Vértanúk

Tessék csak megnézni a vértanúemlék 1934. márciusi, első avatásról készült filmhíradót, látni fogják, hogy a jelenlegi magyar kormány igazán csinosan reprodukálta az akkori külsőségeket. A Hungária kebelén keresztbevetett két magyar zászló például pont olyan volt, mint a régi, és bár Horthy Miklós jelenlétét fájón nélkülöznünk kellett, Orbán Viktor szerencsére ott volt, Kövér László pedig beszélt is.

Én persze telhetetlen vagyok, ezért szívesen végighallgattam volna vitéz Somogyváry Gyula a vörösterror áldozatairól írott alkalmi zöngeményét, különösen, mert a régi felvételen csak egyetlen strófája élvezhető. Kabay Kálmán meg Attila szimfónia címmel külön zeneművet szerzett erre a szép napra. Az hol maradt?!

Az ősmagyar jelképekkel dúsan dekorált emlékmű felavatása egyébként azért húzódott 1929-től egészen 1934-ig, mert a kirendelt szoborbizottság háromszor dolgoztatta át az oszlopon álló alakokat. Mondván, Hungáriában nem elég a méltóság és fenség, a nemzeti erőt reprezentáló férfialak pedig - mely akként látható, amint épp "megfojtja a destrukció hidráját" - ványadt és vérszegény. A huzavona aztán addig folyt, míg végül egyszerűbb volt kivárni a Tanácsköztársaság tizenötödik évfordulóját. (Amúgy meg, ellentétben az MTI állításával, a szobrot nem holmi kommunista partizánakció keretében döntötték le, hanem még 1945. április 16-án határozott úgy a Közmunkatanács, hogy "a már lerombolt Tisza-szobrot eltávolítja, ugyancsak eltávolítja a Vértanúk terén lévő ellenforradalmi emléket".)

De hagyjuk a tényeket, ezek amúgy sem fognak a Fidesz aljas indokokból táplálkozó emlékezetpolitikáján. Minél jobban tiltakozunk, annál több rossz, hamis, kirekesztő szobrot állítanak majd a pénzünkön. Kiáltsuk inkább az égre Szelőczei Kovách Aladárné Rombay Lilivel együtt Kiss Menyhért Magyar Miatyánkját: "Add vissza régi szép magyar hazánkat most és mindörökké, ámen!"