A hálaadás napján

Holnap, a hálaadás napján az amerikai családok pulykát esznek. Nálunk az unokák a Rubik-kocka egyik legújabb változatával lesznek elfoglalva. Máshol sietnek majd az evéssel, mert estefelé vásárolni kell, a Black Friday már csütörtökön elkezdődik, így itt a nagy alkalom karácsony vagy hanuka előtt az ajándékokat megvenni.

Sokfelé már evés közben megkezdődik majd a politikai vita Trumpról, de nem nálunk. A család ugyanis egységesen megveti az elnököt, és alig várja, hogy megbukjon. Az egyik fiam bízik abban, hogy a szenátus – a képviselőház javaslatára - már január táján elítéli, azaz lemondatja a narancsszín hajú országvezetőt. A legtöbben azonban inkább arra számítunk, hogy a képviselőház demokrata többsége vádat emel Trump ellen (ez az impeachment), de a szenátus republikánus többsége nem távolítja el az államok éléről. Ebben az esetben marad a bizonytalan kimenetelű választás jövő novemberben.

De ha rajtam múlik, nálunk másról lesz szó az asztalnál. A pulyka és a diósbejgli után ugyanis vitát kezdeményezek majd az Indiana University egyik professzorának konfliktusáról diákjaival és az egyetem rektorával. A botrány lényege az, hogy az egyetem egyik kinevezett professzora, egy bizonyos Eric Rasmusen olyan nézeteket terjesztett (és vallott), amelyeket Lauren Robel rektor „gyűlöletesnek” minősített. És „gonosznak”, valamint „hülyének” is. November 7-i privát tweetjében Rasmusen ugyanis megalázó módon kikelt a nők, a feketék és a homoszexuálisok ellen. A nők szerinte tönkreteszik az egyetemi életet, „ellopják” kollégáik férjét. Hasonló megvetéssel szólt szinte mindenkiről, kivéve a fehér bőrű férfiakról. A rektor, aki éppenséggel tekintélyes jogász is, nem habozott csaknem ugyanilyen durva stílusban válaszolni, immár az egyetem nevében.

És ekkor jött a meglepetés. „Akármilyen undorító és hülye” a professzor véleménye, így a rektor, nem rúgjuk ki, mert ez egy állami egyetem, amely tiszteletben tartja az alkotmány előírását a szólásszabadságról. A rektor ugyanakkor utasította Rasmusen tanszékét, hogy a diákok védelmében kötelezze a professzort a „név nélküli” osztályzásra, azaz a vizsgákon (amelyek Amerikában szinte mindig írásbeliek) a diákok neve ne szerepeljen a benyújtott dolgozatokon. Amikor ez nem lehetséges, akkor egy kolléga ellenőrizze az osztályzatokat. És ha ez sem győzi meg a diákokat az értékelés pártatlanságáról, akkor minden következmény nélkül felvehetnek egy másik kurzust.

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az alkotmány. Mások szerint viszont az egyetemi élet szólásszabadság nélkül értelmetlen. Én örülök, hogy a rektor mellőzte az udvariasságot, és alaposan beolvasott a professzornak, ám úgy döntött, hogy mégis taníthat – ha a diákok beiratkoznak a kurzusaira. Ha nem, akkor az egyetem nyilván újragondolja, hogy mi a teendő.

Az ügy nyilvánvalóan bonyolult és ellentmondásokkal teli. Örülök, hogy amerikai alma materem olyan megoldást talált, amely hű az egyetem elveihez. Jó téma lesz ez a hálaadás napján.