Nem csak fenyegetésre jók az orosz „csodafegyverek”

A katonai együttműködés gyümölcseit nem csupán a hadsereg, hanem az orosz hadipar arathatja le.

Páratlanok az orosz hadipar legújabb fegyverei – büszkélkedett el ismét Vlagyimir Putyin újonnan kinevezett katonai parancsnokok előtt. Bemutattak a légvédelmi rendszereket kicselező hiperszonikus - a hangsebesség többszörösével repülő – és légi indítású rakétákat, lézereket, nukleáris meghajtású víz alatti drónokat. Az orosz elnök persze sietett leszögezni, hogy eszük ágába sincs ezeket fenyegetésre használni, éppen ellenkezőleg, mindent megtesznek a leszerelés folytatásáért, céljuk csupán biztonságuk garantálása. Ennek bizonyítására az orosz sajtó emlékeztetett rá: Putyin még Donald Trumpnak is felajánlotta, hogy az Egyesült Államok ne kezdjen saját fejlesztésekbe, inkább vásároljon orosz hiperszonikus rakétákat, és máris visszaáll az egyensúly.

Orosz technológiai fölényről azért aligha lehet beszélni, de a Nyugat számára mindenképpen aggodalomra adnak okot ezek a „csodafegyverek”, melyek megváltoztathatják a szembenállás eddigi dinamikáját. Moszkva kétségtelenül jól ismerte fel, hogy a hagyományos fegyverkezési versenyt nem nyerheti meg: Oroszország védelmi költségvetése nagyjából 61,4 milliárd dollár, ami világviszonylatban a 6. helyre elég. Az Egyesült Államok 649 milliárd dollárt, azaz ennek tízszeresét szánja hadi célokra.

Az orosz elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a fegyveres erők harckészültségének záloga a katonák felkészültsége, ezért az idén például negyedével több a hadgyakorlat. Ezek a nyugati médiában olykor nagy riadalmat keltenek. Két éve a Zapad (Nyugat), a „hidegháború óta rendezett legnagyobb hadgyakorlat” kapcsán egyesek már arra figyelmeztettek, hogy a művelet álcája alatt rohanják le Európát. A támadás elmaradt, de következő évben a Vosztok (Kelet) nevű hadgyakorlat alatt – melyen először kínai csapatok is részt vettek – ismét mindenki az oroszokra figyelt.

Békeidőben a hadsereg dolga, hogy gyakorlatozzon, így nincs is ezekben semmi rendkívüli. Ami mégis újdonság lehet, hogy a katonai diplomáciát is felhasználva Moszkva új együttműködési formákat keres. Az idén már például Kínával, Indiával és Pakisztánnal valamint több posztszovjet állammal rendeztek nagyszabású közös manővereket. A múlt hónapban nagy port kavart, hogy a Szláv Pajzs nevű műveletben Szerbiában gyakoroltak, ráadásul ilyen célból most először szállították külföldre az SZ-400-as légvédelmi rakétarendszert. Ugyancsak múlt hónapban a „Mennydörgés 2019” gyakorlaton a tengeralattjárókról indítható interkontinentális ballisztikus rakétákat tesztelték az elnök személyes felügyelete alatt. Jelenleg pedig Egyiptomban zajlik közös hadgyakorlat az oroszokkal.

A katonai együttműködés gyümölcseit nem csupán a hadsereg, hanem az orosz hadipar arathatja le. India például már rendelt az SZ-400-as rendszerből, Egyiptom pedig az orosz fegyverek egyik legnagyobb felvásárlója lett: Szu-35-ös és Mig-29-es harci repülőket, helikoptereket, rakétavédelmet, tüzérséget, kézifegyvereket is beszereznek, több milliárd dollár értékben (s nukleáris erőművet is az oroszok építenek az országban). Moszkva nem titkolt célja a terjeszkedés Afrikában, a múlt havi Oroszország-Afrika csúcstalálkozón Putyin több tucat vezetőt látott vendégül, alternatívát kínálva a „gyarmatosító hatalmakkal” szemben. A „csodafegyverek” az ő meghódításukban is sokat segíthetnek.