„Az állandó egyetemi programok középpontjában mindig az ivás áll. Kocsmatúrák, csapatépítők, gólyatábor, gólyabál. Minden egyetemnek van saját szórakozóhelye, és többnyire a kollégiumban is van saját kocsma, ahol különböző témájú esteket tartanak. Ha ezeken nem veszel részt, eléggé úgy érzed, hogy te vagy a koravén a társaságban” – meséli a 21 éves, műegyetemista lány, de kéri, hogy a nevét ne írjuk le. Szerinte az alapvető cél a kapcsolatteremtés és ismerkedés, ami nagyon jó, csak az egyenletben mindig jelen van az alkohol is. „Egy koliban, ahol az alagsorban van a kocsma, lemész, még akkor is, ha otthon nem biztos, hogy minden este innál” – mondja.
Issz!
Hasonló tapasztalatai vannak Kozák Katának is, aki Zalaegerszegre jár egyetemre, gyógytornásznak készül. „A gólyatáborban minden arról szólt, hogy ki tud gyorsabban és többet inni. Vodkás dinnyét kell megenni, vagy ugrálva minél gyorsabban lehúzni pár fröccsöt. Érzed a nyomást, hogy innod kell, különben nem győz a csapat. Aztán ott van a többi ivós társasjáték, amiket gyakran játszanak a rendezvényeken. Ilyenkor különböző pózokban kell alkoholizálni. Létezik egy úgynevezett »Issz« nevű játék is, aminek a lényege, hogy ha valakinek alkohol van a kezében, és azt mondja, hogy »Issz«, akkor mindenkinek innia kell, aki ismeri a játékot” – meséli. Szerinte a heti bulikon is alap, hogy sokat isznak, de a legtöbben esténként sem vetik meg a sört vagy a bort, mikor leülnek beszélgetni és cigizni. „Nagyon stresszes az egyetem, sokat kivesz mindenkiből, és vannak, akik csak akkor tudnak ellazulni, ha isznak. Ami valahol jogos is, mert sokszor akkor is azon feszülünk, mikor már hullafáradtak vagyunk, hogy nem tanulunk, pedig kellene” – mondja.
„A második héten volt nálunk az úgynevezett SZIE-challange a Szent István Egyetemen, aminek lényege az volt, hogy az a gólyacsapat nyer, amelyik a legtöbbet iszik, de a gólyatáborban is pálinkával ébresztették a résztvevőket és egész nap itatták őket” – meséli egy 19 éves egyetemista.
Vannak persze ellenpéldák is. Zsófia, az ELTE első éves, anglisztikai szakos hallgatója például azt mondja, Kápolnásnyéken, ahová gimnáziumba járt, egyáltalán nem volt jellemző az alkoholfogyasztás az iskolai eseményeken, és ő az egyetemi gólyatáborban sem tapasztalt ilyesmit. „Egyetlen feladat sem szólt se az alkoholról, se kellemetlen játékokról, se testi érintkezésről. Persze tény, hogy az ELTE-ről beszélünk, a biztonsági rendszer nagyon szigorú, tekintettel a legutóbbi, erőszakolós esetre” – mondja Zsófia. Úgy véli, vannak, akik egyetem alatt rengeteget isznak, de azt baráti társaságokban, nem a felsőbb évesek miatt teszik, bár a közvetett okok között szerepelhet, hogy úgy érzik, az alkohol segít nekik átvészelni egy-egy nehéz időszakot. „Engem egyszer sem próbáltak leitatni, de ez lehet azért is, mert nem vagyok nyitott erre. Nem izgat, hogy minden hétvégén vagy hetente többször berúgjak. Lehet, hogy ez majd változik, de kétlem, hogy a felsőbb évesek hatására” – szögezi le.
Kirúgni a mankót
„Az alkoholfogyasztás szociálisan érzékeny kérdés, ezért az önbevallásos kérdőívek eredményei általában torzítanak. Ami biztosan tudható: minden egyetemi élet és a beilleszkedés szerves része az alkohol. A buli fokmérője a pia mennyisége, sokaknál segíti ugyanis az oldódást és a társas elfogadást – magyarázza Kiss Dániel pszichológus, az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának doktorandusza, aki maga is részt vesz a Száraz Novemberben. – Sajnos sok esetben az egyetem maga szocializál az ivásra, hiszen elfogadott nézet, hogy ha stresszes vagy, ha vizsgaidőszak van, ha megbuktál vagy ha egy jót akarsz bulizni, igyál. Sőt működött olyan egyetemi kocsma, ahol az, aki aznap megbukott, ingyen ihatott.”
A pszichológus szerint az alkoholfogyasztás egy rendszer tünete. Nem a fiatalok romlottak, és a tiltás biztosan nem jó megoldás. Terápiás alapszabály ugyanis, hogy amíg nem adunk más eszközt – például az érzelemszabályozásra –, addig nem vehetjük el az illető szorongását oldó „szerét”. Ez egyéni és egyetemi rendszerszinten is igaz. Egy költői képpel élve: amíg a pia fontos mankójuk az egyetemi évek alatt, azt nem rúghatjuk ki alóluk, csak mert korhadt. Társadalmi és összegyetemi felelősségünk megerősíteni a saját lábaikat, utána lehet felajánlani a mankó cseréjét vagy eldobását.
Kiss Dániel szerint azt nem tudni, hogy most vagy 5-10 évvel ezelőtt volt több alkoholproblémával küzdő fiatal, de az biztos, hogy manapság sokkal többen mernek segítséget kérni – és sokkal több, akár ingyenes lehetőség is van erre. Amit a szakember problémának lát: nagyon megnőtt az az alkoholmennyiség, amit a fiatalok elfogadhatónak tartanak, erősen kitolódtak a határok. Sokak szerint 8-10 sört meginni egy este, az nem problémás. Így sok esetben az illető csak akkor kér segítséget, amikor már huzamosabb ideig szinte mérgezés közeli mennyiséget fogyaszt.
Pia? Drog? Jöhet!
Az egyszerre, nagy mennyiségben elfogyasztott alkohol különösen veszélyes lehet, alkoholmérgezést okoz ugyanis. A szédülés, rossz közérzet, hányinger, hányás, fejfájás, súlyos esetben eszméletvesztés klinikai ellátást is igényelhet. A veszélyeket mégsem veszik elég komolyan. „A rendszeres alkoholfogyasztás először mint szociális norma épül be a viselkedésbe, ilyenkor a serdülő bagatellizálja a kockázatot. A társasági élet részeként az alkoholt is igényelni fogja, és egy idő után kialakul a függőség” – mondja Sófi Gyula, a Heim Pál gyermekkórház osztályvezető főorvosa, igazságügyi gyermekpszichiáter és gyermekgyógyász szakértő.
A fiatalkori alkoholfogyasztás azonban általában nem önálló viselkedési forma. Sófi Gyula szerint kivétel nélkül társul mellé egyéb káros szenvedély is: nikotin, energiaital, partidrogok és más hallucinogének fogyasztása. A következmények is ismerősek: az iskola elhanyagolása, romló tanulmányi eredmények, esetenként részvétel kisebb-nagyobb bűncselekményekben.
A helyzetet nehezíti, hogy az érintettek egyre fiatalabbak. Egy 2011-es, úgynevezett nagy esetszámú magyarországi felmérés szerint a 14–16 éves korosztály 5,2 százaléka fogyaszt hetente több alkalommal alkoholt. Budapesti középiskolások körében végzett, önkitöltő kérdőíves felmérés szerint pedig ebben a korosztályban minden negyedik serdülő kipróbált már valamilyen drogot.
Mindezt lehetne a médiából záporozó alkoholreklámokra fogni (merthogy miközben az alkohollal gyakran együtt járó drogok illegálisak, addig az alkoholreklámok folyamatosan bombázzák a fiatalokat), ám Sófi Gyula szerint önmagukban ezek a reklámok nem tehetők felelőssé a fiatalkori alkoholfogyasztásért. A felnőtti lét egyik „minőségi mutatója” az alkoholfogyasztás lehetősége, ezért az a serdülő, aki a vele egykorú fiatalnál felnőttebbnek szeretne tűnni, elkezdi a felnőttek mintáit követni – mondja. – Ilyen az alkoholfogyasztás is. „A drog használatának tiltása ellenére hetente, csak Budapesten, több százezer adag drog fogy, ami azt mutatja, a tiltásra és szankciókra épülő fogyasztáskorlátozó intézkedések messze nem érik el a céljukat. Emlékezzünk csak az amerikai Volstead-törvényre: a szesztilalom éveiben sem csökkent az alkoholfogyasztás, de a feketekereskedelem és a kapcsolódó bűnszervezetek megerősödtek” – mondja a főorvos.
Fiatal függők
A több napon keresztül, nagy mennyiségben fogyasztott alkohol szervezetet károsító hatása közismert. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egyszerre több szervet is károsít. Ezek közül a legsúlyosabb – a következmények miatt – az agykárosodás, amely memóriazavarokban és az intelligenciahányados csökkenésében érhető tetten. Egyes felmérések szerint Magyarországon csaknem egymillió embernek van gondja az ivással, de alig több mint 15 ezer a nyilvántartott alkoholisták száma. A betegek 90 százaléka soha nem kér segítséget, és haláláig iszik. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) már egy 2013-as felmérésében megkongatta a vészharangot. Szerintük az alkoholizmus az egyik leggyakoribb halálok Európában, az ebből fakadó rákbetegségek aránya pedig nálunk a legmagasabb. Évente 6-7 ezren halnak meg Magyarországon májzsugorodás miatt, amit közvetlenül az alkohol idéz elő.
A 2016-ban megjelent European Report on Alcohol Policy jelentése szerint ráadásul egyike vagyunk azon országoknak, amelyeknek nincsen semmiféle alkoholkezelési stratégiájuk, miközben az ivás már egészen fiatalon elkezdődik. Pedig – állítja Aric Sigman brit biológus – az alkohol fejlődő gyermeki agyra kifejtett károsító hatása olyan nagy, hogy emiatt 24 éves korig senkinek nem lenne szabad alkoholt fogyasztania. „Általános értelemben persze az élvezeti szerek iránti addikció kialakulása hosszabb időt igényel, így tinédzserkorban még elenyésző a szakmai kategória szerinti függő. A serdülőkorban kezdődő élvezetiszer-fogyasztás után a függőséget a fiatal felnőttkorban diagnosztizálják. Éppen ez – és a fejlődő agyra kifejezetten káros hatás –, ami miatt mégsem szabad bagatellizálni a serdülőkori alkohol- vagy szerfogyasztást” – hangsúlyozza Sófi doktor, hozzátéve, a helyzet kezelését nehezítheti, hogy idehaza szinte nem is beszélhetünk intézményesített gyermekaddiktológiáról. Hiányoznak a többi között a megfelelő eloszlású sürgősségi gyermekpszichiátriai ellátóhelyek, az addiktológiai járóbeteg-szakrendelések, emellett szűkös a kapacitása a gyermekaddiktológiai rehabilitációs intézményeknek is.
Alkoholdiskurzus
Két éve sokat cikkeztek arról, hogy Izland miképpen szorította vissza az alkohol, drog és cigaretta használatát a fiatalok körében.
A programot vezető szakemberek szerint a hagyományos drogprevenció helyett olyan környezetet kell teremteni a kamaszok számára, ahol azok jól érzik magukat, olyan körülményeket, hogy ne legyen szükségük drogokra. A módszer ott bevált. Sófi Gyula szerint, ha egy problémára létezik működő megoldás, akkor azt át kell venni. Hozzátette viszont, hogy a más országokban bevált módszerek egy része idehaza nem adaptálható, de a kudarcokból is lehet tanulni. „Egy más kultúrájú, életvitelű, habitusú nemzetnél működő modell mechanikus másolása biztosan nem fog ugyanolyan pozitív eredményt hozni. Tanulmányozni lehet, hogy ott mi és miért működik, de a saját problémáinkra meg kell találnunk a mi megoldásunkat.”
Prevenciós hatása lehet a kisebb közösségekből induló kezdeményezéseknek, például a Száraz Novembernek vagy az ELTE PPK-n működő olyan programoknak, tematikus esteknek (költői, filmes, társasjátékos estek, kvízek stb.), amelyek nem az ivászatról szólnak. Az egyetemi életet szervező egyéneknek, csoportoknak van lehetőségük a szemléletváltoztatás elindítására. Például úgy, ha a jól bevált „piás játékok helyett” egyetemi programokon vagy a gólyatáborokban olyan kreatív feladatokat találnak ki, amelyekben nem az alkohol adja a diákok közötti kapcsolódási pontot.
Fontos lenne, hogy elinduljon egy alkoholdiskurzus, hogy ne legyen tabutéma a piálás, ami már a középiskolások életében is jelen van – mondja Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa, a Száraz November program koordinátora. A „nagyivás” 11-12. osztályban kezdődik, az egyetem, főiskola első három évében a legmagasabb, utána általában csökken. Az egyetemisták és főiskolások alkoholfogyasztása jelentősebb, mint a hasonló korú népességé. Az alkoholfogyasztás csúcsa férfiaknál 20–25 éves korban van, majd utána általában jelentősen csökken. Nőknél viszont 35–45 éves korban van az alkoholizálás tetőpontja. Fontos lenne, hogy a diákokat támogató szolgáltatások könnyen elérhetők legyenek ott „helyben”. Emelni kell az alkohollal szembeni tudatosságot az egyetemi polgárok (diákok és egyetemi dolgozók) körében – hívja fel a figyelmet a Kék Pont Alapítvány.
Van élet szárazon
Jagicza Dávid másodéves, pszichológia szakos hallgató szerint problémás, hogy a jövő pszichológusai is úgy szocializálódnak az egyetemen, hogy öröm és bánat esetén is a pia a megoldás. „Az a jó hírem van, hogy tapasztalataim szerint az egyetemen a többségnél normalizálódik a helyzet, tehát már nem a lerészegedés a cél egy buliban. Pozitív fejlemény az is, hogy például a gólyatáborban tilos a töményezés napközben és csomó olyan kreatív feladat van, ahol a pia semmilyen szerepet nem játszik. Bár még mindig kultúridegen, ha nem iszol, és csodálkozva néznek, azt hiszik, beteg vagy, gyógyszert szedsz, lányoknál meg hogy terhesek, de azért kezd beszivárogni az a szemlélet is, hogy alkohol nélkül vagy kis mennyiségű piával is lehet jól érezni magunkat.” Még mindig az a nézet uralkodik, hogy segíti a komfortzónából való kilépést, kapcsolódási pontot ad, a csapatépítés és az ismerkedés szükséges eszköze, és hogy az a pasi, aki nem iszik, az töketlen, feminin, és az a férfias, aki bírja a piát.
De azért egyetemi körökben is egyre többen ismerik és tartják is a Száraz Novembert. Bár igaz, sokan úgy csinálják, hogy ivó társaiknak nem vallják be, inkább valami kifogást találnak, hogy miért kólával vagy szörppel a kezükben buliznak. Van, aki a cikizéstől tartva, alkoholmentes sört kér – persze titokban, így legalább a látszat megvan. Dávid tavaly nem vett részt a Száraz Novemberben, mert a gólyabál pont beleesett, de idén vállalta a 30 napos kihívást. Egyelőre jól bírja és büszkén vállalja is mindenki előtt. Ahogyan csoporttársa, Dóra is, aki pont az egyik egyetemi szeminárium hatására döntött úgy néhány barátjával, hogy idén nekivág a „józansági kalandnak”.
„Pár napja volt a barátnőm szülinapja, és furcsa volt, hogy nem alkohollal koccintottam, néhányan furán is néztek rám, de simán kibírtam. Kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni a hónap végéig és hogy mennyi pénzt spórolok. A kollégiumban lakó másodéves nem látja tragikusnak az egyetemisták alkoholizálását, de hozzáteszi: ez nagyon társaságfüggő is. Szerinte nem éri hátrány azt, aki nem iszik, bár ilyen egyetemistát nem sokat ismer. „A gólyatábortól tartottam kicsit, de pozitív csalódás volt, hogy nem tukmálták a piát, nem volt a játék része, csak néhány srácnak volt az buli, hogy minden este lerészegedjen. Hétköznap egy-két pohár bort vagy sört iszunk, ami szerintem rendben van, nem vedelünk mértéktelenül, mert semmi értelme, drága és csak kellemetlenséget, rosszullétet okoz. Persze ismerek olyat, aki függő, de ők vannak kisebbségben, és talán az egy-két ilyen rossz példa segíti a többieket, hogy ne váljanak ilyenné.”
