Az akció az élet értelme. Sok nő készül erre: izgalommal ébred, már alig várja, hogy bedobják postaládájába kedvelt üzletláncának ismertetőjét, leül a konyhaasztalhoz, félretolja a reggeli maradványait, és elmerül a kedvezmények világában.
Nem azt kell vásárolni, amire szükség van, hanem azt kell venni, ami akciós, mert az akcióval megvásárolod azt az élményt, hogy végre jól jártál, most az üzletlánc a kedvedet keresi. Az a gumimatrac, strandtáska, a foncsorozott, hamisított, úvészűrős napszemüveg, amit nyár elején nem akartál megvásárolni, most negyedannyiért az öledbe hullik, tanszert is csak az utolsó pillanatban érdemes, amikor biztosan leakciózzák, mert tudni lehet azt is, hogy melyik hónapban mit akcióznak majd le.
Ősszel tavaszi cuccot kell venni, tavasszal télit, az igazi komoly fogás a húsvét utáni sonka és a karácsony utáni szaloncukor, meg a kifehéredett, de amúgy is íztelen csokimikulás. Csak várni kell türelmesen, mert minden akciónak eljön az ideje. Az akció-étlap csemegéje az „amíg a készlet tart” varázslatos üzenete. Nem tudjuk, meddig az amíg, nem tudjuk, mennyi a készlet, csak a gyomorszorító kényszert érezzük: most vagy soha, mert ha már nem tart a készlet, akkor fújhatjuk.
És ott van még a kuponok szinte beláthatatlan birodalma. A képesújságok betétei és a világháló csupa csoda: márkás bézbólsapka, skót télikabát, karibi nyaralás, minden, ami eddig sem hiányzott, és ezután sem kell majd, féláron, negyedáron, az ájulás határáig.
Igazán akciózni azonban csak nők tudnak, ahogyan vásárolni is. Nem szemelnek ki egy ruhadarabot, amit szívesen viselnének, hanem felpróbálják azokat is, amiket eszük ágában sincs megvásárolni. Kiválasztanak hat-nyolc darabot, egy órára bezárják a próbafülke ajtaját, a vásárlás ugyanis nem egyszerű árubeszerzés, hanem önfeledt szórakozás, időtöltés.
Körülnézünk – ettől a szótól majdnem minden férfit fizikai rosszullét környékez, mert tudja, hogy megszűnnek a tér- és időbeli korlátok, ráadásul neki úgy kell tennie, mintha maga is örömét lelné ebben, mert különben elrontja a felesége örömét, amit a soha-meg-nem-vásárolt árucikkek szemrevételezésekor érez. A férfiak nem értékelik a három-póló-kettő-áráért akciókat sem, mert nincs szükségük harmadik pólóra, sőt másodikra sem, jó nekik a régi. A nők ilyenkor rádöbbennek, hogy a férfiak tulajdonképpen semmi földi élvezetnek nem szeretnek hódolni, még hogy szerelem, ugyan már; és a foci csak úgy jó, ha az ő csapatuk nyer, a sör pedig csak haverokkal. Hogy is értenék, mi az akció lényege!
A férfiak úgy vásárolnak, amilyenné tette őket az élet. Tankolás, az az ő műfajuk. Üzemanyag, guminyomás, szélvédő. Eddig ér a fantáziájuk. Csak kötelesség, semmi élvezet. Amikor a tartály megtelik, fizetnek és mennek, pedig ott a shop, és persze nem fogja el őket a gondos, kitartó pontgyűjtés szenvedélye sem, amivel kínai bárdot vagy mákdarálót lehet majd kedvezménnyel vásárolni.
Nincs rosszabb, mint az unott férj sanda tekintete, amivel a számlára pillant. Akkor vész végleg oda a bevásárlónők öröme.