Zenekari munka és a fennmaradás ára

Sólyom András Élet, öröm, zene címmel készített filmet a 25 éves Budafoki Dohnányi Zenekarról.

A rendező-operatőr másfél évig követte az együttest, az alkotásban megszólal Hollerung Gábor, aki már 1989-92 között az akkor még Budafoki Ifjúsági Zenekar karmestere volt, majd 1993-tól a már intézményesült Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar karmestere, majd ügyvezetője lett.

Elbeszéléseiből nem csak arra a munkájára derül fény, amelyet a magas zenei színvonal eléréséért tett, hanem arra a tevékenységére is, amelyet az együttes anyagi biztonságának, szervezeti létének megteremtésért végzett az elmúlt évtizedekben. Igen, nem szégyen Sting koncerten játszani, arénabeli mega-filmzene hangversenyt rendezni, főleg, ha ez az ára fennmaradásnak, derül ki a filmből. És ez utóbbiak színvonalas szimfonikus zenék, amelyek magát a műfajt kedveltethetik meg a közönséggel. De játszik az együttes a Müpában, a Zeneakadémián, van rezidens zeneszerzője Gyöngyösi Levente személyében, kortárs magyar zene is gyakran szerepel műsorukon.

Abból is ízelítőt kapunk, hogyan végzi Hollerung zeneismertetői tevékenységét, akár egy vidéki tornateremben is – muzsikustársaival együtt. Megszólalnak a hangszeres művészek is, akik mindannyian az együttesben uralkodó jó hangulatot emelik ki, és beszélnek arról, hogy az sem ritka, ha valamelyik szólamvezető vitába száll a „főnökkel", a karmesterrel. A közönségbemutató november 9-én lesz Az Uránia moziban, majd egyszer-egyszer decemberben és januárban is látható lesz a film.