Budapest európai jövője

Az önkormányzati választások üzenete valójában az, hogy Budapest jövője az ország jövője, most sokkal inkább, mint korábban bármikor. Nemcsak a demokrácia útjáról tértünk le, hanem az európai társadalmi fejlődés útjáról is, és Budapest jövője mindkét útvonal történelmi korrekcióját ígéri. A következő évtized sorskérdése az, hogy sikerül-e kitörnünk a demokrácia válságából, és végre felzárkóznunk Európához, mégpedig nem a múlt, a fejlett ipari társadalom, hanem a jövő, a tudásgazdaság Európájához.

Az elmúlt 30 év kudarcai ugyanis összefoglalhatóak abban, hogy az országunk visszaváltozott Európa perifériájává, duális és függő gazdasággá, megosztott társadalommá és tudathasadásos civilizációvá. Magyarország kettészakadt, mert a fejlettség régióit körbeölelik a visszafejlődés régiói, és a nyertesek és vesztesek között ott hányódnak a bizonytalanok tömegei. A rendszerváltás első két évtizedében Budapest is csak a régi szerepét nyerte vissza, újra a fejlettség szigete lett, de nem az új típusú fejlődés motorja. Sőt egy évtizede Budapest „elesett”, a modern barbárok a Várból kormányozták, és eltékozolták a jövőjét.

Budapest jövője tehát nem a 2010 előtti fényes elszigeteltséghez való visszatérés. Budapest az európai civilizáció büszke szigete volt a rendszerváltás után is, de nem teljesítette a neki szánt szerepet az európai felzárkózásban. A rendszerváltás hajnalán a történelmi megújulás könnyű álmot ígért, ezért az európai visszatérés mámorában újra utat tévesztettünk, Budapesten is. Szélesebb hazánk, Európa ugyan befogadott minket, de csak azon az áron, hogy függő, kiszolgáló gazdaságot és társadalmat teremtett nálunk. Meghirdette az erősek és a gyengék közötti szabad verseny kemény logikáját, és ezzel az „alacsony bér és alacsony tudás” ipari társadalmának tévútjára sodort bennünket, amelyben fejlesztési stratégiaként a nyugati országok múltját importáltuk. Budapest is abban az illúzióban ringatta magát, hogy megnyíltak előtte a fejlődés perspektívái, holott nem vált szabad és fejlett, európai típusú világvárossá, az ország felelős fővárosává, mert csak lebegett a vidék felett.

Budapestnek most saját történelmi szerepét kell feltámasztania a tudásgazdaságban és a demokratikus közéletben, miközben a nagy európai fővárosok modellje alapján az egész országot kell megmozdítania. A fideszes oligarcháknak, a modern barbároknak az ország teljes alávetéséhez Budapestet kellett elfoglalni és kivéreztetni, és ezzel az európai fejlődés lehetőségét Budapest számára is elvágták. Budapest már felszabadult, van remény az újrakezdésre, de csak akkor, ha elvezeti az egész országot Európába.

Ehhez pedig gondolatrendszer-váltás kell. Az egyszerű válasz a megújulásra, a „visszatérés Európába” programjára a demokratizálás, ami nagyon is igaz, de nem elég. A gyengén felépített demokrácia épületében egyszer már a fejünkre omlott a tető. Az eltékozolt két évtized ugyanis azt mutatja, hogy társadalmi megújulás nélkül a demokrácia kiüresedik és legyengül, végül a modern barbárok áldozatává válik, akik „kipcsaki kánsággá” süllyesztik ezt az európai országot.

A jövő zöld Európájának a kulcsszava a társadalmi beruházás, vagyis a közműveltségbe, a tudományos kutatásba, a kultúra világába és az egészséges életvitelbe való beruházás. A megroppant, tévútra sodródott rendszerváltás helyett, amely elvonta a fejlesztés igazi forrásait, a legszélesebb értelemben vett közoktatásba és közegészségügybe kell átirányítani az ország erőforrásait. Budapest mindenekelőtt ebben a gondolatrendszer-váltásban, a tudásalapú gazdaság stratégiájának kialakításában kell, hogy úttörő szerepet játsszon, először is közéleti vitákkal és a szabad városok európai és hazai szövetségében vitt aktív szereppel és példamutatással, majd a tudás-iparnak az egész országot élénkítő hatásával.

Európa pöffeszkedő parazitáit tenyésztette ki ez az eltorzult fejlődés, egy olyan elbutult új uralkodó kasztot, amelynek tagjai képtelenek mindenféle vitára, és még az újságírók kérdései elől is elmenekülnek. Borkai nem magányos hajós, hanem az egész Orbán rezsim szimbóluma. A magyar ugar új ragadozói nemcsak az ország vagyonát, közpénzét rabolták el, hanem az egész jövőjét, mert elpazarolták a fejlődés forrásait az oligarchák svájci bankszámlái felhizlalására és stadion monstrumok építésére, vagy éppen elmulatták az adriai jachtokon és rénszarvas vadászatokon. Fel kell emelni a fejünket, ki kell emelkednünk a „periféria felvirágoztatása” szerepéből a partner szerepébe, ahogy Finnország tette, ahonnan most, a finn elnökség idején a gazdasági-társadalmi felzárkózás és a demokrácia működtetése terén is igen hasznos leckét kapunk.

Budapesten most egy szerep keres sok szerzőt, mert a viharos közéleti viták időszaka jött el. A városok nem önmagukért vannak, hanem egy térség energiáit összesítik. Budapestnek ezért most két programot kell kivajúdnia: kialakítani a saját új profilját, és egyben előkészíteni az ország fejlesztési stratégiáját. Budapest tartósan nem lehet az új típusú európai fejlődés részese és a demokrácia büszke szigete az alulfejlődés és a modern feudalizmus tengerében. Budapest jövője nem az, hogy a tömegturizmus városa, Európa olcsó kocsmája legyen, egyben az „alacsony bér és alacsony tudás” kiszolgáló társadalma, hanem az európai szervezeteket és programokat kell magához vonzania, mint az európai tudáshálózat egyik csomópontjának. Az Orbán rezsim Budapesten már megbukott, és a főváros a nagyvárosokban szoros szövetségesekre talált, de közös jövőjük csak akkor lesz, ha nyitnak Európa és az egész ország tágas térségei felé.

A szerző politológus