Csúnyán bakot lőtt az EU, amikor nem vette figyelembe a nemzeti identitást

1989 a liberális demokrácia lehetőségét hozta, de azután elpackázták az esélyt mindazok, akik megrészegedtek a sikertől – állapítja meg a Financial Times kommentárja. Kiemeli, hogy csak rontott a helyzeten, amikor a világ visszafordult a nacionalizmus és a protekcionizmus felé. Annak idején nem volt eleve elrendeltetett a pluralizmus és a piacgazdaság felemelkedése, ezt látni kellett volna már a jugoszláv háború tanulságaként. Ám a Szovjetunió békés felbomlása, a volt szocialista országban végbement rendszerváltás, valamint a kínai jólét megugrása okot adott a derűlátásra, mármint a hitre, hogy a világ új úton indul el. Az EU nagyon is exportálható prototípusnak látszott.

De azóta megindult a visszarendeződés. Oroszország és Kína egyre bátrabban vállalja a tekintélyelvűséget. Törökország, Magyarország és Lengyelország tartósan csúszik bele az illiberalizmusba. A Freedom House arra jutott tavaly, hogy az erősödő populizmus, illetve a bevándorlás-ellenes beállítottság olyan vezetők kezére játszik, akik nem sokat teketóriáznak a szabadságjogokkal. Közülük Trump amerikai elnök kifejezetten csodálja a világ több, megvetésre méltó erős emberét és diktátorát.

A magyarázatok sokrétűek, de az biztos, hogy az EU figyelmen kívül hagyta a nemzeti identitást, noha az fontos szerepet játszott a Moszkva elleni kelet-európai lázadásban. Az újonnan felszabadult népek nemigen hajlandóak lelkesedni, ha át kell adniuk a nemzeti döntési jogkörök egy részét. Majd jött a pénzügyi válság és az összerombolta a jogállamhoz és globalizációhoz fűződő illúziókat. Kiderült, hogy eredendően instabil a pénzügyi kapitalizmus, és ha megrendül, kártyavárként omlik össze.

Már nem tűnt idejétmúltnak az autokraták által kedvelt, államvezérelt tőkés rend. Az egyes országokban alapvető megosztottságot hozott felszínre a populisták megerősödése, bedőlt a társadalmi szerződés, ami fenntartotta politikába és a piacba vetett hitet. Az elitek tovább gazdagodtak – a többség rovására. A populisták azonban bűnbakokat kínálnak fel a bajok orvoslása helyett. De senki se ringassa magát téveszmékbe a tekintélyelvű alternatívák kapcsán. A világ nem tódul, hogy utánozza Moszkvát, Budapestet vagy Ankarát. A zsarnokok és demagógok megvetik a demokráciát, bár folyton arról szónokolnak. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ha a nyugati vezetők helyre akarják állítani tekintélyüket, autoritásukat külföldön, akkor először odahaza kell visszaszerezniük a hitelüket.