Türingia válhat a német kereszténydemokraták Waterloojává. A CDU-ban egyre erősebb vita alakul ki arról, hogyan reagáljon a párt a kialakult eredményre. Míg Berlinben határozottan elutasítják, hogy a vasárnapi keletnémet tartományban megrendezett választás győztesével, az egykori keletnémet állampárt utódának nevezett Balpárttal tárgyaljon a helyi CDU vezetése az esetleges kormányzati együttműködésről, a türingiai kereszténydemokraták felhatalmazták helyi vezetőjüket, Mike Mohringot arra, folytasson megbeszéléseket a jövőről Bodo Ramelow tartományi miniszterelnökkel.
A berlini vezetés utalt arra, párthatározat írja elő, hogy a CDU nem közösködhet a Balpárttal, Mohring azonban államférfiúi kötelességének nevezte, hogy keresse az együttműködést a baloldali politikai erővel, hiszen stabil kormányzati többség csak e két párt együttműködése esetén jöhetne létre. Ez nem jelent feltétlenül közös koalíciós kormányzást, talán valószínűbb, hogy a CDU egy kisebbségi balpárti, esetleg balpárti-zöld kabinetet kívülről támogatna. Más lehetőség nemigen van, mert az eddigi baloldali koalíciónak nincs többsége, a választáson második helyen végzett jobboldali radikális Alternatíva Németországért (AfD) párttal ráadásul egyetlen demokratikus erő sem hajlandó egyezkedni.
Ám nem csak a CDU-n belüli helyzet vált feszültté a Balpárthoz való esetleges közeledés miatt, az uniópártokon belüli kapcsolatnak is árt a kialakult helyzet. A keresztényszociális CSU ugyanis egyértelmű nemet mondott a Balpárttal való koalícióra. Markus Blume, a párt főtitkára szerint az „ősbűn” az SPD és a Zöldek nevéhez fűződik, mert öt éve baloldali kormányhoz csatlakoztak, miközben az SPD-nek és a CDU-nak együtt is meg lett volna a többsége.
A türingiai kérdés azonban csak a kisebbik baj a CDU vezetése számára. A nagyobbik az, hogy a három őszi keletnémet választás már-már tragikusan végződött a kereszténydemokraták szempontjából, (szeptemberben Szászországban és Brandenburgban több mint hét, most pedig Türingiában majdnem 12 százalékot vesztett az előző választáshoz viszonyítva), ez pedig egyre erőteljesebben felveti Annegret Kramp-Karrenbauer pártelnök alkalmasságának kérdését. Az utóbbi hónapokban is mind többen fejezték ki kétségeiket, eddig azonban komolyabb vitára nem került sor. A CDU hét elején tartott elnökségi ülésén azonban már heves szóváltás alakult ki a CDU ifjúsági szervezetét vezető Tilman Kuban és Kramp-Karrenbauer között. Előbbi szerint fel kell vetni: jó kezekben van-e a párt, a CDU elnöke azonban visszautasította a felvetést. Egyúttal színvallásra szólította fel ellenfeleit. Kuban egyébként Jens Spahn egészségügyi minisztert is alkalmas kancellárjelöltnek tartaná.
Ez a közjáték is mutatja, mennyire megrendült Kramp-Karrenbauer helyzete. De nemcsak az övé, Angela Merkelé is. Friedrich Merz volt frakcióvezető, akit a 2018 végén megrendezett pártelnökválasztáson szűk többséggel előzött meg Kramp-Karrenbauer, azt közölte, ne töltse ki a Merkel kormány 2021-ig tartó mandátumát, mert a kabinet „gyatra színben tűnik fel”. A ZDF televízióban élesen bírálta Merkelt amiatt is, mert szerinte nem jó vezető. Meglátása szerint a türingiai választás egyfajta bizalmatlansági indítvány volt a szövetségi nagykoalícióval szemben. Ezért nem tudja elképzelni azt, hogy még két évig kitartson a jelenlegi kormányzás. Feltűnő azonban, hogy Merz megvédte Kramp-Karrenbauert. „Meglátásom szerint alig játszott negatív szerepet” – hangoztatta a türingiai választási eredmény kapcsán. Merzet sokan, különösen a CDU gazdasági szárnya, szívesen látnák Merkel utódaként a kancellári székben, ő azonban eddig nem állt elő ilyen ambíciókkal.
A szociáldemokraták szempontjából szintén drámaian végződött türingiai választási eredmény után várható, hogy felerősödnek a viták a nagykoalíciós partnerek között. Ennek egyre több jele is van. Heiko Maas külügyminiszter török kollégájával, Mevlüt Cavusogluval élesen bírálta Kramp-Karrenbauert azon a NATO védelmi miniszteri tanácskozásán elhangzott felvetése miatt, amely szerint Szíriában egy nemzetközileg ellenőrzött biztonsági zónát kell létrehozni. A német védelmi tárcát irányító CDU elnök javaslatát a külügy beleegyezése nélkül tette. Ez pedig szokatlan a német belpolitikában.
