Előfizetés

Vedelik a szeszt, egyetemi szinten

Krausz Viktória Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2019.11.10. 07:01

Fotó: Shutterstock
Ha iszol, eléggé felnőtt vagy, ha nem, nem vagy része a csapatnak. Az érzés, amit a legtöbb fiatal legalább egyszer életében átél. Az ital része a szocializációnak. Csoportképző és kirekesztő. Van, aki megússza néhány nehéz ébredéssel, mások egész életükre fogságba kerülnek. A magyar egyetemisták és főiskolások 90 százaléka iszik – ki többet, ki kevesebbet – derül ki egy friss felmérésből. A Kék Pont Alapítvány négy éve hirdette meg Magyarországon a Száraz November mozgalmat, melynek résztvevői vállalják, hogy legalább egy hónapig nem fogyasztanak alkoholt. A Nagy-Britanniából „importált” öngondozó projekt most a felsőoktatásban tanulókra fókuszál.
„Az állandó egyetemi programok középpontjában mindig az ivás áll. Kocsmatúrák, csapatépítők, gólyatábor, gólyabál. Minden egyetemnek van saját szórakozóhelye, és többnyire a kollégiumban is van saját kocsma, ahol különböző témájú esteket tartanak. Ha ezeken nem veszel részt, eléggé úgy érzed, hogy te vagy a koravén a társaságban” – meséli a 21 éves, műegyetemista lány, de kéri, hogy a nevét ne írjuk le. Szerinte az alapvető cél a kapcsolatteremtés és ismerkedés, ami nagyon jó, csak az egyenletben mindig jelen van az alkohol is. „Egy koliban, ahol az alagsorban van a kocsma, lemész, még akkor is, ha otthon nem biztos, hogy minden este innál” – mondja.

Issz!

Hasonló tapasztalatai vannak Kozák Katának is, aki Zalaegerszegre jár egyetemre, gyógytornásznak készül. „A gólyatáborban minden arról szólt, hogy ki tud gyorsabban és többet inni. Vodkás dinnyét kell megenni, vagy ugrálva minél gyorsabban lehúzni pár fröccsöt. Érzed a nyomást, hogy innod kell, különben nem győz a csapat. Aztán ott van a többi ivós társasjáték, amiket gyakran játszanak a rendezvényeken. Ilyenkor különböző pózokban kell alkoholizálni. Létezik egy úgynevezett »Issz« nevű játék is, aminek a lényege, hogy ha valakinek alkohol van a kezében, és azt mondja, hogy »Issz«, akkor mindenkinek innia kell, aki ismeri a játékot” – meséli. Szerinte a heti bulikon is alap, hogy sokat isznak, de a legtöbben esténként sem vetik meg a sört vagy a bort, mikor leülnek beszélgetni és cigizni. „Nagyon stresszes az egyetem, sokat kivesz mindenkiből, és vannak, akik csak akkor tudnak ellazulni, ha isznak. Ami valahol jogos is, mert sokszor akkor is azon feszülünk, mikor már hulla­fáradtak vagyunk, hogy nem tanulunk, pedig kellene” – mondja. „A második héten volt nálunk az úgynevezett SZIE-challange a Szent István Egyetemen, aminek lényege az volt, hogy az a gólyacsapat nyer, amelyik a legtöbbet iszik, de a gólyatáborban is pálinkával ébresztették a résztvevőket és egész nap itatták őket” – meséli egy 19 éves egyetemista. Vannak persze ellenpéldák is. Zsófia, az ELTE első éves, anglisztikai szakos hallgatója például azt mondja, Kápolnásnyéken, ahová gimnáziumba járt, egyáltalán nem volt jellemző az alkoholfogyasztás az iskolai eseményeken, és ő az egyetemi gólyatáborban sem tapasztalt ilyesmit. „Egyetlen feladat sem szólt se az alkoholról, se kellemetlen játékokról, se testi érintkezésről. Persze tény, hogy az ELTE-ről beszélünk, a biztonsági rendszer nagyon szigorú, tekintettel a legutóbbi, erőszakolós esetre” – mondja Zsófia. Úgy véli, vannak, akik egyetem alatt rengeteget isznak, de azt baráti társaságokban, nem a felsőbb évesek miatt teszik, bár a közvetett okok között szerepelhet, hogy úgy érzik, az alkohol segít nekik átvészelni egy-egy nehéz időszakot. „Engem egyszer sem próbáltak leitatni, de ez lehet azért is, mert nem vagyok nyitott erre. Nem izgat, hogy minden hétvégén vagy hetente többször berúgjak. Lehet, hogy ez majd változik, de kétlem, hogy a felsőbb évesek hatására” – szögezi le. 

Kirúgni a mankót

„Az alkoholfogyasztás szociálisan érzékeny kérdés, ezért az önbevallásos kérdőívek eredményei általában torzítanak. Ami biztosan tudható: minden egyetemi élet és a beilleszkedés szerves része az alkohol. A buli fokmérője a pia mennyisége, sokaknál segíti ugyanis az oldódást és a társas elfogadást – magyarázza Kiss Dániel pszichológus, az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karának doktorandusza, aki maga is részt vesz a Száraz Novemberben. – Sajnos sok esetben az egyetem maga szocializál az ivásra, hiszen elfogadott nézet, hogy ha stresszes vagy, ha vizsgaidőszak van, ha megbuktál vagy ha egy jót akarsz bulizni, igyál. Sőt működött olyan egyetemi kocsma, ahol az, aki aznap megbukott, ingyen ihatott.” A pszichológus szerint az alkoholfogyasztás egy rendszer tünete. Nem a fiatalok romlottak, és a tiltás biztosan nem jó megoldás. Terápiás alapszabály ugyanis, hogy amíg nem adunk más eszközt – például az érzelemszabályozásra –, addig nem vehetjük el az illető szorongását oldó „szerét”. Ez egyéni és egyetemi rendszerszinten is igaz. Egy költői képpel élve: amíg a pia fontos mankójuk az egyetemi évek alatt, azt nem rúghatjuk ki alóluk, csak mert korhadt. Társadalmi és összegyetemi felelősségünk megerősíteni a saját lábaikat, utána lehet felajánlani a mankó cseréjét vagy eldobását. Kiss Dániel szerint azt nem tudni, hogy most vagy 5-10 évvel ezelőtt volt több alkoholproblémával küzdő fiatal, de az biztos, hogy manapság sokkal többen mernek segítséget kérni – és sokkal több, akár ingyenes lehetőség is van erre. Amit a szakember problémának lát: nagyon megnőtt az az alkoholmennyiség, amit a fiatalok elfogadhatónak tartanak, erősen kitolódtak a határok. Sokak szerint 8-10 sört meginni egy este, az nem problémás. Így sok esetben az illető csak akkor kér segítséget, amikor már huzamosabb ideig szinte mérgezés közeli mennyiséget fogyaszt.  

Pia? Drog? Jöhet!

Az egyszerre, nagy mennyiségben elfogyasztott alkohol különösen veszélyes lehet, alkoholmérgezést okoz ugyanis. A szédülés, rossz közérzet, hányinger, hányás, fejfájás, súlyos esetben eszméletvesztés klinikai ellátást is igényelhet. A veszélyeket mégsem veszik elég komolyan. „A rendszeres alkoholfogyasztás először mint szociális norma épül be a viselkedésbe, ilyenkor a serdülő bagatellizálja a kockázatot. A társasági élet részeként az alkoholt is igényelni fogja, és egy idő után kialakul a függőség” – mondja Sófi Gyula, a Heim Pál gyermekkórház osztályvezető főorvosa, igazságügyi gyermekpszichiáter és gyermekgyógyász szakértő. A fiatalkori alkoholfogyasztás azonban általában nem önálló viselkedési forma. Sófi Gyula szerint kivétel nélkül társul mellé egyéb káros szenvedély is: nikotin, energiaital, partidrogok és más hallucinogének fogyasztása. A következmények is ismerősek: az iskola elhanyagolása, romló tanulmányi eredmények, esetenként részvétel kisebb-nagyobb bűncselekményekben. A helyzetet nehezíti, hogy az érintettek egyre fiatalabbak. Egy 2011-es, úgynevezett nagy esetszámú magyarországi felmérés szerint a 14–16 éves korosztály 5,2 százaléka fogyaszt hetente több alkalommal alkoholt. Budapesti középiskolások körében végzett, önkitöltő kérdőíves felmérés szerint pedig ebben a korosztályban minden negyedik serdülő kipróbált már valamilyen drogot. Mindezt lehetne a médiából záporozó alkoholreklámokra fogni (merthogy miközben az alkohollal gyakran együtt járó drogok illegálisak, addig az alkoholreklámok folyamatosan bombázzák a fiatalokat), ám Sófi Gyula szerint önmagukban ezek a reklámok nem tehetők felelőssé a fiatalkori alkoholfogyasztásért. A felnőtti lét egyik „minőségi mutatója” az alkoholfogyasztás lehetősége, ezért az a serdülő, aki a vele egykorú fiatalnál felnőttebbnek szeretne tűnni, elkezdi a felnőttek mintáit követni – mondja. – Ilyen az alkoholfogyasztás is. „A drog használatának tiltása ellenére hetente, csak Budapesten, több százezer adag drog fogy, ami azt mutatja, a tiltásra és szankciókra épülő fogyasztás­korlátozó intézkedések messze nem érik el a céljukat. Emlékezzünk csak az amerikai Volstead-törvényre: a szesztilalom éveiben sem csökkent az alkoholfogyasztás, de a feketekereskedelem és a kapcsolódó bűnszervezetek megerősödtek” – mondja a főorvos.

Fiatal függők

A több napon keresztül, nagy mennyiségben fogyasztott alkohol szervezetet károsító hatása közismert. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy egyszerre több szervet is károsít. Ezek közül a legsúlyosabb – a következmények miatt – az agykárosodás, amely memóriazavarokban és az intelligenciahányados csökkenésében érhető tetten. Egyes felmérések szerint Magyarországon csaknem egymillió embernek van gondja az ivással, de alig több mint 15 ezer a nyilvántartott alkoholisták száma. A betegek 90 százaléka soha nem kér segítséget, és haláláig iszik. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) már egy 2013-as felmérésében megkongatta a vészharangot. Szerintük az alkoholizmus az egyik leggyakoribb halálok Európában, az ebből fakadó rákbetegségek aránya pedig nálunk a legmagasabb. Évente 6-7 ezren halnak meg Magyarországon májzsugorodás miatt, amit közvetlenül az alkohol idéz elő. A 2016-ban megjelent European Report on Alcohol Policy jelentése szerint ráadásul egyike vagyunk azon országoknak, amelyeknek nincsen semmiféle alkoholkezelési stratégiájuk, miközben az ivás már egészen fiatalon elkezdődik. Pedig – állítja Aric Sigman brit biológus – az alkohol fejlődő gyermeki agyra kifejtett károsító hatása olyan nagy, hogy emiatt 24 éves korig senkinek nem lenne szabad alkoholt fogyasztania. „Általános ér­telemben persze az élvezeti szerek iránti addikció kialakulása hosszabb időt igényel, így tinédzserkorban még elenyésző a szakmai kategória szerinti függő. A serdülőkorban kezdődő élvezetiszer-fogyasztás után a függőséget a fiatal felnőttkorban diagnosztizálják. Éppen ez – és a fejlődő agyra kifejezetten káros hatás –, ami miatt mégsem szabad bagatellizálni a serdülőkori alkohol- vagy szerfogyasztást” – hangsúlyozza Sófi doktor, hozzátéve, a helyzet kezelését nehezítheti, hogy idehaza szinte nem is beszélhetünk intézményesített gyermekaddiktológiáról. Hiányoznak a többi között a megfelelő eloszlású sürgősségi gyermekpszichiátriai ellátóhelyek, az addiktológiai járóbeteg-szakrendelések, emellett szűkös a kapacitása a gyermekaddiktológiai rehabilitációs intézményeknek is.

Alkoholdiskurzus

Két éve sokat cikkeztek arról, hogy Izland miképpen szorította vissza az alkohol, drog és cigaretta használatát a fiatalok körében. A programot vezető szakemberek szerint a hagyományos drogprevenció helyett olyan környezetet kell teremteni a kamaszok számára, ahol azok jól érzik magukat, olyan körülményeket, hogy ne legyen szükségük drogokra. A módszer ott bevált. Sófi Gyula szerint, ha egy problémára létezik működő megoldás, akkor azt át kell venni. Hozzátette viszont, hogy a más országokban bevált módszerek egy része idehaza nem adaptálható, de a kudarcokból is lehet tanulni. „Egy más kultúrájú, életvitelű, habitusú nemzetnél működő modell mechanikus másolása biztosan nem fog ugyanolyan pozitív eredményt hozni. Tanulmányozni lehet, hogy ott mi és miért működik, de a saját problémáinkra meg kell találnunk a mi megoldásunkat.” Prevenciós hatása lehet a kisebb közösségekből induló kezdeményezéseknek, például a Száraz Novembernek vagy az ELTE PPK-n működő olyan programoknak, tematikus esteknek (költői, filmes, társasjátékos estek, kvízek stb.), amelyek nem az ivászatról szólnak. Az egyetemi életet szervező egyéneknek, csoportoknak van lehetőségük a szemléletváltoztatás elindítására. Például úgy, ha a jól bevált „piás játékok helyett” egyetemi programokon vagy a gólyatáborokban olyan kreatív feladatokat találnak ki, amelyekben nem az alkohol adja a diákok közötti kapcsolódási pontot. Fontos lenne, hogy elinduljon egy alkoholdiskurzus, hogy ne legyen tabutéma a piálás, ami már a középiskolások életében is jelen van – mondja Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány munkatársa, a Száraz November program koordinátora. A „nagyivás” 11-12. osztályban kezdődik, az egyetem, főiskola első három évében a legmagasabb, utána általában csökken. Az egyetemisták és főiskolások alkoholfogyasztása jelentősebb, mint a hasonló korú népességé. Az alkoholfogyasztás csúcsa férfiaknál 20–25 éves korban van, majd utána általában jelentősen csökken. Nőknél viszont 35–45 éves korban van az alkoholizálás tetőpontja. Fontos lenne, hogy a diákokat támogató szolgáltatások könnyen elérhetők legyenek ott „helyben”. Emelni kell az alkohollal szembeni tudatosságot az egyetemi polgárok (diákok és egyetemi dolgozók) körében – hívja fel a figyelmet a Kék Pont Alapítvány.

Van élet szárazon

Jagicza Dávid másodéves, pszichológia szakos hallgató szerint problémás, hogy a jövő pszichológusai is úgy szocializálódnak az egyetemen, hogy öröm és bánat esetén is a pia a megoldás. „Az a jó hírem van, hogy tapasztalataim szerint az egyetemen a többségnél normalizálódik a helyzet, tehát már nem a lerészegedés a cél egy buliban. Pozitív fejlemény az is, hogy például a gólyatáborban tilos a töményezés napközben és csomó olyan kreatív feladat van, ahol a pia semmilyen szerepet nem játszik. Bár még mindig kultúridegen, ha nem iszol, és csodálkozva néznek, azt hiszik, beteg vagy, gyógyszert szedsz, lányoknál meg hogy terhesek, de azért kezd beszivárogni az a szemlélet is, hogy alkohol nélkül vagy kis mennyiségű piával is lehet jól érezni magunkat.” Még mindig az a nézet uralkodik, hogy segíti a komfortzónából való kilépést, kapcsolódási pontot ad, a csapatépítés és az ismerkedés szükséges eszköze, és hogy az a pasi, aki nem iszik, az töketlen, feminin, és az a férfias, aki bírja a piát. De azért egyetemi körökben is egyre többen ismerik és tartják is a Száraz Novembert. Bár igaz, sokan úgy csinálják, hogy ivó társaiknak nem vallják be, inkább valami kifogást találnak, hogy miért kólával vagy szörppel a kezükben buliznak. Van, aki a cikizéstől tartva, alkoholmentes sört kér – persze titokban, így legalább a látszat megvan. Dávid tavaly nem vett részt a Száraz Novemberben, mert a gólyabál pont beleesett, de idén vállalta a 30 napos kihívást. Egyelőre jól bírja és büszkén vállalja is mindenki előtt. Ahogyan csoporttársa, Dóra is, aki pont az egyik egyetemi szeminárium hatására döntött úgy néhány barátjával, hogy idén nekivág a „józansági kalandnak”. „Pár napja volt a barátnőm szülinapja, és furcsa volt, hogy nem alkohollal koccintottam, néhányan furán is néztek rám, de simán kibírtam. Kíváncsi vagyok, hogy fogom bírni a hónap végéig és hogy mennyi pénzt spórolok. A kollégiumban lakó másodéves nem látja tragikusnak az egyetemisták alkoholizálását, de hozzáteszi: ez nagyon társaságfüggő is. Szerinte nem éri hátrány azt, aki nem iszik, bár ilyen egyetemistát nem sokat ismer. „A gólyatábortól tartottam kicsit, de pozitív csalódás volt, hogy nem tukmálták a piát, nem volt a játék része, csak néhány srácnak volt az buli, hogy minden este lerészegedjen. Hétköznap egy-két pohár bort vagy sört iszunk, ami szerintem rendben van, nem vedelünk mértéktelenül, mert semmi értelme, drága és csak kellemetlenséget, rosszullétet okoz. Persze ismerek olyat, aki függő, de ők vannak kisebbségben, és talán az egy-két ilyen rossz példa segíti a többieket, hogy ne váljanak ilyenné.”

Száraz November

A Száraz November segíthet növelni az önbizalmat, az önkontrollt, és akinek sikerül ellenállnia a csoportnyomásnak, és kibírja, hogy nem iszik, az egy komoly sikerélménnyel is gazdagodik. Ha netán nem is sikerül a vállalás, akkor is számos pozitív eredményt érnek el a résztvevők: testi és lelki megújulás, az önismeret fokozása, az ital iránti vágy megregulázása és az alkohol okozta problémák korai felismerése. A szervezők célja, hogy legyen menő végigcsinálni a 30 napos kihívást és minél többeknek adjon sikerélményt. Az egy hónapos józanságpróbát leginkább annak ajánlják, aki naponta fogyaszt alkoholt, őket nevezik kockázati ivóknak. Viszont nem tanácsolják a részvételt a nagyivóknak, akiknek komoly alkoholproblémájuk van, őket arra biztatják a szakemberek, kérjenek mielőbb szakértői segítséget. A Kék Pont Alapítványtól függetlenül jött létre egy zárt Facebook-csoport, Száraz November egymás közt néven, ami a kihívásban részt vevőket támogatja. Ezen a felületen osztják meg egymással tapasztalataikat, illetve tanácsokkal, „együttérzéssel”, bátorítással segítik az éppen nehezebb perceket átélő vagy netán a kihívást feladni készülő társaikat. November 13-án a Száraz Novemberben részt vevőket azzal „támogatják” a budapesti Gólyában, hogy aznap elzárják a sörcsapokat és csak alkoholmentes italokat árusítanak. Több városban, például Pécsen az orvosi egyetem szervezésében is lesz hasonló kezdeményezés. 

Mennyi a sok?

Kockázati ivónak számít, aki naponta megiszik egy pohár bort vagy sört vagy két cent töményet, illetve, aki heti 14 alkoholegységet fogyaszt. Náluk működik az alkohol fölötti kontroll, pont ezt a kontrollt tudja megerősíteni a Száraz Novemberben való részvétel.  Problémás ivónak az számít, akit munkájában, magánéletében akadályoz az elfogyasztott italmennyiség, illetve annak hiánya, tehát elvonási tünetei vannak, ha nem iszik. A problémás alkoholfogyasztás jóval magasabb azoknál, akik már 18-19 évesen kockázati ivók.    Függőnek pedig az számít, aki már elveszítette a kontrollt az alkoholfogyasztása fölött. Természetesen ezek a kategóriák átjárhatóak, sok esetben nehezen szétválaszthatóak, és az egyén élethelyzetétől is nagyban függenek.

Mindent gyógyító csodaszerek

Kuslits Szonja
Publikálás dátuma
2019.11.09. 19:50

Fotó: Sputnik
Szinte végtelen azoknak a csodaszereknek a száma, melyeket egyre körmönfontabb módon igyekeznek eladni az elkeseredett és gyógyulásra vágyó betegeknek. Legutóbb hamis interjúval próbálta népszerűsíteni termékét egy cég, visszaélve a Semmelweis Egyetem és egy kardiológus­professzor nevével. A Gazdasági Versenyhivatal folyamatosan bírságol ugyan, de a több tízmilliós büntetések ellenére is jövedelmező üzlet megtéveszteni a gyanútlan vásárlókat, akiknek az életükbe kerülhet, ha hisznek a csalóknak.
„A ReCardio nevű készítmény a világ 10 legjobb kardiológiai központ egyikeként számon tartott SE Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika, Kardiológiai Tanszéke által került kifejlesztésre” – harsogta egy online felületen már nem elérhető (de tárolt változatban most is megtekinthető) álinterjú, amelyről az említett termék gyártói azt állították: dr. Préda Istvánnal, a Budapesti Orvostudományi Egyetem kardiológiai osztályának vezetőjével készült. A napokban a Semmelweis Egyetem hozta nyilvánosságra, hogy az intézmény nevével visszaélve reklámoztak egy olyan ­szert,­ ­amely garantálja a szív-érrendszeri betegségek „teljes mértékű gyógyulását”. Az írásnak már a stílusa is beszédes lehet, hiszen nem gyakran találkozunk olyan interjúval, amelyben az újságírói kérdés úgy indul, hogy „Tudósító:…”. Valójában nem létezik Budapesti Orvostudományi Egyetem nevű intézmény, és az említett professzort soha senki nem kérdezte az adott témában. A Semmelweis Egyetem a hamisított cikk miatt megtette a szükséges jogi lépéseket. Az eset sajnos nem egyedi, Magyarországon a legtöbben a daganat mellett szív- és érrendszeri betegség ­miatt veszítik életüket, a rákgyógyító csodaszerek mellett éppen ezért feltörekvőben vannak a kardiológiai betegségeket „gyógyító”, ilyen-olyan készítmények is. 

Hazugságok és manipuláció

Az említett oldalon olyan állításokkal próbálták manipulálni és vásárlásra késztetni a betegeket, mint hogy „Jelenleg a magyarországi gyártó a ReCardiót nem is szállítja más országokba. A termék kivitelét a magyar kormány megtiltotta. Ezért a készítményt sem a magyar, sem az európai gyógyszertárakban nem lehet megvásárolni”. Ha pedig valakinek nem lenne elegendő a professzorral készült hamis interjú, az oldal alján vásárlói ajánlások is olvashatók voltak szép számmal. A valótlanságokkal meggyőzött betegek ezek után megrendelik a terméket, elkezdik szedni és közben nem tudatosul bennük, hogy milyen életveszélynek teszik ki magukat azzal, ha az orvosilag indokolt és előírt kezelés helyett ilyen készítményeket fogyasztanak. Az oldal valószínűleg nem csak Préda István nevével élt vissza, találtunk olyan korábbi, tárolt változatot a Google segítségével, amelyben az említett interjú nem vele, hanem dr. Berkes Máriával készült, akire úgy hivatkoznak, mint „vezető kardiológus, főorvos Kardiológiai rehabilitációs centrumban Balatönfüreden” (sic!). Ez a példa is jól mutatja, mennyire fontos, hogy igazi orvosokkal konzultáljanak a betegek, mielőtt bármit megvesznek az interneten, mert olykor hiába szerepel egy fotó és egy név, messze nem biztos, hogy az adott szakember valóban ajánlaná a készítményt. Nem ez az első eset, hogy egy cég próbálja megtéveszteni a vásárlókat. A Gazdasági Versenyhivataltól megtudtuk, 2017-ben 30, 2018-ban 28 esetben hozott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos döntést, és bírságolt, sokszor több tízmillió forintra büntetve a cégeket. Mindennek ellenére is nagy üzlet manapság gyógytermékeket árulni, ez vitathatatlan. A hirdetők pedig olykor teljesen etikátlanul és jogilag is vitathatóan járnak el, amikor valótlan dolgokat állítanak. Ráadásul ezek a torzítások sokszor csak hosszú idő után derülnek ki, már ha ­egyáltalán. Erre jó példa a már említett hamis interjú is.

Nem garancia a gyógyszertár

„A legnagyobb probléma, hogy az emberek nem igazán tudják, mi a különbség aközött, hogy valami bizonyítottan hatásos gyógyszer, vagy csak marketingfogásokkal sztárolt, tudományosan nem igazolt eredményességű étrend-kiegészítő, esetleg még az sem – egy része ezeknek a termékeknek ugyanis teljesen feketén kerül forgalmazásra és egészségre káros anyagokat is tartalmazhat” – mondja dr. Tábi Tamás egyetemi docens, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet igazgatóhelyettese. Szerinte a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha valaki az alternatív terápiákat, a gyógyító csodaszereknek beállított termékeket részesíti előnyben a bizonyítottan hatékony orvoslással szemben. Ezzel ugyanis elveszti a lehetőségét annak, hogy betegségét ténylegesen ke­zeljék. „Az egyetemen a hallgatók megtanulják, hogy mi a különbség egy gyógyszer és egy étrend-kiegészítő, gyógytápszer vagy más termék között, de sajnos ez az információ a beteg számára nem világos és a gyógyszertárban sem mindig kapják meg a megfelelő tájékoztatást. Sokan azt hiszik, amit a patikában vásárolnak, az biztosan gyógyszer és hatni is fog, pedig ez távolról sincs így. Sok olyan termék vásárolható meg ezeken a helyeken is, amik esetében igen kevés a bizonyíték arra, hogy valódi hatással rendelkeznek” – figyelmeztet dr. Tá­bi Tamás. Éppen ezért a szakember szerint nagyon nagy szükség lenne egy, a betegek számára elérhető, magyar nyelvű adatbázisra, aminek segítségével a laikusok is utána tudnának nézni a termékeknek és hiteles, tudományosan megalapozott információkat kaphatnának arról, milyen betegségek esetén alkalmazható valami bizonyított hatással. Sokszor ugyanis annyira új egy online megvásárolható készítmény, hogy a marketing­információkon túl semmi nem érhető el róla magyar nyelven. „A hosszabb ideje használt gyógynövényes készítményekről van­nak olyan információk, amelyek alapján azt lehet mondani, hogy az adott termék tényleg rendelkezik valamilyen hatással vagy sem. Egy új készítmény esetében azonban nem elérhetőek ezek a tudományos bizonyítékok” – mondja.  

A reményt adják el

A daganatos betegségek esetén az emberek hajlamosak a legkisebb szalmaszálba is belekapaszkodni, ha megtehetik, akkor szinte mindent megvesznek, ami reményt ad nekik. Még akkor is, ha egyébként semmiféle tudományos bizonyíték nincs az adott szer hatásosságára. „Az anyagi megterhelés ellenére pszichésen akár sokat adhatnak ezek a termékek, de használatuk csak addig elfogadható, amíg egyébként nem ártalmasak az egészségre, és nem utasítja vissza miattuk a hagyományos kezelést a beteg. A legismertebb, daganatos betegek által vásárolt gyógytápszer, a Culevit esetében például a hatékonyságra nincs igazán klinikai bizonyíték, de legalább nincs benne semmi olyan, ami ártana a pácienseknek” – fejti ki dr. Tábi Tamás. A Culevittel kapcsolatban egyébként 2015-ben írt arról a Magyar Nemzet: a termékből egy betegnek kétóránként kellett bevennie négy szemet, így a 180 darabos, 5200 forintos kiszerelés négy napra volt elég. Egy daganatos beteg esetében fél év után vált nyilvánvalóvá: a több százezer forintért vásárolt termék nem segít, de addigra operálhatatlanná vált a páciens. A GVH már 25 millió forintos bírságot is kiszabott a Culevit Rákkutató és Gyógyszerfejlesztő Kft.-re, mert hirdetésben azt állították, hogy a termékek elpusztítják a ráksejteket, s így alkalmasak lehetnek a betegség gyógyítására, továbbá alkalmazásukkal a fogyasztó meg is előzheti a kialakulást, gyorsíthatja gyógyulását. A büntetés ellenére a terméket a mai napig árulják, méghozzá nem is akárhol – a mintabolt az Országos Onkológiai Intézet utcájában, azzal szemben található. A helyszínválasztás nem véletlen, a szintén daganatosok számára hirdetett Varga Gombákat árusító vállalkozás is megtalálható ugyanebben az utcában, sőt korábban hirdetése volt közvetlenül a Semmelweis Egyetem mellett is. A terméket árusító kft.-t 2008-ban 1 millió, 2011-ben 8 millió, 2015-ben pedig 5 millió forintra büntette a GVH. Mindezek ellenére országosan több mint 20 üzletben kapható jelenleg is a „gyógygombának” nevezett termék, aminek a szakemberek szerint egyáltalán nincs gyógyhatása. A daganat mellett a magas vérnyomás, magas koleszterin, az érelmeszesedés vagy a pszichiátriai kórképek esetében is komoly károkat okozhat, ha valaki valamilyen csodaszer miatt nem kéri az orvosilag indokolt terápiát. „Ismertem egy fiatal, Wilson-kóros pácienst – meséli dr. Tábi Tamás. – Ez egy rézanyagcsere-zavarral járó betegség. A férfi visszautasította a hagyományos terápiát azzal az indokkal, hogy természetgyógyászhoz jár. A betegség azonban életveszélyes, ha nem kezelik megfelelően, így a harmincas éveiben járó férfi végül meghalt. Hiá­ba vannak tehát nehezen tolerálható mellékhatásai daganat esetén például a kemoterápiának, ez igenis hatékony lehet. Bizonyítottan meg­gyógyíthatja a pácienst vagy meghosszabbíthatja az életét, nem úgy, mint a táplálékkiegészítők vagy egyéb csodaszerek” – teszi hozzá az orvos.

Az utóbbi években számtalan bírságot szabott ki a GVH, de kérdésünkre három nagyobb büntetéssel járó esetet emeltek ki. A Bayer Berocca termékek esetében 95 millió forintot kellett fizetni a megtévesztő reklámok miatt. A GVH többek között azt kifogásolta, hogy a reklám szerint a termék rövid időn belül segítséget nyújthat, ám ez nem állt összhangban alkalmazási előírásával, miszerint a hatáshoz 4 hetes szedés szükséges. A NOVO C liposzómális C-vitamin étrend-kiegészítőnél 25,5 millió forint volt a bírság tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat miatt. A vállalkozás ugyanis nem engedélyezett állításokat használt reklámjaiban, ilyen volt, hogy „a liposzómális technológia lehetővé teszi a C-vitamin kiváló hasznosulását a szervezetben”. A cég emellett szerkesztői tartalomnak álcázott reklámokat jelentetett meg több lapban. A harmadik esetben, a Brand Up Pharma tápszerénél 10 milliós volt a hivatali bírság, a „COLIEF cseppek” hazai forgalmazója ugyanis jogsértően állította, hogy a szer többek között enyhíti, illetve segít elkerülni a csecsemőkori hasfájás (kólika) tüneteit, így hatékonyan csökkenti a sírásos órák számát, a fájdalmat és egyéb panaszokat.

Barátok közt is tud titkot tartani – Interjú a tévésorozat új vezető írójával

Kövesdi Péter
Publikálás dátuma
2019.11.09. 19:27

Fotó: Mohos Angéla
Kisgyerek kora óta imádja a sorozatokat. Sci-fivel kezdte, mára mindenevő lett. A Barátok köztöt fontos és minőségi drámának tartja, és nem törődik a fanyalgókkal. Interjú Lányi Balázzsal, a tévésorozat új vezető írójával.
Az RTL Klub nemrég jelentette be, hogy kinevezték vezető írónak a Barátok köztbe. Mit vezet egy vezető író? A vezető író fogja össze az íróosztályt. A történetcsapat jelenleg öt íróból és egy szerkesztőből áll. Emellett dolgozik még a sztorin körülbelül húsz forgatókönyv­író és több dramaturg is. Ők dolgozzák ki a dialógusokat, amiről az emberek többsége úgy hiszi, hogy az maga a történet. Végül ezt kapják kézhez a rendezők, színészek, és az egész stáb, akik megteremtik a Barátok közt világát. Ez nagyon sok embernek tűnik egyetlen tévéműsorhoz. Rengeteg a munka. Gondoljunk bele, napi sorozatról van szó, ami évente háromszáznál több epizódot jelent. Térjünk vissza a vezető íróhoz. Most olvastam egy bennfentes bulvárlapban, hogy hamarosan visszatér a sorozatba egy régi szereplő, Claudia (az interjú csaknem egy hónapja készült – K. P.). Egy ilyen eseményt a vezető író tervez meg? Mondjuk úgy, hogy a vezető író a producerrel közösen. De Claudia visszatéréséhez még semmi közöm nincs, csak örültem neki nagyon, azt az elődöm írta. Azt, hogy én hogy dolgozom, a nézők talán majd fél év múlva érzékelik. Jövő nyáron. Furcsa, hogy valaminek a vezetője, de még hónapokig „nincs köze” hozzá. Ez olyan, mintha leváltanák a gyárigazgatót, mert rossz volt a termék, de fél évig még ugyanazt gyártanák. A Barátok közt eddig sem volt rossz, hiszen ez – akárhonnan nézzük is – sikerszéria. A tulajdonosok vérfrissítést akartak, ami egy ilyen hosszú ideje működő sorozatnál érthető. Egyébként viszont tényleg tudathasadásos állapot, hogy mondjuk télen írunk meg egy jelenetet, de figyelnünk kell rá, hogy bizony már nyári hőségben fog forogni, és mehetnek a szereplőink strandolni. Mielőtt leültünk beszélgetni, egyet kért: ne kérdezzek a sztoriról, mert arról nem beszélhet. El tudom képzelni, hányan próbálják kiszedni önből, miben mesterkedik Berényi Claudia, vagy hogy mi lesz Vili bácsival. Könnyen tart titkot? Nagyon könnyen. Hiányzik belőlem a közlési kényszer. Nem mondja, hogy még a párjának sem meséli el soha! Pedig nem. Szerencsére megértő. Vagy kénytelen az lenni… És a színészek? Mégiscsak az ő bőrükre megy a játék. Ők sem tudják, merre halad a történet? Nem. Pedig páran nyaggatnak rendesen. Van erről egy sztorim. Amikor még nagyon kezdő voltam, volt egy angol írónő a csapatban. Mesélte, hogy amikor megkapta az első munkáját egy angol sorozatban, és a liftben találkozott a sorozat sztárjával, egy ilyen nagy, hódító macsóval, teljesen elgyengült. Hogy ő itt lehet és egy levegőt szívhat ezzel a fantasztikus emberrel! És akkor azt mondta neki, jaj, remek történetet találtam ki magának, össze fog jönni „Susan”-nel. És egyszer csak a színész, aki ugye majd kábé negyedév múlva jön össze „Susan”-nel, elkezdett „Susan”-re kacsintgatni a forgatásokon, mielőtt bármi lett volna köztük. Kérdezte a rendező, hogy mi a fenét csinál? És kiderült, hogy a színész úgy gondolta, elkezdi építeni a kapcsolatot a karakterek között. Erre a producer lekapta a tíz körméről, hogy majd akkor építsen kapcsolatot, amikor azt az írók megírják. Szegény lánnyal meg közölték, hogy még egy ilyen, és nagyon rövid lesz a karrierje a sorozatban. Szóval igen, a színészek is nyaggatnak, az ismerősök meg tudják, hogy úgyse mondom el nekik. A Barátok közt, de nagyjából minden szappanopera véget nem érő történetnek tűnik. Az írók azért tudják, hogy mi lesz a sztori vége? Vannak zárt végű napi sorozatok, nemrég fejeztünk be egy ilyet. Ott eleve úgy ültünk le, hogy innen jutunk el oda, tisztában voltunk a végkifejlettel. A Barátok közt típusú napi sorozatoknak tényleg nincs végük. Itt is nagyobb etapokban gondolkozunk, nagy történet ívekben, de tudjuk, hogy majd ezután az etap után is folytatódni fog. Vannak nagyon nagy ívű részek, azokat elvihetjük hónapokig is, de léteznek egyhetes vagy akár egyepizódos sztorik is. Sokszor látni sorozatokban, hogy valamit csak úgy, l’art pour l’art beraknak, történik valami, mozognak a szereplők, egy kicsit talán vicces is, aztán hirtelen vége. Én azt szeretem, ha semmi nincs önmagáért, és egy ilyen kisebb sztori elindít, mondjuk, egy nagyobb történetet. Jövő nyáron már azt a Barátok köztöt fogjuk látni, amelynek ön adja meg az ívét. Ez miben fog különbözni az eddigitől? Nagyon fontosnak gondolom, hogy a Barátok közt olyan témákkal is foglalkozzon, amelyek a nézők hétköznapi életét befolyásolják, az ő életükben is felismerhetők, megfoghatók. Nem napi politikáról beszélek, hiszen a sorozat soha nem foglalkozik politikával. Ez szórakoztató tartalom, és aktuális kérdésekre egyébként sem tud elég gyorsan reagálni. Amit mi tehetünk, az az, hogy felismerjük a trendeket, és olyan dolgokat írunk meg, amik huzamosabb ideig foglalkoztatják az embereket. Mondana példát? Most nem lövöm le, mivel készülünk, de van egy anekdota a Barátok közt indulásáról. Az első vezető író állítólag felcsapta a bulvárlapokat, mondván, ami az embereket érdekli, azokban biztosan benne van. Azt mondta, na, ezzel és ezzel fogunk foglalkozni. Aztán persze nem csak azzal foglalkoztak. Már az elejétől fogva volt egy sor tényleg fontos téma. Például a származás kérdése: van ugye egy félig roma főszereplőnk. Téma a gyerekvállalás, a családon belüli erőszak, vagy a párkapcsolatok színessége: volt több meleg szereplőnk is. Megjelent mozgássérültszál a sorozatban, foglalkoztunk társadalmi témákkal, mint az idős embereket érintő csalások vagy az örök­befogadás témája. De hogy ne kerüljem ki a kérdést, az én Barátok köztöm érezhetően gyorsabb lesz. Nem úgy, hogy a szereplők gyorsabban fognak beszélni vagy ide-oda rohangálnak, hanem a történetmesélés fog felgyorsulni, reményeim szerint. Újságíró volt, miért kezdett el sorozatokat írni? A sorozatok iránti rajongásom sokkal régebbi. Gyerekként komoly Star Trek-rajongó voltam, jelzem, ez a mai napig tart. Először a Sky One-on adták, én akkor szerettem bele. Amikor elvették a Sky One-t, az óriási dráma volt, de nem sokkal később a német Sat1 kezdte játszani. Emlékszem, anyám bejött a szobába, és iszonyatosan lehordott, hogy miért nézek ilyen hülyeséget, ráadásul németül, amit nem is értek. Közöltem vele, hogy igenis értem, és elkezdtem neki lefordítani. Tudniillik a németek egy évaddal hátrébb voltak, és azt a történetet én már ismertem. Így hamar összeraktam, hogy melyik német szó melyik angolnak felel meg. Na akkor beírattak egy nyelviskolába, ahol kiderült, hogy egész jól beszélek németül. Hála a Star Treknek. Azóta gyakorlatilag mindenevő vagyok, ami a so­ro­zatokat illeti. A Barátok köztöt is a kezdetektől néztem. Egyébként fel sem merült bennem, hogy írjak is, de egyszer csak úgy alakult, hogy nem volt munkám, és a Barátok közt akkori producere, Kalamár Tamás megkérdezte, nem volna-e kedvem kipróbálni? Ez mikor volt? Úristen, már 15 éve! Először forgatókönyvírónak kért föl. Illetve dehogy kért föl, adott egy esélyt. Utána kaptam a stábtól nagyon sok türelmet, hogy ezt megtanuljam. Évekig dolgoztam benne, aztán kicsit abbahagytam, más dolgok kezdtek érdekelni. De visszajöttem ebbe a világba, mert szeretem. Melyik írására a legbüszkébb? Az Oltári csajok nagyon jól teljesített a csatornának. Annak már én voltam a vezető írója. És egy új napi telenovellát is írtunk az RTL-nek, ami majd egyszer képernyőre kerül. Különleges világa miatt nagy kihívás volt, de szerintem, jól sikerült. Ha eltekintünk a Star Trek-őrülettől, mi a kedvenc sorozata a sorozatírónak? A legjobb sorozat, amit mostanában láttam, az a Years and years („Évek után”), egy hatrészes minisorozat, egy disztópia. Russell T. Da­vies írta, aki egy zseni, egy tévés íróisten, ő indította újra a Dr. Whot is, és ő csinálta a Fiúk a klubbólt. Mitől olyan fantasztikusan jó ez? A történetmesélés technikája miatt. Egy sztori, ami most játszódik, és nem tudjuk, mi igaz, mi nem az, mikor vagyunk benne mi magunk is, és mi fog történni a világunkkal. Elképesztően jó. De nagyon szeretem a Madam Secretaryt (Az elnök embere) is, amit Barbara Hall talált ki. Ez egy politikai dráma, és tulajdonképpen Hillary Clintonról szól. Arról, amikor még úgy volt, hogy elnök lehet belőle. Aztán nem lett, de mégis tudnak a mára reagálni, pedig az ő elnökük cseppet sem Trump. Furcsa dolog ez a sorozat. Az ismerőseim zöme kikéri magának, hogy ilyesmit nézzen, de azért egész jól el tudnak róla vitatkozni. Ön ezt hogyan dolgozza fel? A Barátok közt az a sorozat, amit senki „nem néz”, de mindig tudja, hogy mi volt a tegnapi részben. Szerintem rendkívül fontos sorozat a magyar televíziózásban, és az emberek életében is. A szereplőink, ha jól dolgozunk, barátok és családtagok lesznek, tényleg „beköltöznek” a lakásainkba. Sokan kérdezik, miért nem írok valami „rendes” dolgot? Szerintem ez igenis „rendes” dolog, valódi dráma. Komolyan. Ha nem hinnék benne, nem csinálnám. És még valami. Senki ne higgye, hogy egy „igazi” író a kisujjából kiráz egy napi sorozatot. Láttam már nem is egyet, akinek fogalma sem volt arról, mitől működik egy jelenet, mitől nem. Viszont ha valaki elég jó ahhoz, hogy beszálljon egy napi sorozatba, az néhány év alatt szerez annyi kilométert, hogy bármikor megírjon egy teljesen nézhető filmet. Vagy bármit. Több mint egy évtizede ír különböző sorozatokat. Nem gondolja, hogy ideje lenne megírni azt a „bármit”? Soha nem haltam meg azért, hogy olyan író legyek, akit mondjuk befogad a „magas irodalmi társaság”. És ez szerencse. Ha bennem lenne egy ilyen kényszer, akkor valószínűleg már nem tudnám csinálni azt, amit viszont nagyon szeretek. Vagyis sorozatokat szeretne írni… Igen, és ebben látok jövőt is. Nagyon sok rossz film születik azért, mert valaki meg akarja valósítani önmagát. Rossz filmet biztos, hogy nem szeretnék csinálni. Viszont jó sorozatot igen.