Kő kövön maradt

Felújították, lerácsozták, emléktáblát kapott az útjelző.

Valószínűleg nem sok olyan Fő utca van Budapesten, ami lényegében sehonnan nem vezet sehová, illetve ha vannak is ilyen utcák, nyilvánvalóan nem a tekintélyes Fő út nevet viselik. A XV. kerület, azon belül is Rákospalota történelmi főutcája több szempontból is különös képződmény: egykor itt haladt a Palotát Újpesttel és Fóttal összekötő, 201-es számot viselő országút, a környék legrégebbi, jelenleg is védett házai között kanyarogva, ma viszont már a Kossuth utca egyik T alakú kereszteződésből indul mintegy mellékutcaként, majd a Sződliget utcát követően zsákutca lesz belőle, legalábbis az autók számára. Nem találkozik a Fő térrel, sőt mostanra lekerült az országos (tehát nem helyi) közúthálózat térképéről is. Egyfelől egyike Rákospalota három legrégebbi, a városrész nagyjából 800 éves történelmét szó szerint végigkísérő közterületeinek; másfelől az utóbbi 100 évben, két „előlépetésnek” is felfogható, tiszavirág életű átnevezést – egyszer Horthy Miklós, egyszer pedig Dózsa György útra keresztelték – leszámítva folyamatosan csak lefokozták. Országúti jelzése valamikor az ötvenes években 2102-esre változott, majd később, ahogy a Hubay Jenő téri felüljáró átadásával lekerült róla a forgalom, megszűnt számozott út lenni, 1974-től pedig egyenesen (kis kanyarokkal) zsákutcává silányult. Újpest felé ma már csak egy a gyalogos- és a kerékpáros forgalom számára meghagyott vasúti átjáró jelenti az összeköttetést, igaz, nem akármi, hanem egy a fővárosban már igazi unikumnak számító szakállas sorompó állja útját. „Nekünk mindig is ez marad a Fő utcánk – meséli Tibor, akinek már az ükszülei is itt éltek. Az elsők között voltak akik Palota-faluból kisvárost varázsoltak” – meséli büszkén. Ugyanabban a házban laktak, az utca első bérházában, szecessziós ablakokkal, ahová 1911-ben, egyetlen évre Babits Mihály is beköltözött. A nagyapja Rákospalota legrégebbi, szintén az utcában lévő, 1891-ben épült és a sokat ígérő „Megváltóhoz” elnevezésű patikájában volt gyógyszerészsegéd. S hogy mindez miért érdekes? Mert enélkül a szenvedélyes lokálpatriotizmus nélkül nehéz volna megérteni, miért jelent annyira sokat a régóta itt élőknek egy út menti, 3-as számot viselő kilométerkő, hogy rácsot hegesztessenek köré és a mellette lévő elektromos vezetékeket tartó oszlopra, kevéssé ízlésesen, ám annál látványosabban, a félreértések elkerülése végett több irányból is fölfessék: műemlék. A 201-es út egykor volt (ország)útjelzőinek zömét réges-rég eltávolították, de valószínűleg kifelejthették a 3-as é 4-es számú köveket, melyek a mai napig ott feszítenek a Váci út és az Árpád út ipszilonjától 3, illetve 4 kilométerre. Egyikük, a ketrecbe zárt, a Fő út 76-os számú háza előtt, másikuk, a 4-es, pedig a Kossuth utca 10-zel szemben, a lakótelep járdája melletti füves területen. A két megmaradt kilométerkő afféle közlekedéstörténeti emlék, ám csak az egyiket helyezte biztonságba a Budapesti Városvédő Egyesület – miután felújították és lerácsozták emléktáblát is kapott, amit viszonylag hamar meglovasított egy feltehetőleg a helytörténeti relikviákért rajongó gyűjtő. Ezért a sajátos „képcédula” a villanyoszlopon...