Orbán, a jó zsaru

Ó, milyen régi trükk! A „jó zsaru” barátságos, segítőkész, a „rossz zsaru” harapós és támadó. De ugyanazt akarják: megtörni az ellenállásod.
Most Orbán a jó zsaru. Nem idegeníthet el azonnal három és félmillió embert, az ellenzéki vezetésű települések lakóit. Pláne, hogy itt él a legnagyobb számban az a polgárosult középréteg, akikre egykor hatalmát remélte alapozni. Most éppen ez a „polgári Magyarország” masírozott ki a táborából. Lépteik dübörgése felverte az ország csendjét. Ekkora tömegét a dezertőröknek már nem fenyegetheti büntetéssel, pedig a választás előtt ezt helyezte kilátásba. 
Előzetesen úgy számolhattak, ha lesz is egy-két renitens város, velük szemben elegendő lesz a „3 K” taktikája: kivéreztetni, kompromittálni, kivásárolni. Utóbbi kettő most is alkalmazható. Kivásárlással ott próbálkoznak majd, ahol az ellenzéknek csak egy-két fős többsége van. A kompromittálás haditervét a Hírtévé Sajtóklubjában bejelentették: mostantól ők lesznek a szabad városok ellenzéki oknyomozó sajtója. Szétszálaznak minden szerződést, keresik a részrehajlást vagy az összefonódást, rájuk borítanak minden gyanúba keverhető ügyet. Amit egyébként nagyon helyesen tesznek: ez a média feladata. Milyen kár, hogy ezt a missziót a fideszes városgazdáknál már nincs energiájuk betölteni! Ők sajnálják ezt a legjobban, de hát nem tehetnek róla: addigra valahogy lemerül bennük az akku.
Nemcsak a lejárató szándék: politikánk becsülete követeli meg, hogy – ha már Pokorninak nem sikerült - nálunk aztán tényleg vágják le annak a kezét, aki a közösbe nyúl. Már az első napokban megkeserítették a szánk ízét zavaros helyzetek, meggondolatlan hülyeségek. Remélhetőleg nem többek ennél, de máris alkalmat adhatnak arra is, hogy megbomoljon a létfontosságú bizalom a partnerpártok között. Nagy a kísértés, hogy ki-ki a másikhoz képest akarja tisztaságát bizonyítani. Minél hamarább kell olyan koordinációs fórum, amely szükség esetén közösen csinál rendet, morális és politikai normákat állít és őriz, egyeztet. 
Ugyanakkor leghatásosabb fegyverét: a kivéreztetést a kormány nem alkalmazhatja, a fél országgal szemben mégsem lehet. Pedig igény volna rá. A műemlék karmelita kolostorra új erkélyt építettek, hogy a miniszterelnök onnan nézhessen le a fővárosra mint saját birtokára: „Földet, folyót, legelni jót, hegy-völgyet benne lelsz”. A stadionokról nem is beszélve. És most tessék. „Épp most vesztettük el!” - panaszolta a városban gyönyörködő Putyinnak. Az övé, az övék volt, jogos tulajdon, és most elragadták. Vissza kell szerezni. De a „3 K” közül az elsőn módosítani kell: a „kivéreztetés” helyett egyelőre jöjjön a „kettős játék”. A jó és a rossz zsarué.
A jó zsaru a nyájas miniszterelnök: a Tarlóssal között megállapodás természetesen érvényes, Gulyás csacsiságokat hordott össze az ellenkezőjéről. Fiatalka még, biztosan félreértett valamit. Ha a Fővárosi Közgyűlés nem akar egy beruházást, akkor az nem lesz. Nagy az ország: Mészárosékat lehet máshol kárpótolni. A vő is tanulhat egy kis türelmet, úgyis túl feltűnően csinálta. Közben a rossz zsaru a Magyar Nemzetben rádörög Karácsonyra: „Remélem, azt azért már tudja, hogy a Liget-projektről 2013 óta törvény rendelkezik… az építési engedélyt a kormány irányítása alatt álló kormányhivatal adja ki. Azok megváltoztatására a Fővárosi Közgyűlésnek nincs joga.” Putyinnal a metróról egyezkednek Budapest feje fölött, a friss Magyar Közlönyben pedig megjelenik egy újabb elköteleződés, most az Európai Liga majdani futballdöntőjére. A kézilabda EB-re (kb. 150 milliárd), az atlétikai világbajnokságra (minimum 120 milliárdos stadion), az újabb vizes VB-re megvolt már korábban. Ejnye, ezek a rossz zsaruk.
Orbán jó zsaruként biztosítja a budapestieket, hogy a kormány együttműködik a nemzet fővárosával. A rossz zsaruk közben bevezetik az új terminust az ellenzék megnevezésére: ők a „Lenin-fiúk” utódai. Tényleg, ez a Karácsony szakasztott Szamuely, nekem már régen feltűnt. Amennyivel magasabb, csak annál több gonoszság fért belé. Bayer Zsolt kezdi, ő szokta: a Lenin-fiúk reinkarnációi „falkában erősek, mint a hiéna és a tetű”. Nyilván ezért lett egyszerre annyi ellenzéki polgármester. A házelnök ráerősít: „a Lenin-fiúk utódai ma is itt állnak velünk szemben”. Megint „az istentelenekkel, a hazaárulókkal és a nemzettagadókkal szemben” kell védekezni. A nők sem ússzák meg. Egy fantáziadús újságírónő szerint Cseh Katalin „neokomcsi halálbarbi”, mert szólni mert a Momentum irodáinak lerohanása ellen. Ami csakis a rossz zsaruk műve.
Hogy akkor rá kell csapni a jó zsarura is az ajtót? Ugyan. Éppen ezt szeretné. Megmutatni, hogy az ellenzék gonosz és tárgyalóképtelen, azt se tudja, mit akar. Az ország fele, Budapest kétötöde a Fideszre szavazott. A közvagyont lerabló elittel nem, de velük valóban béke kell. Ők hisznek a vezérükben. Meg kell kapniuk az esélyt, hogy megismerjék a valódi szándékokat. Csak velük együtt lehet - ha lehet - kikényszeríteni Orbánékból egy tényleges együttműködés-félét. Hogy kénytelenek legyenek eldobni a jó és a rossz zsaru álarcát. A szerző volt országgyűlési képviselő 
Szerző
Lendvai Ildikó

Készülj a háborúra

Együttműködünk, mondja Orbán Viktor, együttműködünk, mondja Rogán Antal, ja ő nem mondja, őt eldugták valahova, de az együttműködésről beszél Baán László Liget-projekt felelős, vagy Fürjes Balázs, a budapesti beruházások gazdája. Mindenki játssza a szerepét – ahogy Kálmán László nyelvész mondja: Orbán Viktor harminc éve -, és csak ritkán esnek ki belőle. A miniszterelnök szinte soha, legfeljebb ha egy táblát akar kirángatni a politikai ellenfél kezéből, afféle futballista csínytevésként. (Kocsis Máté viszont elég rosszul hozza a szerepet, a betanult szöveg mellé gyorsan odailleszti a fenyegetőzést is…) 
Ezzel együtt is felismerhető: ez az új szlogen, az új hívó szó, együttműködünk, partnerek vagyunk, semmit nem teszünk a budapestiek akarata ellenére. Még akár a már megkezdett építkezéseket is le lehet állítani, de persze hozzáteszik: gondolják meg, hogy akarnak-e torzókat hagyni maguk után. (Érdekes, ez a gondolat nem fogalmazódott meg a fideszesekben, amikor – még az első kormányzásuk idején – leállították az Erzsébet-téri Nemzeti Színház építését, jókora gödröt hagyva a helyén.) 
De valóban így van-e? A kormányfő együttműködést hirdetett a választások éjszakáján – Gulyás Gergely ugyan már nem emlékszik rá, de a kampányban épp az ellenkezőjét mondták -, és azóta is partnerségről beszél. Vagyis nem a sokkhatás hozott ki belőle gesztusokat. Hogy emiatt, vagy az eredendő természete okán, mindenesetre Karácsony Gergely is folyamatosan gesztusokat gyakorol, békét hirdetve a budapesti politikában. Díszpolgárrá kívánja emelni Tarlós Istvánt – gyorsan kapott is egy pofont Kocsis Mátétól: még hogy Demszkyvel együtt?! -, kiemelt végkielégítést adna elődjének, csak az eredményre koncentrál, ezért nem érdekli, ha nem Orbán lesz a tárgyalópartnere; szóval valóban új stílust akar meghonosítani. Feltehetően úgy érzi: az embereknek már elegük van a háborúzásból, gesztusokra és tényleges együttműködésre van szükség. 
Vigyázz, Gergő, mondják erre sokan a környezetében, csapdába csalnak, az orbáni engedékenység nem szól másról, mint annak előkészítéséről, hogy bebizonyítsák: alkalmatlan vagy a feladatra. És nem csak te, mindenki más is az ellenzéki oldalon. Látni kell, érezni, hogy a miniszterelnök vadászösztöne nem változik, ő igazi ragadozó, csak most kivár, taktikázik, nála gyengébbekkel ijesztgeti a kiszemelt áldozatát. Résen kell lenni, ismerni a személyiséget, és ennek megfelelően értékelni az elhangzottakat. 
Igen ám, de ha így van is: az-e a helyes, ha rácsapunk a kinyújtott kézre, és elutasítunk minden békülékeny szót? Nyilván nem. De akkor hogyan reagáljon az új főpolgármester, ha például az élsportolókat lázítják fel, mint például most Hosszú Katinkát? Mert ugye nem hisszük el, hogy a többszörös olimpiai bajnok úszónő hirtelen felindulásból lett az atlétikai világbajnokság védelmezője? A majdani csillebérci sportkomplexum, íme, nincs ingyen. 
A kérdésre válaszként nincs bölcsebb mondatom Julius Caesarénál: ha békét akarsz, készülj a háborúra.
Szerző
Németh Péter

Vigyázat: kamu

Handó Tünde OBH-elnök alkotmánybíróvá buktatása után látszólag újabb, a bíróságok számára pozitív döntést hozott a kormány (vagyis Orbán Viktor): nem vezeti be az önálló, szervezetileg elkülönülő közigazgatási bírósági rendszert. Mindezt Varga Judit igazságügyi minisztertől tudjuk, aki még azt is elárulta, hogy egy most készülő törvénytervezet gyorsabbá és kiszámíthatóbbá teszi a közigazgatási bíráskodást.
A kormány házi bíróságának tekintett különbíróság 2020. január 1-jén kezdte volna meg működését, már a szükséges bírói pályázatok egy részét is lezavarták, amikor az EP-választáson aratott fideszes győzelem után júniusban váratlanul elhalasztották bevezetését. A kritikák szerint az önálló közigazgatási bíróság megbontja az egységes bírósági igazgatási rendszert, ráadásul a mindenkori igazságügyi miniszter nevezné ki a bírákat, akik nem feltétlenül a bíróságokról, hanem a közigazgatásból jönnének, továbbá a különbíróságok döntenének minden a kormánynak kényes perben - a választási ügyektől a közérdekű adatkérésekig. Nem véletlen, hogy minden komoly nemzetközi szervezet bírálta a kormány ötletét. Ám eddig hiába. 
Úgy tűnhet, mára az Európai Néppártban való maradás kényszere és a 7-es cikkely alapján indított jogállamisági eljárás odáig jutott, hogy a házi bíróság bevezetésének elhalasztása véglegessé vált. De fenntartom: a kormány egyetlen idevágó mondatát se higgyük el. Varga Judit minden mostani érve kamu. Azt nem is érdemes cáfolni, hogy "a bíróságot meg kell óvni a felesleges vitáktól", ahogy azt sem, hogy a döntésben a nemzetközi vita nem játszott szerepet. Már a halasztást bejelentő Gulyás Gergely azt mondta, hogy a jogszabály az európai és nemzetközi vita középpontjában áll, s a halasztásról szóló jogszabály indoklása is erre hivatkozott.
Az viszont vérfagyasztó, amit a miniszter által említett törvénytervezet tartalmazhat: újfajta jogorvoslati rendszert alakítanak ki, nemcsak a közigazgatási, hanem a büntető és a polgári ügyszakra is. Na, itt sajnos igazat mondhatott Varga Judit.
Szerző
Simon Zoltán