Máris megvannak az első jelei annak: az Európai Unió Oroszország befolyását erősíti a Balkánon azzal, hogy – Emmanuel Macron francia elnök vezérletével – megakadályozta az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával. Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő tíz év után először nemrégiben Belgrádba látogatott, és szabadkereskedelmi megállapodást írt alá Szerbia és az Eurázsiai Gazdasági Unió (EaEU) között. Szerbia lelkesen vásárol orosz fegyvereket is.
„Az EU lépése új esélyt jelent Oroszország számára. Moszkva kihasználja a balkáni országok elbizonytalanodását. Azzal, hogy az EU felmutatta a stoptáblát Tiranának és Szkopjénak, új lendületet adott Moszkvának” – vélekedett Aleksandar Popov, az újvidéki Regionalizmus Központ igazgatója. „A már régebb óta csatlakozni kívánó országok úgy fordították le Brüsszel üzenetét, hogy semmi sem lesz a bővítésből” – vélekedett. Jasmin Mujanovic, a Friedrich Ebert Alapítvány szarajevói politikai tanácsadója pedig utalt arra, ugyan Montenegróval már 2012-ben, Szerbiával pedig 2014-ben kezdték meg a csatlakozási tárgyalásokat, de 2030 előtt egyik állam sem reménykedhet abban, hogy az EU tagjává váljék. Mint a podgoricai Analitika portálja írta, az orosz Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa (RIAC) nemrégiben született stratégiai dokumentumában azt taglalja, Moszkva hogyan erősítheti pozícióit a Balkánon, miként segítheti az oroszbarát erők médiamegjelenését. Jellemző, hogy Észak-Macedóniában a legnépszerűbb párt a közvélemény-kutatások szerint a VMRO-DPMNE, amelyet korábban a Magyarországra menekült volt populista kormányfő, Nikola Gruevszki irányított. A párt, amíg hatalmon volt, már-már szélsőségesen oroszbarát politikát folytatott, így ha megnyeri az áprilisi voksolást, Moszkva újabb bástyát hozhat létre a Balkánon.
Tegyük hozzá: Zoran Zaev észak-macedón miniszterelnök azért döntött az idő előtti voksolás mellett, mert az EU elutasította a csatlakozási tárgyalások megkezdését hazájával. Mindez jól mutatja, milyen komoly stratégiai hibát követ el a francia elnök, aki azzal érvel: „Európa 27 tagországgal sem működik jól. Hogyan mondhatjuk akkor azt, hogy a bővítés után gördülékenyebb lesz a működése?” A francia újságíró, Európa-szakértő Florence Autret úgy véli, valójában a francia elnöknek nem azzal van gondja, hogy balkáni országok kívánnak integrálódni az EU-ba, hanem úgy véli, hogy az Unió már így is túl nagy. „Nem akarja bezárni a kaput előttük, de nem látja értelmét annak, hogy tovább bővítsék a házat” - vélekedett a szakértő.
Miután Macront két és fél éve hazája elnökévé választották meg, nagy reformerként lépett fel. Egyértelműen unióbarát politikát folytatott, s sokat sejtetett az is, hogy beiktatásakor elsőként nem hazája himnusza, a Marseillaise, hanem Beethoven Örömódája csendült fel. Előremutató javaslatokat tett az Unió reformjára, más kérdés, hogy azok gyakorlati megvalósítására vajmi kevés esély volt. Egyrészt azért, mert azokhoz az EU alapszerződéseinek módosítására lenne szükség, amely manapság kilátástalan vállalkozás, másrészt azért, mert elképzelései Berlin számára is túl messzire mentek. Macronnak a bővítéssel kapcsolatos tántoríthatatlan álláspontja azonban egy sor uniós vezetőnél, így Jean-Claude Juncker ügyvezető bizottsági elnöknél, vagy Donald Tusknál, az Európai Tanács elnökénél is kiverte a biztosítékot. Egyikük sem tudta Macront meggyőzni arról, hogy az EU-nak tartania kell magát az érintett balkáni országoknak tett becsületszavához.
A francia elnök Oroszország kapcsán is különutas politikát folytatott.
Philippe Lamberts, a zöldek európai parlamenti frakciójának társelnöke szerint a francia elnököt megrészegítette a hatalom, egyúttal a Csillagok háborújából ismert Sheev Palpatine-hez, a Galaktikus Birodalom császárához hasonlította. Brüsszeli diplomaták is arra panaszkodnak, hogy Macron teljesen öntörvényűen viselkedik. Így volt ez nyáron, amikor teljesen váratlanul felszólította az EU-t arra, másként közelítsen Oroszországhoz. Bár Vlagyimir Putyint, aki augusztusban járt Franciaországban, az emberi jogok tiszteletben tartására is felszólította, láthatóan jól megértette magát a két elnök, egyáltalán már az is komoly feltűnést keltett, hogy nyári rezidenciáján fogadta. Az uniós szereplőket azért lepte meg ez a gesztusa, mert előtte senkivel sem egyeztetett.
Ugyanez történt a hét legfejlettebb ipari állam, a G7-ek augusztus végi, biarritzi csúcstalálkozóján, amelyen váratlanul megjelent Mohammed Dzsavad Zarif iráni külügyminiszterrel, hogy hazája nukleáris programjáról tárgyaljon. Macron amúgy jóindulatú kezdeményezésének lényege az volt, hogy közelebb akarta hozni Iránt és az Egyesült Államokat, ez a kísérlete azonban hamar kudarcba fulladt.
A Brexit ügyében is különutas álláspontot képviselt. Eredetileg ugyanis csak egy vagy legfeljebb két héttel akarta megtoldani a britek EU-ból való kilépésének október 31-re tervezett dátumát. Már korábban is ő volt a legnagyobb ellenfele a Brexit meghosszabbításának. Ez arra is visszavezethető, hogy más országok polgáraival szemben a franciák többsége nem sajnálja a britek távozását. Végül Macron ebben a kérdésben nem ragaszkodott eredeti álláspontjához, talán azért, mert belátta, hogy a britek megállapodás nélküli kilépése mindennél rosszabb megoldás lenne. A francia elnök azt közölte, nem a kilépés meghosszabbítását kívánta megakadályozni, hanem „a 27 uniós tagország egységét akarta megőrizni”.
Macronnak nem erőssége a diplomácia. Ezt jelezte, hogy eredetileg a több szempontból is támadható Sylvie Goulard-ot jelölte uniós biztosnak, aki nem is ment át a rostán. A francia elnök ezután Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét okolta Goulard bukásáért.
Mi állhat Macron viselkedésének hátterében? Láthatóan nem tartja annyira fontosnak a német-francia tengelyt. S ez lehet a kulcs. Angela Merkel már nem marad sokáig kancellár, az azonban egyre nagyobb kérdés, ki követi őt a német szövetségi kormány fejeként. Macron számára így elérkezett az idő, hogy ő legyen az EU vezető személyisége. Az Unió iránti elkötelezettsége nem kérdőjelezhető meg, fellépése azonban nem mindig a legszerencsésebb.
Az Elysée-palota elismeri, hogy Macron határozottabban lép fel más uniós politikusnál. „Való igaz, hogy erősebben hallatja a hangját. Ennek azonban nem az az oka, hogy európai partnereit akarja idegesíteni, hanem az, hogy víziója van” - hangoztatta a párizsi elnöki hivatal a Financial Times hasábjain.
