állami oktatás rendszeréből, amire nem e rendszer versenyképességének javítása a válasz, hanem a törvénnyel való tiltás. Az SNI-s gyerekek iskolai esélyegyenlőségét biztosító rendelkezéseket úgy tüntették el, mintha SNI-s gyerek se létezne. Komolyan szigorították a felsőoktatásba kerülés szabályait – lásd kötelező nyelvvizsga -, de nem tettek mellé semmit, ami azt biztosítaná, hogy e szigorú követelményeknek egy tehetséges és szorgalmas, ám szerényebb anyagiakkal rendelkező család gyermeke csupán az iskolai tanulmányok keretében meg tudjon felelni. A pedagógusok minősítési eljárása bohózattá vált, az egykor nagy sajtóvisszhanggal tálalt bérfejlesztés elértéktelenedett, az óvodák-iskolák világában ismét megjelentek a képesítés nélküli „pedagógusok”, az intézményekben maradó óvópedagógusok-tanítók-tanárok terhelése október közepén olyan helyzetet – lelki és fizikai fáradtságot - eredményez, mint amit ők korábban a tanév végén, májusban éltek meg. A szakképzés már csak a szakemberhiány miatt is a működésképtelenség határán van.

S most csak egyetlen „társadalmi nagyrendszerről” szóltam, olyan rendszerről, amihez az önkormányzatoknak a törvényi szabályozás eredményeként nincs közük.

Nyugi, és figyeljünk. Hogy is fogalmazott a Minden Dolgok Ügyében Döntő Nagyember a választási eredmények értékelésekor? „Magyarország legerősebb pártja továbbra is a Fidesz és a KDNP szövetsége, és azt ígérem önöknek, hogy ennek tudatában és ennek megfelelően is fogunk majd viselkedni.”

Féljetek, üzente. Nyugalom - üzenem én -, vissza a realitások talajára. Még nem vagyunk a negyedik köztársaság kapujában. A küzdelem a szabadság feltételeinek biztosításáért, hogy gyermekeink megélhessék a szabadság élményét, folytatódik.

A szerző pedagógus