Egy verőfényes kedd délelőtt Kósa képviselő betér a tetszőleges hiedelmek nagy szupermarketébe. Épp ideje, ahogy mondani szokás, egy kis shoppingolásnak. A többi Fideszes képviselőtárs – hogy a divatdiktátor miniszterelnökről ne is beszéljünk – egyik kedvenc áruháza volt ez már hosszú évek óta. A divatszezon legkelendőbb termékei - mint anno a munkaalapú társadalom kis vörös sálja, az illiberalizmus fekete nagyestélyije, vagy a legutolsó divat szerinti kereszténydemokrácia szűzies hosszúszoknyája - is mind ebből a boltból valók voltak. Kósa képviselő a tömött polcok között nézelődve ezúttal nem nagybevásárlást intéz. Csak egy jól szabott kis érvelést keres magának, ami pompásan mutat majd a Honvédelmi Bizottság aznapi ülésén, mikor is elutasítják a tranzitzónákban éheztetett gyerekek és az ő szüleik megfelelő ellátásáról gondoskodó törvényjavaslatot.
Óriási szerencséjére a tetszőleges hiedelmek áruháza fenntartások nélkül kiszolgál bárkit. Nem szólnak bele, hogy az újonnan megvásárolt termék annyira illik az előzőleg kiválogatottakhoz, mint egy nercbunda az újrahasznosított lenvászonból készült nadrághoz. Sőt, ez a tetszőleges hiedelmek áruházának egyik legnagyobb előnye. Mióta a gazdag képviselők a Parlament felé vezető úton rendszeresen beugrottak ide vásárolgatni, a bolt két termékcsaládja is rapid növekedésnek indult: az egyik az ízléstelenül meghímzett keresztény hiedelmek szekciója, a másik pedig, kissé talán zavarba ejtő módon, a pszichopata közgazdaságtani magyarázatok sora. Bár felületes szemlélőnek a kettő talán összeegyeztethetetlennek tűnhet, a képviselők tudták, mit csinálnak. Másnap már úgysem emlékezett rá senki, mit viseltek előzőleg.
Volt persze néhány finnyás ellenzéki, akik mindenféle bizottságokban rámutattak a tarka hiedelmek zavarosságára. Emlékeztettek: a keresztények többek közt arról voltak híresek, hogy egyetemet alapítottak, és nem pedig arról, hogy kidobták az egyetemet az országukból. A jól értesülteket a képviselők egyébként is különösen utálták, főleg mikor Máté evangéliumából idéztek nekik a röszkei tranzitzónában rekedt 77 gyerek kapcsán: „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem.” A képviselők tudták, úgyis ők határozzák meg, ki mit viseljen, mint ahogy azt is, hogy ki kaphat enni és ki nem.
Kósa képviselő most sem töltött sok időt a boltban – a kiszolgálás errefelé olyan gyors volt, hogy az embernek szinte gondolkodni sem maradt ideje –, de már meg is találta, amit keresett. A turistáknak sem ad enni a Magyar Állam – hangzik az érvelés. A gyerekek a röszkei tranzitzónában bizonyára vakációznak. Ezzel az összeállítással kezdjen valaki valamit! Kósa képviselő műanyagszatyrot kér, elcsomagoltatja a terméket, hogy aztán a Honvédelmi Bizottság ülésén megvillanthassa azt.
Az áruházból kifelé jövet Kósa képviselő egy gyors pillantást vet a keresztény hiedelmek szekciója felé, és elégedetten konstatálja, hogy a túlvilágra vonatkozó keresztény tanítások szerencsére még nem kerültek fel a polcokra. Kósa képviselő jól tudja, hogy bizonyos okokból kifolyólag neki ott igen-igen melege lenne.
A szerző a Közép-európai Egyetem hallgatója