Kecskerádió

Kicsi rádiót kellett szerezni, olyat, ami szolidan megbújik ugyan a kecskeól szelemenje mögött, de azért messzire hallik a hangja, legalább a hátsó kerítésdeszkáig, vagy még azon is túl, egészen a kertek szélét karéjozó patakig. 
Titokzatos és véres események vezettek odáig, hogy rádiót kellett venni. Először csak egy tyúk tűnt el, aztán még egy, majd a következő napon már egyszerre kettő. Mondták persze az itteniek, hogy a falu szélén meglehetősen nagy bátorság tyúkok és kacsák nevelésébe fogni, s milyen igazuk lett, mert negyednapra eltűnt a gácsér is. A hátrahagyott két tojó kétségbeesve futkározott fel-alá, kacsanyelven bizonyára az elvesztett hím előnyös tulajdonságait sorolták órákig, megszépítve a borúsabb emlékeket, merengve a meztelen csigák felkutatásával együtt töltött órák megannyi szépségén. Huszonnégy óra elteltével – ennyi lehet a gyászév indiai futókacsa-időben számítva – aztán csatlakoztak az itáliai kakas és a megmaradt hat palóc nyuszkanyakú tyúk mellé, így alkotva meg a lábasjószágok új, színes, egymás másságát és különböző nemzetségét elfogadó csapatát.
Nekünk azonban cselekedni kellett, ha nem akartuk, hogy végül csak kitépett tollak, kivájt mellkasok és kiszívott vérű testek maradjanak nekünk. Az esettanulmányokból és a helyszíni fotókból a helyi folklór mindjárt meg is alkotta szokásosan eltérő véleményét. - Róka lessz´a főnök, anyósomnak is az vitt el ötöt… - Vesszek meg, ha ez nem valami ragadozómadár, az vájja ki így a húst, a mellit meg a combját róka biztos nem hagyta volna ott… - Menyét, az befér egy tenyérnyi lyukon is. Vagy nyest… Giriny biztosan nem, az nem bír el ekkora tyúkkal…
Rádiót kell venni, bekacsolva odatenni az udvarba, mert az emberi hang elriasztja a ragadozókat – javasolták egyöntetűen. De feltétlenül olyan csatornára tekerjük, ahol nem zenét játszanak, mert egy andalító jazz, egy fülbemászó sanzon még inspirálhatja is a galád gyilkost, hogy kevésbé óvatosan is odalopakodhat, úgyse hallja meg senki.
Sok választásunk nemigen volt, itt, a hegyek között egyetlen közszolgálati adó jön be, ahol beszélnek. Nehéz volt a hangerőt úgy beállítani, hogy a házhoz már ne hallatsszon fel a hang, ám a gazdasági udvart még beterítse, elriasztva így minden rendű és rangú ragadozót, de sikerült. Tölthető akkumulátorokat is vettünk, hisz a folyamatos műsor kétnaponta meríti le az elemet. 
Mindennek lassan már három hete, ami épp elég a tanulságok levonására. A tyúkok, a kakas s a kacsák annyira gyűlölik a rádió hangját, hogy amint kilépnek reggel az ólból, rohannak is el az udvar végéből a forgalmasabb, utca felőli részre, így a görénynek esélye sincs elragadni őket. Az erdélyi rackák továbbra is sztoikus nyugalommal legelnek. A kecskéket viszont múlt pénteken rajtakaptuk, amint az ól melletti fára ágaskodva hallgatják a miniszterelnök szokásos reggeli interjúját. Még nem tudjuk, hogy szervilizmussal vagy valódi, szívből jövő rajongással van-e dolgunk, a kecskéknél az ilyesmi nagy talány.
Szerző
Doros Judit

Félúton

Megvált Gothár Pétertől a Katona József Színház, mert több kolléganőt is zaklatott. A rendező azonban csak egyetlen, egy évvel ezelőtti esetre emlékszik – állítása szerint akkor bocsánatot is kért. 
A metoo kampány keretében már számos nagy művész került nem vágyott reflektorfénybe. Miközben a hatalommal való visszaélés maximálisan elítélendő cselekedet, van egy nagy hibája a számonkérések folyamatának: míg a lavinát elindító Harvey Weinstein ügyében már zajlik a büntetőeljárás a bíróságon, a metoo kampány keretében megnevezett művészek esetében nincs példa a jog alkalmazására. Elhangzanak nevek, vallomások, de a rendszerből hiányzik az a testület, az az intézmény, amely kellő alapossággal eljárna. Egy kampány szóvivői nem lehetnek ítélő testületek megfelelői, miképpen a közösségi média kommentjeiben megnyilatkozó hangok sem tekinthetők érvényes társadalmi reakciónak. Azaz hírbe kerülnek ismert művészek, akiknek nincs semmilyen lehetőségük megvédeni magukat. Pontosan olyan rendszertelenül és kezelhetetlenül történnek meg az értékítéletek, mint amilyen homályban marad számos megtörtént eset.
Fontos tanulság, hogy a tengerentúli kampány Európában nem mindig talál visszhangra. Például idén Cannes-ban életműdíjjal ismerték el Alain Delont, ám a Women and Hollywood nevű amerikai szervezet aláírásgyűjtésbe kezdett, állítva, egy ilyen homofób, rasszista és szexista ember nem ismerhető el. Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója azonban kiállt a döntés mellett, mondván, nem a Nobel békedíjjal jutalmazták Delont. 
Aminek alapján megkérdezhetjük: hova tovább a Gothár-ügyben? Ő az egyik legfontosabb rendezője a magyar színház- és filmtörténetnek. És most már azt is tudjuk róla, hogy legalább egy ízben megengedhetetlenül viselkedett egy kolléganőjével szemben.
Szerző
Csákvári Géza

Pálya

A kormányfő nem viseli el, ha veszít. Öt éve felesége, Lévai Anikó árulta el az egyik magazinnak, hogy Orbán Viktor neki sem engedi, hogy legyőzze. Ha együtt futnak, végig úgy tesz, mintha megfulladna, majd a végén kezd sprintelni, és persze le is hagyja. Egy síversenyen pedig a felesége után második lett, de az eredményhirdetésre elintézte, hogy legyen külön férfi és női kategória.
Nagyon nem lenne jó, ha az ország úgy járna, mint a miniszterelnök felesége. Ami egy házasságon belül kedveskedő félmosollyal, esetleg megbocsátó homlokráncolással elintézhető, az nem természetes egy demokráciában. Ahol a nép választ, nincs helye választási trükközésnek, keleti mintáknak, örökletes címeknek. Már a baráti kör milliárdos közbeszerzésekkel gazdagítása is necces, de a politikai hatalmat befolyásoló szabályok nem a Fidesz népszerűségi ívéért vannak.
Valahol a sötét és füstös hátsó szobákban a választási szabályok átalakításán dolgoznak. Bár az igazságügyi tárca esetlen cáfolatából az derül ki, hogy itt bizony nem írnak át semmit a választási eljárási törvényen, a megjelent elképzelések éppenséggel a választójogi törvényt érintenék. A pálya most is a Fidesz felé lejt; átrajzolták a választókerületeket, egyfordulóssá tették a választást, bevezették a győzteskompenzációt (ami 2014-ben és 2018-ban is a kétharmadot jelentette a Fidesznek), hogy a médiafelületek elfoglalásáról vagy a külhoniak könnyített szavazásáról ne is beszéljünk. Fideszes szabályok születtek a fideszes győzelemért, de a fagyi visszanyal: az önkormányzati választáson elért ellenzéki siker ráébresztette a Fideszt, hogy az őt támogató elemek könnyen ellene fordulhatnak. Most valahogy visszakoznának. A történet egyik szépsége az, hogy épp a saját módszereitől, árnyaitól ijedt meg a Fidesz.
A Lévai-féle használati utasítás egyébként úgy szól: „amíg éhes, ne kérj tőle semmit! Ulti közben ne zavard! Ha kikap a csapata, kezeljük a lehető legnagyobb tapintattal.” A sor folytatható: verseny esetén figyelj arra, nehogy máshová kanyarodjon a pálya!
Szerző
Markotay Csaba