Orbán Viktor szembemegy az amerikai kormányzattal, amikor lehetővé teszi, hogy a Huawei közreműködjön Magyarországon az 5. nemzedéket képviselő mobil telefonhálózat kiépítésében. Mint emlékezetes, Trump biztonsági megfontolásokból szeretné elszigetelni a kínai óriáscéget. Ám Szijjártó Péter most Sanghajban bejelentette, hogy a magyar fél egyetlen vállalatot sem diszkriminál annak származási országa szerint, a lényeg, hogy minden társaság tartsa be a nemzeti szabályokat. A hírügynökség megjegyzi, hogy itt igen kényes kérdésről van szó, bár még egyetlen állam sem tiltotta be egyértelműen saját területén a Huawei működését.
Ebben a helyzetben mérlegelni kell a biztonsági aggályokat, a várható washingtoni reakciót, illetve azt, hogy kulcsszereplőt zárnának ki a fejlesztésből, továbbá hogy általában minden ország bővíteni igyekszik a kereskedelmet Kínával. Azt egyébként még nem tudni, hogy pontosan mi lesz a kínai holding szerepe a magyar 5G-hálózat megteremtésében.
A kommentár szerint a háttérben megvan annak a jó oka, hogy Matolcsy György fura módon nekirontott az eurónak, mert az MNB elnöke ügyesen provokál, noha igazából nem arról van szó, hogy támogatná a közös európai fizetőeszköz felszámolását. Ráadásul a magyar lakosság 66 százaléka kifejezetten szeretné, ha végre bevezetnék az eurót. Már csak ezért sem tűnik ésszerűnek a kritika, annál is inkább, mivel az ország kivitelének kétharmada az euróövezetbe megy, és a külkereskedelem több mint 70 százalékát euróban bonyolítják le. Továbbá a Nemzeti Bank devizatartalékainak nagyjából jó 20 százaléka valószínűleg a közös pénzben van, bár ezt a Szabadság téren nem adják meg.
Vagyis, ha most hirtelen megszűnne a fizetőeszköz, akkor az Magyarország számára szinte ugyanakkora megrázkódtatást jelentene, mint az eurózóna tagjainak. Matolcsy ennek megfelelően nem is azt sürgeti, hogy ne legyen közös pénz, hanem, hogy az eddiginél kisebb körben vezessenek be egy fenntarthatóbbat. Egy korábbi nyilatkozatából kitűnik, hogy abba már a magyar fél is beszállna. Emögött pedig az van, hogy Matolcsy Orbán szövetségese és kormányfő számára mindennél fontosabb a szuverenitás. Ennek fontos eleme a forint megőrzése, ám ha több pénz jönne Európából, akkor az már kellő ösztönzést jelentene, hogy a miniszterelnök feladja a pénzügyi önállóságnak ezt a részét. Márpedig Matolcsy ötlete az, hogy a leendő övezetben a tagok legalább a GDP 15 százalékát fizessék be a közösbe, ami több mint az EU-n belüli 1 százalék.
A kelet-európaiak csak azért akarják közös költségvetési politikával kiegészíteni a pénzügyi uniót, hogy gyorsítsák a térség felzárkózását. A németek pontosan emiatt zárkóznak el az ötlettől. Az MNB elnökének véleményét ez alapján kell értelmezni. Mert ha az euróövezet nagy államai egyáltalán elszánják magukat a fiskális unióra, akkor abba a zsíros konc reményében a keletiek szívesen bejelentkeznének.
Az Európai Bíróság kimondta, hogy a lengyel kormány törvényt sértett, amikor a bírák esetében le akarta szállítani a nyugdíjkorhatárt, ráadásul eltérően szabályozta volna a nők és a férfiak esetében, hogy mikor kell ott hagyniuk a pályát. Az ügyben a Bizottság fordult a testülethez, amely most azt is megkontrázta, hogy adott esetben az igazságügyi miniszter dönthesse el, ki maradhat tovább hivatalában a nyugdíjkor elérése után is. Ez ugyanis megkérdőjelezné az igazságszolgáltatás függetlenségét. Ellenzők eleve azzal vádolták a varsói kormányt, hogy az ki akarja szorítani a nem befolyásolható tanácselnököket, és a helyüket saját, kezes híveivel töltené be.
Ez a legújabb fejlemény Brüsszel és a PiS csatájában, amelynek tétje, hogy Lengyelország a tekintélyuralom felé sodródik-e, megszegve a demokratikus normákat, a bírói önállóságot és a jogállamot. Ha most a lengyel fél nem adja be a derekát, akkor a Bizottság kérésére igen súlyos pénzbírság vár rá, amelynek összege minden nappal csak nő és akár több millió euróra is duzzadhat. Varsó jelenleg arra hivatkozik, hogy időközben átalakította a kifogásolt jogszabályt. Ám a Brüsszel szerint vissza kell venni azokat a bírákat, akiket a törvény alapján már elmozdítottak hivatalából. Egyébként az EU nemrégiben az igazságszolgáltatási reform egy másik eleme miatt is keresetet nyújtott be a luxemburgi testületnél, de vannak jogállami aggályai Magyarország, Csehország és Románia kapcsán is.
Árnyák hátráltatják, hogy Európa zavartalanul ünnepelhesse a Berlini fal leomlásának 30. évfordulóját, mert a fordulat a komcsi szélkakasok sikerét hozta és ez azután elégedetlenséget váltott ki széles társadalmi rétegekben, amelyek helyzete továbbra sem javult – írja Paul Lendvai. Hozzáteszi azonban, hogy ezzel együtt jogos a mai öröm, hiszen a térségben belül még sosem volt ilyen szinten a szabadság és a jólét. Az emberek túlnyomó többsége a többpártrendszer és a piacgazdaság mellett tesz hitet, továbbá kedvezően vélekedik az EU-ról is.
De akkor mi magyarázza az olyan antiliberális, nacionalista, jobboldali populista figurák felemelkedését, mint Orbán és Babis? A szerző szerint itt lép be a képbe, hogy át tudták magukat menteni a korábbi rendszer tótumfaktumai. És ezt csak tetézte a nagyarányú elvándorlás, illetve a születések alacsony aránya, hiszen ily módon demográfiai katasztrófa fenyeget. A kommunista diktatúra, illetve a korábbi, tekintélyuralmi rendszerek örökségét jelenti az etnikai nacionalizmus, valamint a gyakran erőszakos idegen- és romaellenesség, a rasszizmus. Az uniós támogatások és a nyugaton dolgozók által hazautalt pénzek létfontosságúak ezen országok számára, a hatalmon lévő populisták mégis úgy állítják be, hogy a globális kapitalizmus lenézi és kizsákmányolja Kelet-Európát. Ám robbanásveszélyes elegyet alkot az „idegen uralom” miatt érzett felháborodás, illetve az, hogy ezek az államok rá vannak utalva a Nyugatra. Erről nem szabad megfeledkezni, amikor Brüsszel cselekvőképességéről van szó.
A visegrádi államokban tekintélyuralmi irányzatok fenyegetik a demokráciát, ám közben új civil ellenállás jelentkezik és ez reményt adhat a Nyugatnak is. Az illiberális demokrácia alapjaiban kérdőjelezi meg ezen országok haladását az egységes Európa, a jogállam és a pluralizmus felé. De ez a veszély a földrész másik oldalán is jelen van, így érdemes figyelni, hogy mi zajlik keleten, mert így a fejlett országok is megtudhatják, mi leselkedik rájuk. Vagyis egyáltalán nem igaz az az általános hiedelem, hogy egyik oldalon van a demokráciának elkötelezett, kozmopolita Nyugat, a másik oldalon pedig a nemzeti-reakciós V4-ek ellenfrontja. De az ellenzék éppen Magyarországon tört előre a legutóbbi választáson, pedig ott a kormány már messzire jutott a független igazságszolgáltatás és sajtó térdre kényszerítésében.
A lap a helyzet tisztázására nemrégiben fórumot szervezett, amire fiatalokat hívott meg mind a négy országból. A magyar részvevő, Daám Alexandra, abban látja pártja, a Momentum sikerének titkát, hogy pozitív jövőképet adtak a magyaroknak, főleg a fiataloknak. Ezzel elkerülték Orbán konfrontatív logikáját, amelynek vezérszólama, hogy aki nincs velünk, az a nemzeti identitás ellensége. Viszont kiderült, hogy igen is lehetséges változásokat előidézni választások útján. Ám a tekintélyelvűség felé vezető folyamatot nem lehet egyik napról a másikra megfordítani. Mindenesetre hogy Szlovákiában elnök lett Caputová, az nagy reményeket keltett az egész térségben. Abban bíznak, hogy neki köszönhetően némileg civilizálódik az eldurvult politikai kultúra.
A lap arra figyelmeztet, hogy a Nyugatnak tanácsos volna nem csupán a baljós jelenségeket észrevenni keleten, mert lehet, hogy a liberális demokrácia megújulása az egész kontinensen a növekvő önbizalommal fellépő keleti civil kezdeményezéseken múlik. Mert ahogy egykor az antikommunista ellenzék új életre keltette a liberális szabadsággondolatot, úgy a nyugati értéke reneszánsza szintén keletről kaphatja meg a lökést, mivel az ottani társadalmak már nagyon erősen érzik az autokrata elnyomás negatív hatásait.
Az elemzés vitába száll a YouGov legfrissebb felmérésével, amely azt mutatta ki, hogy Kelet-Európában a lakosság nagy része elégedetlen a demokrácia állapotával és saját anyagi helyzetével. Sőt, az érintett 7 állam közül hatban úgy nyilatkozott az emberek többsége, hogy kifejezetten veszélyben van a jogállam, a választások nem tisztességesek, illetve szabadok, és tanácsosabb nem ellenkezni a hatalommal. Ám érdemes óvatosan kezelni a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány felkérésére készült felmérést. Nagyon sok múlik ugyanis azon, hogyan teszik fel a kérdéseket. Ennek megfelelően egy másik kutatás nemrégiben eltérő eredményt hozott ki ugyanebben a témakörben.
Az Eurobarométer pedig a minap arra jutott, hogy Kelet-Európában a lakosság jobban bízik saját parlamentjében, mint a britek, pedig ők a modern demokrácia bölcsőjének tekintett országban élnek. Továbbá hogy lényegesen erősödött a bizalom a nemzeti kormányok iránt, ami szembenáll a YouGov megállapításával. Az igazságszolgáltatás lehet a kulcs annak megértéséhez, hogy mi a baj a régióban végbement átalakulással. Ha a mostani helyzetet kell összehasonlítani a szocialista időkkel, akkor a vélemény kedvező. De ha nincs mihez viszonyítani, akkor már sokaknak eszébe jut a politikai korrupció, és az, hogy a bíróságok sokszor a gazdagok és a csalók oldalára állnak.
Pontosan ez a csalódottság tükröződik abban, amit a YouGov mutatott ki, vagyis hogy az átalakulás egyáltalán nem volt igazságos és a gyeplő korrupt oligarchák kezébe került, illetve hogy az elit nem törődik a kisemberrel. Nem tudni, mennyi idő kell e gond orvoslásához, annál is inkább, mert a jelek szerint megrekedt az erős igazságszolgáltatás kialakítása. A kormányok inkább ellenőrzésük alá akarják vonni a bíróságokat. Abban viszont alighanem igaza van a jelentésnek, hogy a változást a fiatalabb nemzedékeknek kell kikényszeríteniük. Ők működtetik a meglepően erős és tekintélyes civil társadalmat.
