A kormány egyre több pénzt költ a tehetősebbek lakhatási támogatására és egyre kevesebbet a lakásszegénységben élőkre – derült ki a Habitat for Humanity éves jelentéséből, amelyet a és a Periféria Kutatóközponttal együttműködve készítettek. A lakhatási gondok megoldásért küzdő nemzetközi civil szervezet évek óta készít látleletet a lakáshelyzetet befolyásoló társadalmi és gazdasági folyamatok alakulásáról, amit az idén nemzetközi összehasonlítással egészített ki. A kötet hétfőn este bemutatott fejezetei nem javulásról, épp ellenkezőleg: romlásról, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedéséről számolnak be.
A 2018-as adatokat értékelő összeállítás abból indul ki, hogy a 4,4 millió magyar lakóingatlanból 3,5 millió nem felel meg a korszerű műszaki és energetikai elvárásoknak, mégsincs olyan központi program, amely javítaná ezt a helyzetet. A tanulmány készítői kiemelik, hogy tavaly minden nyolcadik magyar háztartásnak volt valamilyen hiteltartozása, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint nagyjából egymillió embert fenyeget az a veszély, hogy adósság miatt kikapcsolják a villanyáramot az otthonában.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a tavalyi utolsó negyedévben az egész világon Budapesten emelkedtek leggyorsabban a lakossági ingatlanárak. Egyértelmű, hogy a kormány továbbra is a lakossági hitelek és a családi otthonteremtési kedvezmény (csok) kiterjesztésében gondolkodik, pedig ezek az eszközök azok számára elérhetetlenek, akik a legnehezebben tudják megoldani lakásgondjaikat. Teszi ezt annak ellenére, hogy a jegybank kimutatásai szerint a 2018-as év végén még mindig 110 ezer devizahiteles szerződés volt Magyarországon, amit nem tudtak törleszteni, emiatt hatezer ingatlant árvereztek el, több mint háromezerből pedig kilakoltatták a tulajdonost.
A Habitat szakértői a költségvetés alapján kiszámolták, hogy 2020-ban tizenegyszer annyi pénzt költ a kormány a felső-középosztály támogatására, mint a kifejezetten lakásszegénységben élőkre, és hogy ez az arány tavaly még csak kilencszeres volt. A torz támogatási rendszer miatt növekedhet a magyar társadalom kettészakadása, miközben a háztartások tíz százalékában a lakhatásra fordított kiadások is meghaladják az összes jövedelem 30-40 százalékát. A fiatalok esélyei a megfizethető önálló lakásra egyre romlanak, az önkormányzatok kiszorulnak a lakásszektorból, így nem képesek kiegyenlítő szerepet játszani a szociálisan hátrányos helyzetű tömegek lakásgondjainak megoldásában.
A számok azt mutatják, 2019-ben nagyjából 300 milliárd forintot költ a kormány lakhatási kiadásokra, 2020-ban ez az összeg már megközelíti a 350 milliárdot, de közben tovább változik a kiadások szerkezete. Drasztikusan, 33 milliárdról 4 milliárdra csökken a kifejezetten a szegényebb családokat segítő Nemzeti Eszközkezelőre fordított pénz, a lakástakarékok állami támogatásának megvonása pedig fokozatosan apasztja majd az erre fordított kiadásokat. Ugyanakkor 60 milliárdot szánnak a magántulajdonú ingatlanokat vásárló vidéki lakosságra, a falusi csok-ra.
A Habitat for Humanity éves jelentésének összeállítói arra figyelmeztetnek, a munkahelyektől és szolgáltatásoktól távol megszerzett lakás vagy ház később elhelyezkedési gondokat okozhat, a feltételek szigorítása, az egy vagy kétéves folyamatos munkaviszony igazolása pedig épp a mélyszegénységben élő, közfoglalkoztatásban dolgozó pároknak teszi elérhetetlenné a lehetőséget. Lakhatási szempontból a tavalyi esztendő legdrámaibb döntésének mégis a szabálysértési törvénynek a közterületen élő hajléktalanokat érintő szigorítását tartják a szakemberek, azt, hogy akár elzárással is büntethetik a fedél nélkül élőket.
A lakhatási gondok orvoslására a civil szervezet sokadszor is azt kéri a kormánytól, dolgozzon ki olyan lakásprogramot, ami támogatja a lakásbérletet, és segíti a rossz anyagi helyzetben lévők rezsiköltségeinek csökkentését.
