Előfizetés

Szabad szemmel: Orbán az EU pénzén rombolta le a demokráciát és harcol az európai értékek ellen

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2019.10.28. 06:33

Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 28.
New York Review of Books Timothy Garton Ash azt kérdezi magától, hogy mi ment félre Közép-Európában. Mert ha 30 évvel a rendszerváltás után körbenéz Lengyelországban, Csehországban és Magyarországon, akkor a magyaroknál azt látja, hogy módszeresen bontja le a liberális demokráciát az EU egyik tagállamában Orbán Viktor, akit pedig egykor az új, liberális nemzedék emelkedő csillagának tartottak. A kitűnő oxfordi elemző a gondok közt elsőként a riasztó mértékű kivándorlást említi, merthogy ez a térség fő baja, nem a migráció. Litvániából például távozott az emberek 27, Bulgáriából 21 százaléka. Populista politikusok, Orbánnal az élen azonban a 4 évvel ezelőtti válság idején profi módon kiaknázták az olyan társadalmak félelmét, amelyek 40 évet töltöttek a vasfüggöny mögött, nem sok tapasztalatok szerezve a multikulturalizmusról. A magyar kormányfő groteszk propaganda-hadjárattal fokozta népszerűségét, azzal vádolva Sorost és Brüsszelt, hogy azok összeesküsznek és muzulmánokkal akarják elárasztani a keresztény Magyarországot. Ehhez a Fidesz rutinszerűen veszi igénybe az államapparátust. Mindezt csupán azért, mert az EU arra kérte ezeket az országokat, hogy vegyenek át néhány ezer menedékkérőt az olaszoktól és a görögöktől.  A régiót ma ugyanaz a nacionalista populizmus gyötri, mint ami sok más európai országot, de még Trump USA-ját is utolérte. Ideértve a retorikát, amely szembeállítja a tiszta népet a korrupt, liberális elittel, amely egyszerű, a tények ellenében az érzelmekre ható válaszokra épít – ebben különösen a Fidesz jeleskedik -, és amely nem győzi elítélni a szabadelvűséget. Közben Nyugaton ismét felbukkannak az előítéletek a Kelettel szemben. Az tény, hogy az új tagoknál a populizmus posztszocialista jellemzőket mutat. Az is közös vonásuk, hogy úgy érzik: történelmi igazságtalanság érte őket. De a probléma inkább ott van, hogy 1989 után a liberalizmus, egészen pontosan annak szélsőséges változata a gazdaságra korlátozódott és ezek az országok nem voltak hozzászokva a látható egyenlőtlenségek magas szintjéhez. Beleértve az érzést, hogy sok ember nem kap elegendő figyelmet és tiszteletet a városi liberális elit részéről. Magyarországon például éles választóvonal húzódik Budapest és a „puszták népe” között. A populisták meglovagolják ezeket a hiányosságokat és komplexusokat. Főleg a magyar és a lengyel kormánypárt rájátszik a történelmi igazságtalanság érzetére is, azt állítva, hogy a rendszerváltás nem hozott igazi forradalmat. Az szerintük csak akkor kezdődött, amikor ők hatalomra kerültek. Ezek az erők vegyítik a baloldali gazdaság- és társadalompolitikát a jobboldali, sőt, reakciós, nacionalista és idegengyűlölő retorikával. Újra a család, az egyház és a nemzet zászlaja alá hívják a kiábrándult szavazókat. Azt állítják, hogy ők képviselik a hagyományos keresztény Európát. Orbán a rá jellemző szemtelenséggel ezt úgy fogalmazta meg, hogy ma már ezek az országok jelenti a földrész jövőjét. Közben kiderült, hogy ha egyszer bekerülsz az unióba, akkor jóformán azt csinálsz, amit csak akarsz. Magyarországon a demokrácia lerombolása 2010-ben indult. Uniós pénzek segítségével szilárdították meg az egypárti uralmat. A többi közt úgy, hogy az EU-finanszírozta programokból bőven juttattak a vazallusoknak és a baráti sajtót kézben tartó oligarcháknak. Vagyis brüsszeli forrásokból ásták alá a közös értékeket. De ettől még a lakosság nagy arányban hisz az integrációban, bár azért annak népszerűsége már nem olyan, mint korábban, elsősorban a pénzügy válság következtében. Orbán 5 éve meg is hirdette az illiberalizmust, de az sajnos ül, amit az unió versenyképességéről mondott. Ezzel együtt kevesen akarnak Közép-Európában az orosz vagy a kínai útra lépni. Inkább normális országra vágynak, amely mondjuk, Németországra vagy Kanadára hasonlít. Viszont Moszkvából és Pekingből jönnek a befektetések. A nyugat 89-ben ott követte el a nagy hibát, hogy azt hitte: a kommunizmus bukása nyílegyenesen vezet el a liberalizmus győzelméhez. A mostani helyzetben azonban nem új forradalomra, hanem alapvető reformokra van szükség, ám ez vonatkozik az egész demokratikus nyugati világra. Alapvetően meg kell újítani a liberális intézményeket és gyakorlatot. Legfőképpen persze Közép-Európában, amely még mindig küszködik a rendszerváltásból fakadó gondokkal. Úgy lehetne megragadni a lényeget, hogy újból fel kell szabadítani a régiót. Jó hír, hogy vannak, akik dolgoznak ezen, sokan a legifjabb nemzedékből. Lásd a szlovák társadalmi mozgalmat a Kuciak-gyilkosság után. Szóval, meg lehet csinálni, habár a reformerek nagyfokú tehetetlenséggel, korrupcióval és reakcióval néznek szembe. A nemzetköz helyzet sem olyan jó, mint 30 éve. De csak Magyarországon károsodott annyira a demokrácia, hogy nehéz elképzelni akár még a legjobban szervezett ellenzéki párt közeli győzelmét is. Másutt még szabadok és viszonylag tisztességesek a választások. De a nagy feladat, hogy pártot, programot és vezetőket kell találni, hogy legközelebb nyerni lehessen az urnáknál. Ez pont az a feladat, amivel a Nyugat is szembesül. 
NZZ Reménysugárnak nevezi a lap a józsefvárosi Auróra elleni szélsőséges támadást, mivel ezúttal a rendőrség és a politika határozottan reagált, ami a budapesti hatalomváltás következménye. Mint emlékezetes, a nemzeti ünnepen több mint 200, feketébe öltözött, kopasz neonáci vonult át Budapesten, majd aznap este a kemény mag a 8. kerületi a baloldali-alternatív kulturális központhoz ment. Ott letépett és felgyújtott egy szivárványszínű zászlót. A járdára pedig a Légió Hungária logóját festették, amely horogkeresztet formáz. Be azonban nem jutottak, mert az intézmény szerencsére zárva volt. Schönberger Ádám, az Auróra vezetője ilyesmit már átélt, a Marom zsidó szervezet élén már volt része fenyegetésekben és ellenséges megnyilvánulásokban. Alig egy hónapja egy csoport Budaházy vezetésével, benyomult az épületbe és ott sarokba szorította a tanárokat, akik éppen a nemi kisebbségekről tartottak előadást. Akkor 3 és fél órát kellett várni, amíg kijöttek a rendőrök. Schönberger szerint a passzivitás alighanem összefüggött a Fidesz melegellenes kampányával. A központ az egyik utolsó hely, ahol LMBT-aktivisták még szabadon dolgozhatnak, részben az első számú közellenségnek számító Soros alapítványának segítségével. A hivatalos propaganda lapok épp ezért Soros főhadiszállásának nevezik a helyet. Ennek megfelelően kemény volt idáig a hatósági fellépés az intézmény ellen. A hadjáratot az eddigi kerületi polgármester irányította. Ám ő kikapott és azóta új szelek fújnak. Erről tanúskodik, hogy Pikó már egy órával a Légió Hungária rajtaütése után arról tájékoztatott mindenkit, hogy kérte az illetékes rendőrparancsnokot: gondoskodjon a biztonságról. Együtt keresték fel a helyszínt és a hatóságok azt közölték, hogy vandalizmus miatt nyomozást indítottak. A nyilvánosság megtette a hatását diplomáciai körökben is: tiltakozott az amerikai nagykövetség, amely hasonló esetekben az utóbbi években igencsak visszafogottnak mutatkozott. Az ügyvivő találkozott több érintett civil szervezet megbízottaival, köztük Schönbergerrel. Utóbbi azonban aggályosnak tartja, hogy semmi sem szavatolja a további biztonságukat, ráadásul a rendőrség nem hajlandó politikai jellegűnek tekinteni a történteket. Ezzel együtt megköszönte a közbeavatkozást, mert az egy hónappal ezelőtt még jóformán elképzelhetetlen lett volna.
Causeur A francia közéleti portál, illetve nyomtatott változata azt emeli ki a magyar helyhatósági választások kapcsán, hogy az eredmény rávilágított, mekkora politikai és területi megosztottság jellemzi az országot. A Fidesz megszerezte a megyék többségét, a baloldali ellenzék viszont Budapesten és 10 nagyvárosban diadalmaskodott. Azaz a magyaroknál is jelentkezik, ami Nyugaton már hosszú ideje látható, hogy az emberek a nagy településeken a baloldalra voksolnak, mert nem akarnak elszakadni a világtól. A falvak és a kisvárosok ezzel szemben a helyi sajátosságok fontosságát hangsúlyozó konzervatív jobboldal mögé állnak be. Vagyis az egyik oldalon vannak a városlakók, akik többnyire diplomások és osztják az egyetemes értékeket, a másik oldalon viszont azok vannak, akik elutasítják a radikális változásokat és ragaszkodnak saját szűkebb pátriájukhoz, illetve kultúrájukhoz. Viszont félő, hogy a megosztottság Magyarországon nagyobb lesz, mint Nyugaton. Még nagyobb gond, hogy mi legyen a Jobbikkal az ellenzéki táboron belül. A párt a jelek szerint sikeresen szabadult meg a szélsőségesség bélyegétől, ám mégsem lehet tudni, mennyire lehet őszintének tekinteni a fordulatot, amit főleg az vezérelt, hogy véget vessen Orbán politikai uralmának. Azon felül a kormányfő arra használhatja fel a szélsőjobb és az ellenzék együttműködését, hogy lejárassa az egész összefogást. Ráadásul tanácsos óvatosnak lenni a külső megfigyelők részéről, mielőtt áldásukat adnák a Jobbikra és annak stratégiájára, mivel utóbbi könnyen Európa ellen fordulhat, amint a párt hatalomra kerül.
American Conservative Nyugat-Európa nem nagyon szereti beismerni, de az 56-os forradalom lépés volt Magyarország mai, nacionalista útja felé. A magazin, amely a hagyományos, a demokráciára és a szabad versenyre épülő jobboldaliságot képviseli, úgy véli, hogy a 63 évvel ezelőtti események egyszerre jelentenek alapot a nemzeti büszkeségre, illetve fordulópontot az egyébként szégyenletes és tragikus évszázadban. Schmitt Mária azt hangsúlyozza, hogy annak idején a demokrácián, a függetlenségen és a szabadságon kívül a nemzeti túlélés volt a tét. De – teszi hozzá - a vereség megerősítette a magyarokat, hogy a végén a csata helyett megnyerjék a háborút. Ám a történésznőnek tudnia kéne, hogy az azt megelőző évtizedek kétségbeesése és erőszakja mekkora szerepet játszik a népfelkelésben. Magyarország napjainkban pénzügyileg rendben van, ám kulturális téren szembemegy az európai partnerekkel. Hivatalos magyar vélemény szerint Brüsszel kettős mércét alkalmaz azon országok esetében, amelyek nemet mondanak a nemzetközi liberális ortodoxiára. Ezen belül Magyarország szándékosan nacionalistább vonalat visz. Schmitt Mária szerint szó sincs arról, hogy a magyar rendszer diktatúra volna, amivel a jogállamisági eljárásra utalt. Nem is érti, miért zaklatják az országot, amikor vannak választások és azok szabadok. Sokak számára Trianon jelenti minden baj forrását. Annak a következménye lett 56, és az vezetett el a mai állapotokhoz. Orbán igyekszik visszaállítani a háború előtti szuverenitást és lendületet. A konzervatív magyarok számára nem a történelem újraírása vagy a holokausztban játszott szerep a lényeg, idővel és kellő tisztességgel mindkét sebet be lehet gyógyítani. Ám sokkal inkább foglalkoztatják őket a Nyugat-Európából nap mint nap érkező pofonok, miközben a gazdaság működik, minden borúlátás ellenére is. Itt a kritikus pont a nagy munkaerőhiány, ami Orbán makacs migrációellenes politikájának az eredménye. Mindenesetre csakis a magyarok dönthetik el, hogy merre akarnak menni, miközben baloldali kívülállók próbálják az új Szálasinak lefesteni a miniszterelnököt, a jobboldal ezzel szemben a büszke keresztény önazonosság újraélesztésén dolgozik. De azt legalább tudják, hogy mik nem akarnak lenni és ez a legjobb kiindulópont kerek egy évszázad óta.
Bayrischer Rundfunk A tartományi közszolgálati médium nem tudja, vajon a volt bajor kormányfő, a CSU tiszteletbeli elnöke átveszi-e a jövő csütörtökön Orbán Viktortól a Magyar Köztársaság Nagy Érdemkeresztjét. Ugyanis már az nagy vitát kavart, hogy a magyar kormányfő a kétoldalú kapcsolatok előmozdításáért ki akarja tüntetni Stoibert. A bajor keresztényszociálisok viszonya főleg Weber bizottsági terveinek meghiúsulása óta már korántsem olyan szívélyes a magyar politikussal, mint korábban. A bajor párt új vezetője elhatárolta magát Orbántól, akit előzőleg többször is meghívtak az évindító kihelyezett frakcióülésekre. Magyarázatként a beszámoló megemlíti az igen szigorú magyar menedékpolitikát, a sajtó sokszínűségének korlátozását, az Országgyűlés jogkörének megnyirbálását, az államigazgatás átalakítását, valamint a választási törvények átszabását, mindez szakértők szerint sok esetben antidemokratikusan történt. Azon kívül az idén Orbán egy antiszemita írót méltatott, továbbá Brüsszel-ellenes kritikával kampányolt. A Spiegel nemrégiben önkényeskedő autokratának minősítette. Ugyanakkor a heves bírálatok láttán a miniszterelnök jegeli a közigazgatási bíróságok tervét.

Két medvetámadás is volt Romániában, egy férfi belehalt sérüléseibe

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2019.10.27. 21:14

Fotó: JURE MAKOVEC / AFP
Egy embert Bákó megyében megölt egy állat, Beszterce megyében pedig szintén egy medve sebesített meg egy férfit.
A Bákó megyei Barsanesti határában az erdőben többedmagával gombászó férfira támadt a medve - írja az MTI. Mire a mentő a helyszínre érkezett, a férfi belehalt a sérülésekbe. A Beszterce megyei Simontelke (Simionesti) határában is az erdőben támadt egy 39 éves férfire a medve. A férfi vaddisznóvadászaton vett részt hajtóként, amikor a baleset történt. Az arcán a nyakán és a combján karmolta, illetve harapta meg a vadállat, sérülései nem életveszélyesek. A medvék romániai túlszaporodását az elmúlt két évben elsősorban Székelyföldön érzékelték, ahol gyakorivá váltak az emberek és háziállatok elleni medvetámadások. Idén azonban Románia egyre nagyobb területéről érkeznek hasonló jelentések, és a veszélyes vadállatok egyre szokatlanabb helyeken bukkannak fel. Október közepén a Maros megyei Vámosudvarhelyen esett medvetámadás áldozatául egy horgász. Szombat reggel a Szeben megyei Medgyesen a főtér közelében bóklászott egy medve. Romániában azt követően szaporodott túl a medveállomány, hogy 2016-ban a Ciolos-kormány a populációt szabályozó medvevadászatot is betiltotta. Korábban a környezetvédelmi minisztérium évente 400-450 medve kilövésére adott engedélyt. A környezetvédelmi tárca megrendelésére 2019 tavaszán készített állománybecslés szerint az országban 6450 és 7200 közötti a vadon élő medvék száma. A medvepopuláció megőrzésére vonatkozó, tavaly kibocsátott akcióterv szerint a nagyragadozók romániai élőhelyén ökológiai, társadalmi és gazdasági szempontból az optimális egyedszám 4000 lenne.

Jogi ütközet Trump és a kongresszus között

Kárpáti János
Publikálás dátuma
2019.10.27. 19:13

Fotó: JIM WATSON / AFP
Bíróságtól vár döntést az elnök volt munkatársa, hogy kell-e tanúskodnia az „ukrángate” ügyben.
Charles Kupperman, a Fehér Ház korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese a washingtoni székhelyű szövetségi bírósághoz fordult, hogy ott mondják meg, eleget kell-e tennie annak a pénteken kézhez vett képviselőházi bizottsági idézésnek, amelynek értelmében hétfőn meghallgatásra kell megjelennie a Donald Trump elleni, alkotmányos elmozdításra irányuló (impeachment) vizsgálat keretében. Az elnök ugyanis arra utasította őt, hogy a kongresszusi eljárás alóli mentességre hivatkozva tagadja meg a vallomástételt, és ő nem tudja eldönteni, jogszerűen melyik elvárásnak kell eleget tennie. Olyan helyzet állt tehát elő, amely jó példája annak, mire való az egyes hatalmi ágak közötti „fékek és ellensúlyok” gyakran emlegetett – illiberális körökben elátkozott - rendszere: jelen esetben történetesen az igazságszolgáltatásra vár a döntés, hogy a törvényhozói vagy a végrehajtói oldal érvei erősebbek-e egy konkrét ügyben.  A Trump által „átverésnek” minősített vizsgálat során a demokrata párti többségű képviselőház illetékes bizottságainak szombati összevont ülésén, zárt ajtók mögött, nyolc órán keresztül faggatták a törvényhozók Philip Reekert, aki jelenleg ügyvezetőként az európai ügyekben illetékes helyettes külügyi államtitkári tisztséget látja el. A kérdések elsősorban arra vonatkoztak, hogy milyen körülmények között mentették fel idén májusban Marie Yovanovitchot, az Egyesült Államok kijevi nagykövetét, illetve hogy volt-e Reekernek tudomása olyan, Ukrajnára gyakorolt amerikai kormányzati nyomásról, amely politikailag motivált nyomozások elrendelésére irányult.    A Trump elleni vizsgálat ugyanis abban a július 25-ikei telefonbeszélgetésben gyökerezik, amelynek során az elnök arra kérte Volodimir Zelenszkij ukrán államfőt, indítsanak nyomozást a Biden család ellen, valamint kezdjenek nyomozást annak kiderítése érdekében is, hogy milyen szerepet játszott Ukrajna a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány alatt. Barack Obama alelnökének, Joe Bidennek a fia egy időben jól jövedelmező állást töltött be egy ukrán gázipari cégnél. Az alelnök akkoriban nagyon intenzíven foglalkozott Ukrajnával, és Trump környezetében arról beszélnek, hogy családi érdekből is latba vethette befolyását, valamint hogy Ukrajna megpróbálhatott belefolyni az említett elnökválasztási kampányba, Hillary Clinton demokrata párti jelölt érdekében. Biden most a 2020-as elnökválasztás demokrata párti elnökjelöltségére pályázó politikusok éllovasa. A Trump-Zelenszkij telefonbeszélgetés idején az Egyesült Államok visszatartott bizonyos katonai segélyt Ukrajnától. A képviselőházi vizsgálatot megindító demokraták abból indulnak ki, hogy az elnök saját belpolitikai érdekeinek, potenciális elnökválasztási ellenlábasa lejáratásának rendelte alá az amerikai külpolitikát Ukrajna vonatkozásában.  Trump nem tagadja, hogy nyomozásra kérte Zelenszkijt, de azt igen, hogy „valamit valamiért” alapon a katonai segéllyel saját különérdekből mutyizott volna. Az eddigi meghallgatásokról kiadott tájékoztatások szerint azonban volt, aki ennek ellentmondott.  Az ukrán segély ügyével három vezető amerikai diplomata foglalkozott: Kurt Volker, Gordon Sondland és William Taylor. Volker időközben már lemondott posztjáról, a másik kettő ma is külügyi szolgálatot teljesít. Sondland és Taylor aggályosnak mondta, hogy Rudy Giuliani, Trump személyes jogi tanácsadója nagy befolyásra tett szert az Ukrajnával kapcsolatos ügyek intézésében. Volker közzétett olyan sms-üzeneteket, amelyek egyikében Taylor őrültségnek nevezte, hogy kampányérdekből visszatartanak segélyt. Taylor a meghallgatásán arról beszélt: azt mondták neki, hogy a segély közvetlenül függ a nyomozásindítástól.  Reeker a történtek idején nem vett részt Ukrajnával kapcsolatos ügyek intézésében, de a szombati meghallgatásáról távozó képviselők úgy nyilatkoztak, hogy szavai alátámasztották azokat a korábbi vallomásokat, amelyek szerint Trump, illetve közvetlenül Giuliani nyomást fejtett ki az elnöki „árukapcsolást” ellenző Yovanovitch nagykövet visszahívása érdekében. Reekert állítólag „felzaklatta”, amikor a Yovanovitch eltávolítására irányuló törekvéseket érzékelte.  Ilyen előzmények után kellene tanúskodnia a volt fehér házi nemzetbiztonsági tisztségviselőnek. Kupperman gyorsított ügyintézést kért a washingtoni szövetségi bírósághoz benyújtott kérelmében, de elképzelhető, hogy az eredetileg tervezett hétfői időpontban nem kerül sor képviselőházi bizottsági meghallgatására, akkor sem, ha addig még nem születik meg a bírói döntés.  A vizsgálatot folytató három képviselőházi bizottság elnöke közös levelet intézett Kupperman jogászaihoz, és abban az áll, hogy a bírósághoz intézett beadványra érdemi vizsgálat nélküli elutasítás vár. Minden jel szerint a Fehér Házzal összehangolt lépésről van szó, amely azt mutatja, hogy „az elnök kétségbeesett taktikával próbálja halogatni és akadályozni a kongresszus jogszerű funkciógyakorlását, és elrejteni az impeachment vizsgálat elől a saját magatartásáról szóló bizonyítékokat” - írják a demokrata párti bizottsági elnökök.