Szabad szemmel: az Orbán által dicsért egység csupán megtévesztő homlokzat

Publikálás dátuma
2019.11.11. 06:55

Nemzetközi sajtószemle, 2019. november 11.
Wall Street Journal A Vasfüggöny már rég eltűnt, ám Európa ismét megosztott, mert a Kelet politikailag egyre távolabbra sodródik a Nyugattól. Az értékek harca az egész nyugati szövetségben, illetve az EU-ban is fenyegeti az összefogást. A nagy nyugati pártok ragaszkodnak a liberális normákhoz, a jogállamhoz, az alapvető emberi jogokhoz, valamint a bevált intézményekhez. Keleten ezzel szemben a nacionalista erők a tekintélyelvűbb irányítást forszírozzák, elutasítják a bevándorlást, az etnikai és vallási sokszínűséget, a melegjogokat és a nők egyenjogúságáért vívott küzdelmet, mert mindebben gyengeséget, illetve erkölcsi dekadenciát látnak. A magyarokat, a lengyeleket és a cseheket olyan kormányok vezetik, amelyek élesen elvetnek bizonyos liberális nyugati értékeket. De pl. a migráció és az iszlám kérdésében hasonló véleményen vannak velük egyes olasz, francia és osztrák pártok is. Ugyanakkor a magyar és a lengyel helyhatósági választásokon jó pár liberális polgármesterjelölt futott be. A cseh külügyminiszter szerint a hagyományos politikai erők képtelenek megoldani az emberek gondjait és lehet, hogy ezért tudott felemelkedni a populizmus, amit csak tetézett, hogy az EU nem volt képes mit kezdeni az euroövezet bajaival és a menekültválsággal. Ez pedig kiábrándultságot eredményezett Keleten. Kohl volt fotósa pedig azt mondja, hogy a néhai kancellár pontosan tudta, lesznek még gondok, ha főként a Nyugat és annak ipara nem működik együtt. Ám pont ez történt, hagyták, hogy a piaci erők zavartalanul kifejtsék hatásukat.
Le Monde A 89-es forradalmak évfordulója egy olyan Európában jött el, amely az euró válsága és a migrációs hullámok miatt teljes létbizonytalanságban van – állapítja meg a vezércikk. A lap 8 oldalas mellékletet jelentett meg abból az alkalomból, hogy 3 évtizede dőlt le a Berlini fal és a vezető anyag azt hangsúlyozza, hogy annak idején az egykori szovjet tömb országai azért rombolták le a Vasfüggönyt, mert nyugati mintára a demokrácia, a szabadság és a fogyasztói társadalom felé akartak irányt venni. Mostanra talán nem tört össze a tükör, de mindenképpen eltorzult. Az látszik benne, hogy Európa két fele ismét a félreértések falán keresztül tekint egymásra. A görögök számára előírt sokkterápia keleten is szedett áldozatokat, noha ott már eleve fájdalmas volt az uniós csatlakozás gazdasági hatása. A szabadságjogok létrejöttek, de rögtön megmutatkozott azok fonákja is. A nagyarányú kivándorlás ráerősített e társadalmak elöregedésére és akadályozza az új elit kialakulását. A beözönlő tömegeket ugyanakkor a Nyugat veszélyként érzékelte, ezt aknázták ki a Brexit hívei. Közben Magyarországon és Lengyelországban nyugtalanító módon visszaszorul a politikai váltógazdálkodás, a jogállammal és a szabad sajtóval egyetemben. Brüsszel pedig nem tud semmit sem tenni, mert ki gondolta volna, hogy egyes tagállamok alapértékeket kérdőjeleznek meg. A négy évvel ezelőtti menekültáradat csak még jobban kidomborította a kelet-nyugati szétválást és felhozta Orbán illiberális rezsimjét. A magyar politikus, akinek szerepe volt a Vasfüggöny lebontásában, új falakat emelt Európa szívében és a szélsőjobb csatlósa lett. Miközben azért maradhatott a Néppárt soraiban. Ráadásul a populisták kezére játszik, hogy akadozik a német-francia motor, az államok vetélkedése folytán megbénulnak az intézmények. Költségvetési okok miatt válságba kerül a növekedés és a beruházási szektor. Macron azt nyilatkozta a minap az Economistnak, hogy a földrész a szakadék szélére jutott, elvesztette történelme fonalát. Ehhez szomorú illusztráció a fal leomlásának emléke.
Le Monde Kacskaringós utat járt be az európai újraegyesítés: a bővítés kétségtelenül geopolitikai siker, még akkor is, ha a kelet-nyugati kapcsolatok elégedetlenséghez, versengéshez és félreértésekhez vezetnek. Ennek igazolására a hosszú összeállítás felidézi, hogy amikor a francia elnök és Orbán Viktor hosszú-hosszú ellenségeskedés és többszöri csörteváltás után végre együtt ebédelt az Elysée-palotában, akkor mindketten egyetértettek abban: Európában egységre van szükség. A vendég által dicsért egység azonban csupán megtévesztő homlokzat, hiszen Brüsszel már jó néhány figyelmeztetést intézett Budapesthez a jogállam megsértése miatt. Macron pedig pár héttel később megvétózta a csatlakozási tárgyalások megkezdését Észak-Macedóniával és Albániával, ami pedig a V4-ek szívügye. A kelet-nyugati ellentétek egyik oka a nagyarányú kivándorlás az új tagállamokból, ami párosul a születések számának jelentős visszaesésével, így demográfiai gondokat okoz. Ez azután a leértékelődés érzetét kelti főként azokban, akik nem tudnak elmenni. Nyugaton viszont a populisták malmára hajtja a vizet, hiszen ők azt hajtogatják, hogy a vendégmunkások lenyomják a béreket. A népszavazással elsőként a britek árulták el az európai újraegyesülés szellemét. Ivan Krasztev ugyanakkor arra emlékeztet, hogy az orvosok nagyarányú elvándorlása a legjobb táptalaj keleten a szélsőjobb megerősödése számára. A gazdasági válság szintén megrendítette az összefogást. Sokat ártott a tőkés rend tekintélyének és feltárta a pénzügyi buborékok veszélyét. De a magyarok, románok és lettek már előtte nemzetközi segítségre szorultak. Orbán egyik legelső döntése viszont az lett, miután visszatért a hatalomba, hogy meg kell szabadulni az IMF és az EU támogatásától. Majd a menekülthullám csak fokozta és katalizálta a dühöt. Orbán és Kaczynski arra használta ki az ügyet, hogy azon keresztül fejezze ki eltérő véleményét az értékek és a kulturális identitás kérdésében. A magyar vezető a keresztény földrész védelmezőjének tünteti fel magát, hogy igazolja, miért nem fogad be menedékkérőket. A Nyugat a szolidaritás hiányával vádolja a keleti szomszédokat, noha neki is bőven kijut a populizmusból és az idegenellenességből. És a legújabb árok: a jogállam megsértése, amit Nyugat a keleti kormányok szemére vet, ám igazából nincsenek eszközei, hogy visszatérítse a megfelelő útra főként az illiberális Magyarországot és Lengyelországot. Azok a szuverenitásuk mögé bújnak, hogy csökkentsék az igazságszolgáltatás függetlenségét, ellenőrizzék a sajtót és megfojtsák az ellenzéket. Ebben támaszkodnak az átalakulás veszteseinek 30 éven át felhalmozódott elégedetlenségére. A kilátásba helyezett szankció, a brüsszeli támogatások megrövidítése, robbanásveszélyes a Kelet számára. A jelenlegi helyzetet Krasztev úgy foglalja össze, hogy az európai terv derűlátó emberek számára készült. Az uniónak azonban pesszimistává vált és nosztalgiázó társadalomban kell túlélnie, a kontinens mindkét részén.
Kurier Európában bezárulnak a határok, ugyanakkor mély árkok keletkeznek a Kelet és Nyugat között, mert az EU nem kerülheti meg saját történelmét. Az elemzés idézi a Nyílt Társadalom Alapítvány megbízásából készült felmérést, amely azt állapította meg, hogy a szlovákok, magyarok, vagy éppen bolgárok többsége aggódik országában a demokrácia miatt. Attól tartanak, hogy régi, tekintélyelvű rendszerek térnek vissza, mert a jogállam törékeny, a hatalmi viszonyok felborultak, a korrupció mindent eláraszt. Ilyen az általános hangulat az új tagállamokban és ez azután kellőképpen riadóztatja is a tudósokat, illetve más értelmiségieket. Hiszen a nemzeti önzés aláásta az európai gondolatot. 30 év elteltével új szakadék támadt a kontinens két része között. A visegrádi csoport sok alapkérdésben a liberális Nyugat ellenpólusának tekinti magát. Orbán és Kaczynski különvéleményt alakított ki a többi közt a migráció, a véleményszabadság, vagy a hatalmi ágak szétválasztása kapcsán és álláspontjuk figyelmen kívül hagyja a liberális demokrácia alapvető értékeit. Az új tagok brutálisan csalódtak a rendszerváltás utáni reményeikben. Jómódú, korszerű városok alakultak ki, amelyek elérték a nyugati színvonalat, ám ezekkel szemben elmaradott körzetek állnak, ahol minden hiányzik: munkahely, infrastruktúra, a jobb jövő kilátása. A politológus Ivan Krasztev szerint ehhez járul még, hogy ezek az országok keresik a saját identitásukat, mert már nem akarják másolni a Nyugatot, elegük van a kisebbségi érzésből és a függésből. A populisták pontosan ezekre az érzelmekre apellálnak.     
Szerző

Soros: Trump fontosabbnak tartja a saját szempontjait, mint a nemzeti érdekeket

Publikálás dátuma
2019.11.11. 06:54

Fotó: ERIC PIERMONT / AFP
Mivel odahaza bajban van, a Pekinggel folyó tárgyalásokon a Huawei és a többi érintett cég kapcsán alku tárgyává tette ezeket a kulcsfontosságú alkatrészeket – írta az üzletember.
Soros György arra hívja fel a figyelmet, hogy napjainkban a nacionalizmus sokkal erősebb, mint a nemzetközi együttműködés, ráadásul igen romboló hatást fejt ki, uralkodó hitvallás lett. A Berlini fal leomlásának 30. évfordulóján írt, a Project Syndicate-en megjelent cikkében rámutat: az utazási korlátok megszűnése halálos csapást mért a Szovjetunió zárt társadalmára, egyben a nyílt társadalmak nyitányát hozta. Ekkor ő maga sorra létesítette alapítványait a térségben, azok éves költségvetésének összege pár év alatt 3 millióról 300 millióra ugrott. Ám jelenleg azt látjuk, hogy a nacionalizmus kerekedik felül, holott ennek nem kellett volna így lennie. Azonban az Egyesült Államok annak idején nem élt a rá háruló felelősséggel, inkább kiélvezte a hidegháborús győzelem gyümölcseit. Nem nyújtott segédkezet a volt keleti tömb országainak. Washington azt gondolta, hogy a piacok képesek korrigálni saját túlzásaikat, de ha nem, akkor majd a jegybankok közbelépnek. Ám a pénzügyi válság megmutatta, mennyire téves volt ez a feltételezés. Véget ért az USA dominanciája és nagy lökést kapott a nacionalizmus. A hullám egyben a nyílt társadalmak ellen fordult, utóbbiak mindenütt defenzívába szorultak, amit csak súlyosbít, hogy mesterséges intelligencia segítségével az elnyomó rezsimek hatékony eszközhöz jutnak az emberek ellenőrzésére. Ám ez halálos veszély a nyílt társadalom számára. Példa erre Kína, ám annak az az Achilles-sarka, hogy az 5G-s technológiát előállító cégek nem tudnak meglenni az amerikai mikroprocesszorok nélkül. Sajnos, Trump fontosabbnak tartja a saját szempontjait, mint a nemzeti érdekeket, és mivel odahaza bajban van, a Pekinggel folyó tárgyalásokon a Huawei és a többi érintett cég kapcsán alku tárgyává tette ezeket a kulcsfontosságú alkatrészeket. Hogy mi lesz a végeredmény az megjósolhatatlan. Ám Soros rögzíti, hogy ő a maga részéről kitart meggyőződése mellett és mindenképpen támogatja a nyílt társadalmakat. Ez a különbség aközött, ha valaki egy alapítvány javára dolgozik, vagy próbál pénzt keresni a tőzsdén.
Szerző

Szükségállapotot hirdettek a tűzvész miatt Ausztráliában

Publikálás dátuma
2019.11.11. 06:52

Fotó: PETER PARKS / AFP
Új-Dél-Walesben három ember meghalt, és 150 ház megsemmisült a hétvégén. A rendkívüli jogrend hét napig lesz érvényben.
Szükségállapotot rendeltek el hétfőn a helyi hatóságok Ausztrália Új-Dél-Wales és Queensland államában a várhatóan „katasztrofális” tűzvész miatt. A legnagyobb veszélyben lévő területeken élőket felszólították, hogy hagyják el otthonaikat, mert kedden előreláthatólag példátlanul meleg és szeles idő lesz, ami tovább szíthatja a már égő bozóttüzeket. Új-Dél-Walesben már
három ember meghalt, és 150 ház megsemmisült a tűzben a hétvégén.

A szükségállapot széles körű felhatalmazást ad a tűzoltóságnak, hogy kormányzati erőforrásokat mozgósítsanak, kitelepítéseket rendeljenek el, utakat zárjanak le és közszolgáltatásokat állítsanak le. A rendkívüli jogrend hét napig lesz érvényben. Ausztráliában nem szokatlanok a pusztító bozóttüzek, ám a mostani, a szokásos tüzek időszakát jóval megelőző tűzvész meglepetésként érte az érintett területeken élőket.
„Mindenkinek ébernek kell lennie, bárhol is legyen, és mindenkinek a legrosszabbra kell készülnie, és senki sem lazíthat”

– hangsúlyozta Gladys Berejiklian, Új-Dél-Wales miniszterelnöke.

Sydneyt egyelőre megkímélték a lángok, de a nagyvárost övező térségre keddre már szintén „katasztrofális” tüzet jeleznek előre. A tűzveszély osztályozását 2009-ben vezették be, és Sydneyt azóta most először fenyegeti ilyen súlyos tűzvész. A legnépesebb ausztrál városban keddre 34 Celsius-fokos hőmérsékletet prognosztizálnak.
„A holnapi nap az életmentésről, a tulajdonunk megvédéséről szól, és arról, hogy mindenki annyira biztonságban legyen, amennyire csak lehet”

– húzta alá Berejiklian.

A mintegy 5 millió lakosú Sydneyt jórészt bokros területek övezik, amelyek csontszárazak, miután a környéken hónapok óta alig esett. Az új-dél-walesi tűzoltóság vezetője arra szólította fel a veszélyeztetett területeken élőket, hogy meneküljenek, mielőtt késő lesz, és ne akkor kezdjenek szedelődzködni, amikor a lángok már a hátsó ajtón dörömbölnek. Nyomatékosította, hogy a katasztrofális besorolású tüzet azok az épületek sem bírják ki, amelyek névleg tűzbiztosak. Elmondta, hogy a szomszédos Victoria államból 50 tűzoltóautó és 400 tűzoltó érkezik, hogy segítsenek megfékezni a lángokat. Az államban jelenleg 18 helyen ég a bozót; két tűz ezek közül egyelőre kontroll nélkül tombol. Új-Dél-Wales közbiztonsági minisztere arra figyelmeztetett, hogy az Ausztrália előtt álló hét a legpusztítóbb tűzvészt hozhatja, amelyet az ország valaha látott.
Szerző
Témák
Ausztrália tűz