Foltin Jolán;

2019-10-28 13:51:02

Búcsú Foltin Jolántól

Életének 77. évében elhunyt Foltin Jolán Kossuth-díjas koreográfus-rendező, táncpedagógus, a Nemzet Művésze.

Foltin Jolán még életében legendává vált, elsősorban tánckörökben, illetve sok tanítványa számára jelentette az első, de annál meghatározóbb impulzusokat a vele való munka. Ahogy a család által lapunknak eljuttatott emlékezésben olvasható: "Életművét a magyar népművészethez, folklórhoz való viszonya, mély ismerete és különleges megközelítése határozta meg. Műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg: korát megelőző bátorsággal beszélt nőként a nőkről; társas és társadalmi szerepeinkről, együttélésünk vélt, vagy valós szabályairól, a Kárpát-medence történelmének kiszolgáltatott emberéletekről. Anyanyelve a folklór volt, de ezt a nyelvet olyan személyes, alanyi beszédmóddal használta, hogy az műveiben költészetté vált."

Őserő, dinamizmus, óriási empátia jellemezte a produkcióit. És ez igaz a gyerekek számára készült koreográfiáira is. Hosszú évtizedeken át dolgozott fiatalokkal, sok koreográfust ő indított el a pályán, táncmódszertant fejlesztett, óvónők, tanítók, tanárok, oktatók használják az általa jegyzett kiadványokat. Az egyik kezdeményezője volt az első budapesti táncháznak. "Alkotói életének két fő színhelye és műhelye a Bihari János Táncegyüttes (melynek tagja 1959-től, művészeti vezetője 1982-91-ig, mentora haláláig volt) és a Honvéd Táncszínház, ahol több évtizeden keresztül, annak megszűnéséig, alkotta olyan jelentős műveit, mint az Asszonyok könyve, Harangok, a Lagzi, Ki népei vagytok, Bartók útjain, A tánczmester."

A legutóbbi években független alkotóként koreografált. A MÜPA és a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2016-ban mutatta be Elmúlik/ Táncdráma a kitelepítések idejéből című művét. A darab egyik gondolatával búcsúzunk Foltin Jolántól, aki a betegséggel is felvette a harcot és most már az égi tánctéren instruál tovább, ugyanazzal a feltétel nélküli megszállottsággal, amellyel az életében tette. "Tegnap kislány voltam, ma öregasszony. Fésülködéskor, ha a tükörbe nézek, néha megijedek. A kislányt várom, az öregasszony tekint rám vissza. Hát ennyi volt, Fiam! Ennyi. Elmúlik. Elmúlt.”