Én teljes mértékben megértem/elfogadom, hogy a nemzet sportolói arra kérik Budapest új vezetőit, hogy járuljanak hozzá a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által Budapestnek ítélt 2023-as világbajnokság megrendezéséhez. Az ország tisztességben megőszült, sikeres versenyzői nem is mondhatnak mást, mint hogy ide nekünk a világbajnokságot! A gigarendezvény költségeivel persze nem kalkulálnak: tényleg nem a közgazdasági tudásukért szeretjük-tiszteljük őket.
De egy jó ügyhöz, egy sportrendezvény népszerűsítéséhez mindenképpen hiteles szóvivőt kell választani, és Schmitt Pál teljességgel alkalmatlan ennek a feladatnak az ellátására (is). A „kakukktojásként” számon tartott – a nemzet sportolója és közgazdász végzettségű - vívó kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres világbajnok a magyar párbajtőrcsapattal, többszörös világbajnoki ezüst és bronzérmes. Ötszörös magyar bajnok. Már a rendszerváltás előtt is magas beosztású sportvezető volt, és remek ütemérzékét bizonyítja, hogy 1990 után sem tűnt el a süllyesztőben: sportvezetőként, diplomataként, majd politikusként is sokra vitte. A magyar közélet visszataszító eseményeként regisztráljuk köztársasági elnökké való választását, ennél már csak az volt botrányosabb, ahogyan távozott, miután kiderült: doktori értekezését (szemérmetlen és csalárd módon) mások által korábban megírt tanulmányokból ollózta össze. Kínos körülmények között szinte egyszerre bukta el a köztársasági elnöki posztot és az egyetemi kisdoktorit.
Schmitt Pál az egyetlen olyan magyar köztársasági elnök, aki hivatali ideje alatt egyetlenegy törvényt sem küldött vissza az Országgyűlésnek, és egy jogszabály esetében sem kért előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Nem véletlen, hogy a polgárok nem nagy bajnokként emlegetik, hanem egyszerűen és találóan „Golyós Toll”-nak illetve „Plagi bácsi”-nak hívják. A dolgozó nép hosszú távon ritkán téved.
Nos, ez az ember – a kormányzó párt egyik kedvence – kapta feladatául, hogy a „Világbajnokság-védelmi program” keretében azonnal lépjen színre, és kérje/követelje az új fővárosi vezetéstől a vb megrendezését. Az ügy 77 éves szószólója nem állítható jó példaként a felnövekvő generáció elé. A mindenki által ismert hivatali és morális fiaskója miatt senki nem tiszteli. Az ő pályáját kizárólag az uralkodó párt elnöke dicsőíti, szeptember végén ezekkel a szavakkal tette: „Az akkori alkotmányos csaták hőse pedig az elnök, akit mi adtunk Magyarországnak, Schmitt Pál elnök úr, akinek mindig külön oldala lesz a mi történetünk históriáskönyvében. Vivát az elnöknek! Vivát, vivát, vivát!” Sportnyelven szólva: ez azért mélyütés.
Plagi bá’ tehát megint csatasorba áll, csakhogy Budapest nem akar előolimpiát. A vb ellenzői számára persze jó hír Schmitt feltűnése, hiszen ismételt szerepvállalása egyértelműen rontja a budapesti rendezés esélyeit. Nincs ember (a szektatagokon kívül), aki hitelt adna szavainak. Már akkor is morog a nép, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként a világ nagy sportrendezvényein odalép díjakat átadni. A nyári és téli olimpiákat egyaránt kedveli: legutóbb a dél-koreai Phjongcshangban, a rövidpályás gyorskorcsolyázók 5000 méteres váltószámban az olimpiai győztes magyar csapat tagjainak adta át az érmeket. De Schmitt az uszodák világában is otthonosan mászkál, ezért nem meglepetés, hogy univerzális sportemberként és igaz hazafiként most „atletizálni” kezd. Biztosan megéri. Neki.
A főváros tehát nem, Debrecen viszont akarja a sportrendezvényt, ezért jó szándékkal azt javaslom: hadd vigye, hadd rendezze! Annyit tanácsolnék hajdúsági barátaimnak, hogy ha véletlenül mégis Debrecenbe költözne 2023-ban „a sportok királynője” (az atlétika), akkor az esemény népszerűsítését ne a többször leszerepelt egykori sportolóra bízzák. Úgy tűnik, manapság sok baj van a politikai pályára tévedt és ott aztán nagyon megtévedt olimpiai bajnokokkal. Az egyik, az idősebb ismét elvesztette tartását, a másik a Rába partján a minap „leesett a lóról”. Kár értük, kár értünk.
A szerző közgazdász