Lengyelország;A függetlenség napja;

Utcán a lengyel szélsőjobb

A hétfői lengyel Függetlenség menete is jelezte, Kaczynski pártjának komoly gondokat okozhat, ha nem határolódik el egyértelműen nacionalistáktól.

Tizedik alkalommal rendezték meg hétfőn a lengyel fővárosban a Függetlenség menetét. November 11.-e az 1918-ban visszanyert lengyel függetlenség és államiság nemzeti ünnepe, amelyet az utóbbi időben egyre látványosabban sajátít ki az erősödő szélsőjobb.

A menetet rendszerint szélsőjobboldali csoportok szervezik, nem volt ez másképpen idén sem. Ennek ellenére tömegeket, családokat vonz, akik egyszerűen ünnepelni akarnak, de rendszerint ellentüntetőket is mozgósít. Tavaly, a száz éves évfordulón 200 ezer ember vett részt a meneten, köztük a PiS kormány prominensei és Andrzej Duda államfő, idén viszont már külön ünnepséget tartott az októberben újra hatalomra juttatott kormánypárt.

És nem véletlenül. A tavalyi, centenáriumi ünnepségen feltűnő neonáci csoportok, szimbólumok és jelszavak, az, hogy mindettől nem határolódott el a lengyel kormányzat, a világsajtó érdeklődésének középpontjába került, miközben az Európai Bizottság már elindította a 7. cikkely szerinti eljárást Lengyelország ellen.

Idén a szervezők szerint 150 ezren, a varsói hatóságok szerint 47 ezren vettek részt. Az ünnepséget azonban ezúttal is sikerült kisajátítania a szélsőjobbnak. A rendezvény szimbóluma egy rózsafüzért tartó magasba emelt ököl volt, amely a szervezők szerint a római-katolikus ellenállás szimbóluma a keresztény Lengyelországot és Európát fenyegető mindenféle veszéllyel szemben. Márpedig, amint a megszólalók és a jelszavak hirdették, igen sok veszély fenyegeti az általuk védelmezett értékeket – a melegjogokért harcoló aktivisták, a multikulturalizmus, a migráció, az iszlám, az abortusz, és maga az Európai Unió is. A Deutche Wellenek nyilatkozó Robert Bakiewicz, a felvonulás egyik szervezője arról beszélt, hogy a lengyeleknek vissza kell térniük keresztény gyökereikhez, mert különben „meg fognak halni, mint a nyugat-európai nemzetek”.

A különböző szélsőjobb és nacionalista szervezetek hívei elsősorban az olyan „külső veszélyek elhárításáért” szálltak síkra, mint a tömeges migráció, az iszlám terjeszkedése, vagy a „cionizmus”, a belső veszélyforrások között a liberális sajtó, a kommunisták és a „kulturális marxisták” tűntek fel. 

Az al-Dzsazírának nyilatkozó Rafal Pankowski szociológus és politológus, a Soha Többé  antirasszista szervezet vezetője azt emelte ki, hogy a Függetlenség Menete mára megszűnt a lengyel nacionalizmus ünnepének lenni, ehelyett a világ szélsőjobb csoportosulásainak gyülekező helyévé vált.

A Deutche Welle emlékeztet, a tavalyi kormányzati részvételt úgy értelmezték széles körben, hogy Kaczynskiék megpróbálják kifogni a szelet a szélsőjobb vitorlájából, megakadályozni, hogy saját pártot alapítsanak. Ez a taktika azonban csődöt mondott, az októberi választáson 6,8 százalékkal parlamentbe jutott a szélsőjobboldali Konföderáció.

Ez az új párt már gátlások nélkül mondja ki mindazt, amit Kaczynskiék mindig csak sejtettek – a nyugatellenességet és az EU-ellenességet. Migrációellenes és antiszemita, a német AfD-vel ápol jó viszonyt a lengyel szélsőjobb pártja.