Igaz, még a szabaddemokrata FDP-t is a nyertesek közé sorolhatjuk, amelynek sikerült bekerülnie a tartományi parlamentbe. Ugyanakkor még a szavazatok 98 százalékának feldolgozása után sem érte el a bejutáshoz szükséges öt százalékot, végül azonban átlépte ezt a határt.
A Balpárt 31 százalékos eredménye azért figyelemreméltó, mert szeptember elején két másik keletnémet tartományban, Szászországban és Brandenburgban is érzékeny veszteségeket könyvelhetett el. Másrészt a párt mindeddig még egyetlen német tartományban sem tudott az élen végezni. Türingiában 2014-ben az ezúttal 11,4 százalékot vesztett kereszténydemokrata CDU győzött, de baloldali kormány alakult a Balpárt, a Zöldek, valamint a szociáldemokraták részvételével. A Balpárt ezúttal 31 százalékot ért el, ami egyértelműen a népszerű tartományi miniszterelnöknek, Bodo Ramelownak köszönhető és annak, hogy sok baloldali szavazó az utolsó pillanatban az SPD helyett az esélyesebb baloldali politikai erő mellé tette az ikszet. Ami a jelenlegi koalíció harmadik pártját illeti, a Zöldek Türingiában nem érzékelhették az országos trendet, nemhogy nem javítottak, még rontottak is öt évvel ezelőtti eredményükön.
Semmi sem mehet a régi kerékvágásban. Az abszolút többséghez ugyanis 46 mandátumra van szükség a 90 tagú parlamentben, márpedig miután a Balpárton kívül mind a szociáldemokraták, mind a környezetvédők rontottak 2014-hez képest, így ők együtt hárman mindössze 42 képviselői helyre tettek szert. A türingiai törvényeknek köszönhetően azonban nem fenyeget egyfajta hatalmi vákuum veszélye. Ramelow továbbra is kisebbségben kormányozhat ügyvezető miniszterelnökként, mert nincs meghatározva az, mennyi időt kap a győztes párt a kormányalakításra. Így elvileg belga mintára akár több évig is ügyvezető kormányfő maradhat. Ez persze nem a legjobb megoldás, hiszen a biztos kormányzáshoz stabil többségre van szükség. Ám Ramelow és a jelenlegi koalíció szerencséje, hogy az AfD-vel egyetlen demokratikus párt sem kíván közösködni.
Az Alternatíva Németországért eredménye mindenképpen aggasztó fejlemény. Az utolsó felmérések még arról tanúskodtak, hogy a CDU is megelőzi a pártot, ehhez képest az AfD, 12,8 százalékot javítva 2014-es eredményén, másfél százalékot vert a kereszténydemokratákra. A párt ezzel a képviselői helyek egynegyedét mondhatja magáénak a tartományi parlamentben. Az eredmény listavezetője, Björn Höcke megdicsőülését jelenti, aki az amúgy is ultrajobboldali AfD szélsőséges szárnyához sorolható és az alkotmányvédelmi hatóság figyelmét is felkeltette.
Mi lehet a megoldás? Mivel az ellenzék nem egységes, a tartományban akkor jöhetne létre működőképes többség, ha a CDU, vagy az FDP kívülről támogatná a jelenlegi, három párt alkotta kabinetet. Persze az sem kizárt, hogy Ramelow végül a CDU-val alakít kétpárti kormányt, ez azonban váratlan fordulat lenne. Mike Mohring, a CDU helyi vezetője mindenesetre nem mondott nemet erre a megoldásra. Azért is lenne szükség valamiféle megállapodásra, mert ha instabil kormányzás alakulna ki, az a fiatalok körében különösen népszerű AfD további megerősödését eredményezné.
