Vasas Tamás;
versek;
2019-11-09 12:06:00
Ami csak maradt
mostanában négy fal között egyre többször félek.
ilyenkor zsúfolt utcákra kell menekülnöm. félek,
hogy hirtelen eltűnök a sok tömény izém,
hogyishívjákom és tudodmim között,
akár egy sötét erdőben. olyan lettem,
mint az öreg ember a falu végén, aki
naplemente előtt arra gondol, hogy
volt idő, amikor még nem kellett
megdugni a nőket, elég volt
fifikával rávenni őket, hogy
szerelmeskedjenek.
ez lett abból, ami
csak maradt.
Klímaügy is van
mert csak.
télen megfagy, nyáron lesül.
a galérián nincs globális,
ez a felmelegedés. sem
hatás, hiszen az
egész üvegház.
lényegében.
csak annak örül, aki ott
van, hogy kap levegőt.
a katolikus gimnázium
folyosóján elhajított
bűzbomba megvan?
az effektus.
ilyen, ismerős...
ott fenn, kilakoltatási
parancsokból
hajtogatnak
békákat.
hideg vagy meleg van,
az időt el lehet, néha
pedig el kell ütni.
ez már inkább ösztön,
hiába a klímaügy.
Amikor kinyírtam egy estét
a fényekkel volt a probléma, a zene rendben volt.
két hájas cigit próbáltam tekerni… de csak össze-
vissza gyűrögettem a papírt, alig láttam valamit
a cvakk unikumtól.
az öcsim akkor odahuppant mellém a kanapéra,
és rácsapott a combomra, te ez egy nagyon
fasza kis hepaj lett! valószínűleg smárolt
valakivel. ránéztem és azt mondtam
neki, hogy olyan vagy, mintha a
testvérem lennél… könnyes
volt a szemem és kicsit
csöpögött a nyálam is.
keserű vigyorral legyintett, és visszament
egy asztaltársasághoz, ott már több volt
a fény, és csak akkor láttam meg az arcát,
az öcsim valódi arcát.
szinte láttam, ahogy az estét átviszi
a küszöbön két vézna mentős egy
hullazsákba zárva. pár óráig talán
én is ott voltam benne.
Szobákban, asztalok körül
egyedül is bírnom kell, szól rám
fentről az úr hangja, most már
egyre gyakrabban. az ajtókat
beitta a fal, a ferde képek is
lassan leperegnek róla.
szűk volt itt a tér eleve, de csak
zsugorodik, mintha már soha
nem is lenne elég, tejútra állt
a lakás, lebegnek a lomok,
elfogy lassan a gravitáció,
magát húzza le minden
roló, minden vécé,
váratlanul is, és
ismétlődve.
(az ember is)
ha túl alacsony a vérnyomása –
az nem tünet;
és a mélyülő, tompa lélegzete –
az inkább jel