Szabad szemmel;külföldi sajtó;

2019-11-11 06:55:34

Szabad szemmel: az Orbán által dicsért egység csupán megtévesztő homlokzat

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 11.

Wall Street Journal

A Vasfüggöny már rég eltűnt, ám Európa ismét megosztott, mert a Kelet politikailag egyre távolabbra sodródik a Nyugattól. Az értékek harca az egész nyugati szövetségben, illetve az EU-ban is fenyegeti az összefogást. A nagy nyugati pártok ragaszkodnak a liberális normákhoz, a jogállamhoz, az alapvető emberi jogokhoz, valamint a bevált intézményekhez. Keleten ezzel szemben a nacionalista erők a tekintélyelvűbb irányítást forszírozzák, elutasítják a bevándorlást, az etnikai és vallási sokszínűséget, a melegjogokat és a nők egyenjogúságáért vívott küzdelmet, mert mindebben gyengeséget, illetve erkölcsi dekadenciát látnak.

A magyarokat, a lengyeleket és a cseheket olyan kormányok vezetik, amelyek élesen elvetnek bizonyos liberális nyugati értékeket. De pl. a migráció és az iszlám kérdésében hasonló véleményen vannak velük egyes olasz, francia és osztrák pártok is. Ugyanakkor a magyar és a lengyel helyhatósági választásokon jó pár liberális polgármesterjelölt futott be. A cseh külügyminiszter szerint a hagyományos politikai erők képtelenek megoldani az emberek gondjait és lehet, hogy ezért tudott felemelkedni a populizmus, amit csak tetézett, hogy az EU nem volt képes mit kezdeni az euroövezet bajaival és a menekültválsággal. Ez pedig kiábrándultságot eredményezett Keleten. Kohl volt fotósa pedig azt mondja, hogy a néhai kancellár pontosan tudta, lesznek még gondok, ha főként a Nyugat és annak ipara nem működik együtt. Ám pont ez történt, hagyták, hogy a piaci erők zavartalanul kifejtsék hatásukat.

Le Monde

A 89-es forradalmak évfordulója egy olyan Európában jött el, amely az euró válsága és a migrációs hullámok miatt teljes létbizonytalanságban van – állapítja meg a vezércikk. A lap 8 oldalas mellékletet jelentett meg abból az alkalomból, hogy 3 évtizede dőlt le a Berlini fal és a vezető anyag azt hangsúlyozza, hogy annak idején az egykori szovjet tömb országai azért rombolták le a Vasfüggönyt, mert nyugati mintára a demokrácia, a szabadság és a fogyasztói társadalom felé akartak irányt venni. Mostanra talán nem tört össze a tükör, de mindenképpen eltorzult. Az látszik benne, hogy Európa két fele ismét a félreértések falán keresztül tekint egymásra.

A görögök számára előírt sokkterápia keleten is szedett áldozatokat, noha ott már eleve fájdalmas volt az uniós csatlakozás gazdasági hatása. A szabadságjogok létrejöttek, de rögtön megmutatkozott azok fonákja is. A nagyarányú kivándorlás ráerősített e társadalmak elöregedésére és akadályozza az új elit kialakulását. A beözönlő tömegeket ugyanakkor a Nyugat veszélyként érzékelte, ezt aknázták ki a Brexit hívei. Közben Magyarországon és Lengyelországban nyugtalanító módon visszaszorul a politikai váltógazdálkodás, a jogállammal és a szabad sajtóval egyetemben. Brüsszel pedig nem tud semmit sem tenni, mert ki gondolta volna, hogy egyes tagállamok alapértékeket kérdőjeleznek meg.

A négy évvel ezelőtti menekültáradat csak még jobban kidomborította a kelet-nyugati szétválást és felhozta Orbán illiberális rezsimjét. A magyar politikus, akinek szerepe volt a Vasfüggöny lebontásában, új falakat emelt Európa szívében és a szélsőjobb csatlósa lett. Miközben azért maradhatott a Néppárt soraiban. Ráadásul a populisták kezére játszik, hogy akadozik a német-francia motor, az államok vetélkedése folytán megbénulnak az intézmények. Költségvetési okok miatt válságba kerül a növekedés és a beruházási szektor. Macron azt nyilatkozta a minap az Economistnak, hogy a földrész a szakadék szélére jutott, elvesztette történelme fonalát. Ehhez szomorú illusztráció a fal leomlásának emléke.

Le Monde

Kacskaringós utat járt be az európai újraegyesítés: a bővítés kétségtelenül geopolitikai siker, még akkor is, ha a kelet-nyugati kapcsolatok elégedetlenséghez, versengéshez és félreértésekhez vezetnek. Ennek igazolására a hosszú összeállítás felidézi, hogy amikor a francia elnök és Orbán Viktor hosszú-hosszú ellenségeskedés és többszöri csörteváltás után végre együtt ebédelt az Elysée-palotában, akkor mindketten egyetértettek abban: Európában egységre van szükség. A vendég által dicsért egység azonban csupán megtévesztő homlokzat, hiszen Brüsszel már jó néhány figyelmeztetést intézett Budapesthez a jogállam megsértése miatt. Macron pedig pár héttel később megvétózta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával, ami pedig a V4-ek szívügye.

A kelet-nyugati ellentétek egyik oka a nagyarányú kivándorlás az új tagállamokból, ami párosul a születések számának jelentős visszaesésével, így demográfiai gondokat okoz. Ez azután a leértékelődés érzetét kelti főként azokban, akik nem tudnak elmenni. Nyugaton viszont a populisták malmára hajtja a vizet, hiszen ők azt hajtogatják, hogy a vendégmunkások lenyomják a béreket. A népszavazással elsőként a britek árulták el az európai újraegyesülés szellemét. Ivan Krasztev ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az orvosok nagyarányú elvándorlása a legjobb táptalaj keleten a szélsőjobb megerősödése számára.

A gazdasági válság szintén megrendítette az összefogást. Sokat ártott a tőkés rend tekintélyének és feltárta a pénzügyi buborékok veszélyét. De a magyarok, románok és lettek már előtte nemzetközi segítségre szorultak. Orbán egyik legelső döntése viszont az lett, miután visszatért a hatalomba, hogy meg kell szabadulni az IMF és az EU támogatásától. Majd a menekülthullám csak fokozta és katalizálta a dühöt. Orbán és Kaczynski arra használta ki az ügyet, hogy azon keresztül fejezze ki eltérő véleményét az értékek és a kulturális identitás kérdésében. A magyar vezető a keresztény földrész védelmezőjének tünteti fel magát, hogy igazolja, miért nem fogad be menedékkérőket. A Nyugat a szolidaritás hiányával vádolja a keleti szomszédokat, noha neki is bőven kijut a populizmusból és az idegenellenességből.

És a legújabb árok: a jogállam megsértése, amit Nyugat a keleti kormányok szemére vet, ám igazából nincsenek eszközei, hogy visszatérítse a megfelelő útra főként az illiberális Magyarországot és Lengyelországot. Azok a szuverenitásuk mögé bújnak, hogy csökkentsék az igazságszolgáltatás függetlenségét, ellenőrizzék a sajtót és megfojtsák az ellenzéket. Ebben támaszkodnak az átalakulás veszteseinek 30 éven át felhalmozódott elégedetlenségére. A kilátásba helyezett szankció, a brüsszeli támogatások megrövidítése, robbanásveszélyes a Kelet számára. A jelenlegi helyzetet Krasztev úgy foglalja össze, hogy az európai terv derűlátó emberek számára készült. Az uniónak azonban pesszimistává vált és nosztalgiázó társadalomban kell túlélnie, a kontinens mindkét részén.

Kurier

Európában bezárulnak a határok, ugyanakkor mély árkok keletkeznek a Kelet és Nyugat között, mert az EU nem kerülheti meg saját történelmét. Az elemzés idézi a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízásából készült felmérést, amely azt állapította meg, hogy a szlovákok, magyarok, vagy éppen bolgárok többsége aggódik országában a demokrácia miatt. Attól tartanak, hogy régi, tekintélyelvű rendszerek térnek vissza, mert a jogállam törékeny, a hatalmi viszonyok felborultak, a korrupció mindent eláraszt. Ilyen az általános hangulat az új tagállamokban és ez azután kellőképpen riadóztatja is a tudósokat, illetve más értelmiségieket. Hiszen a nemzeti önzés aláásta az európai gondolatot.

30 év elteltével új szakadék támadt a kontinens két része között. A visegrádi csoport sok alapkérdésben a liberális Nyugat ellenpólusának tekinti magát. Orbán és Kaczynski különvéleményt alakított ki a többi közt a migráció, a véleményszabadság, vagy a hatalmi ágak szétválasztása kapcsán és álláspontjuk figyelmen kívül hagyja a liberális demokrácia alapvető értékeit. Az új tagok brutálisan csalódtak a rendszerváltás utáni reményeikben. Jómódú, korszerű városok alakultak ki, amelyek elérték a nyugati színvonalat, ám ezekkel szemben elmaradott körzetek állnak, ahol minden hiányzik: munkahely, infrastruktúra, a jobb jövő kilátása.

A politológus Ivan Krasztev szerint ehhez járul még, hogy ezek az országok keresik a saját identitásukat, mert már nem akarják másolni a Nyugatot, elegük van a kisebbségi érzésből és a függésből. A populisták pontosan ezekre az érzelmekre apellálnak.