Előfizetés

A Várban minden régi lesz

N. Kósa Judit
Publikálás dátuma
2019.11.29. 09:20

Fotó: Lakos Gábor / Népszava
Már tartott a rekonstrukció, amikor elindult a kutatás – a Szent István terem esete jól példázza, mennyire reális az eredeti állapotok helyreállítása a Várban.
Négy évvel a terv napvilágra kerülése után a napokban élesbe fordult a budavári palota egykori Szent István termének rekonstrukciója. Annyiban legalábbis, hogy lezárták a Budapesti Történeti Múzeum főbejáratát, és odabent megkezdődött az építkezés. Mint ismeretes, a Vár jövőjét meghatározó Nemzeti Hauszmann Terv része a palota az előző századfordulón kialakított külsejének és enteriőrjeinek helyreállítása, a Szent István terem pedig e munka afféle „pilot projektjének” tekinthető. Az Árpád-házi uralkodóknak és szentek emléket állító 12 Zsolnay-pirogránit lap és a 83 négyzetméteres szoba falburkolata, kandallója és bútorzata kiemelkedő látnivalója volt a hajdani királyi laknak. Azonban nem maradt meg belőle semmi: a világháborús ostromban leégett, ami maradt, elhordták, 1949 és 1951 között pedig éppen itt kezdték meg a munkát, amikor Kotsis Iván tervei alapján szocreál pártközpontot akartak kialakítani. Tíz évre rá végül Kékesi László elképzelései szerint lett múzeumi tér az épület ezen részéből. Mindennek fényében érdekes kísérletnek tűnik, hogy a tervek, a fekete-fehér fotók és az esetleges maradványok alapján rekonstruálják a szobát, amely az új, krisztinavárosi szárnyhoz (ez ma az Országos Széchényi Könyvtár) vezető összekötő szárnyban kapott helyet. Bár már évek óta készülnek a burkolatok, kárpitok és a Zsolnay-táblák, a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete által szervezett hétfői szakmai tanácskozáson sokan meglepve kapták fel a fejüket, amikor kiderült: a szisztematikus falkutatás viszont csak pár hónappal ezelőtt kezdődött meg. Bozóki Lajos művészettörténész és Szegő Tamás építész beszámolójából kitűnt: miután lebontották Domokos Géza és Németh István hatvanas évekbeli – számos szakember szerint önmagukban is védelemre érdemes – múzeumi burkolatait, az elmúlt három évszázad megannyi korszaka mutatkozott meg a falakban. Barokk ablak, hauszmanni párkányzat némi eredeti stukkóval, kerámia lapok lenyomatai a cementben, Kotsis Iván szépen falazott folyosókezdete, tenyérnyi festett vakolat, újrahasznosított gótikus lábazat-töredék. Hiábavaló kérdés, hogy ha létezne még műemlékvédelmi hivatal, lehetséges lenne-e a rekonstrukció közben nekifogni a falkutatásnak, illetve hogy az épített értékek védői ezekből a rétegekből melyiket tartanák feltétlenül megóvandónak, s pártolnák-e az elpusztult szoba semmiből való újrateremtését. Ezeket a kérdéseket ma senki sem teszi fel. Ahogyan azt sem, hogy a szoba és szűkebb környezete felidézése érdekében reális áldozat-e lebontani, majd hauszmanni formában újjáépíteni az összekötő épület teljes déli falát. Ezt az ötvenes évek eleji régészeti ásatások eredményeihez kapcsolódva alakították mai formájára, ma a teljes visszaalakítás a terv.
A meghirdetett ütemterv szerint 2021. augusztus 20-án szeretnék felavatni a Szent István termet. Ambiciózus elképzelés, különösen annak fényében, hogy az ugyancsak semmiből rekonstruált Lovardát (kb. 3,5 milliárd forint, mélygarázzsal), illetve a nem kevésbé ismeretlen funkciójú Főőrséget (kb. 3,4 milliárd, több szintes föld alatti bővítéssel) a legvégső, idén októberi határidőre sem adták át. Ezek után lehetetlen nem föltenni a kérdést: ha egy 83 négyzetméteres terem és egy 1200 négyzetméteres összekötő épület rekonstrukciója ilyen tempóban kivitelezhető, milyen időtávon érdemes számolni a mintegy hússzor ekkora Magyar Nemzeti Galéria és a tízszer nagyobb OSZK visszarégiesítésével? Illetve: ha ezek irreális tervek, mi sürgeti a két gyűjtemény kiköltöztetését a Várból? És tulajdonképpen mi szükség van a városligeti pót-múzeumra? A tervek szintjén természetesen töretlen a lendület. A Vár polgárvárosában már nagy erőkkel folyik az egykori Pénzügyminisztérium 50 milliárdos építkezése: a tömb belsejét kibontották, ide modern épület kerül, a neogót eredeti pedig a jóval magasabb, díszes tetőszintjével együtt újul meg. Szó van a Külügyminisztérium Dísz téri – a Karmelita kolostorral átelleni – épületének rekonstruálásáról is, modern irodabelsővel. A Magyar Nemzeti Bank – miközben egyes hírek szerint a doktori képzést szolgáló Bölcs Vár nevű épületük használatba vételi engedélyét visszavonták – az épp visszabarokkosított Úri utca 72. alatt már építi új oktatási központját (csak az épület 800 millióba került), és állítólag jövőre a Karmelita ház melletti Lónyay villát is átadják (4,6 milliárd volt az épület, 5,5 milliárd a befejezése). Nagy talány viszont az állami tulajdonban lévő egykori Táncsics börtön jövője, ahol eddig régészeti ásatások folytak, illetve az valamikori Helytartótanács tömbje, ahonnan 2017 elején kiköltöztették az akadémiai kutatóintézeteket. A Belügyminisztérium eddig egy lépést sem tett a birtokba vétele érdekében.

Titkos tervek

A Várban indult munkálatokról, a Lovarda funkciójáról, átadásáról, a régi Pénzügyminisztérium tömbbelsőjében épülő új házról, a Világörökség részeként is védett budai panorámát veszélyeztető beruházásról megkérdeztük a Kormányszóvivői Irodát, de kilenc nap alatt sem reagáltak megkeresésünkre.

„Ez nem építészet, nem városfejlesztés. Ez akarnokság”

Az önkormányzat és az ott élők véleményét figyelmen kívül hagyva folytatódnak az állami beruházások a Várban – mondja V. Naszályi Márta, az I. kerület új ellenzéki polgármestere. A Várban már beleszólása sincs az önkormányzatnak, hogy mi épül és mi nem? A kormányzati építkezéseknél és a Hauszmann-programhoz kapcsolódó területeken nincs. Az ide sorolt önkormányzati épületeket, telkeket egy tollvonással elvették az I. kerülettől és a fővárostól, amikor tavaly a parlament kormánypárti többsége megszavazta a Budapest törvényt. Pedig az itt élők hétköznapjait alaposan felforgatják ezek az építkezések. A konstrukció nagyon hasonlít ahhoz, amit a Városligettel csinált a magyar állam. Direkt politikai befolyással létrehoztak egy céget, a Városliget Zrt.-t, és az erősebb jogosultságokat kapott a Városliget fölött 99 évre, mint a főváros választott testülete. Ugyanez a helyzet a Várkapitányság Zrt.-vel is, ez is olyan jogosítványokat kapott, amelyek erősebbek a Vár területén, mint a választott önkormányzat jogai. A műemlékvédelmi hatóságot szétverte az Orbán kormány és most a Várkapitányság kapta meg ezeket a jogosultságokat, holott nem hatóság. Sikerült előállítani azt a helyzetet, hogy egy kormányhatározat végrehajtója egy cég, amelyik saját jogkörben saját magának engedélyeket is ad. Most épp az egykori Külügyminisztérium Dísz térre tervezett visszaépítése borzolja a kedélyeket. Az általános kifogásokon túl mi a gond ezzel? Eddig a budai Vár déli részén a kormány építkezett, elkészült a Karmelita Kolostor és a Miniszterelnökség, korábban a Sándor-palota, az északi, polgárvárosi részen azonban néhány épület kivételével az önkormányzat dönthetett. A két területet a Dísz tér választja el egymástól, amolyan demarkációs vonalként. Csakhogy ott van a Dísz tér 2-es számon egy üres telek, ami átnyúlik a demarkációs vonalon. Ezen valamikor régen a Külügyminisztérium épülete állt, amit most vissza akarnak építeni, de még azt sem tudja megmondani a Várkapitányság, hogy milyen funkcióval. Korábban megjelent, hogy irodaház lesz. Aztán arról voltak hírek, hogy a mostani Külügyminisztériumnak nem kell, elképzelhető tehát, hogy a Miniszterelnökség akar ott tovább terjeszkedni. A kerület építési szabályzata szerint erre a saroktelekre csak olyan épület építhető, ami harmonizál a tér jelenlegi beépítésével és nem haladja meg az ott jellemző beépítési magasságot. Ha ezt elfogadnák, a terv akár rendben is lehetne.
Ha mégis iroda lesz, hogy oldható meg a hivatalnokok közlekedése? Már a Pénzügyminisztérium Szentháromság téri építkezése kapcsán is elmondtam, hogy nagy baj lesz, ha a várbuszokkal akar feljönni naponta plusz kétezer ember. Egy buszra negyvenen férnek fel, ha három percenként jönnek, mennyi idő kell, hogy ennyi ember feljusson és este lemenjen a Várból? És akkor még nem beszéltünk az itt lakókról, a turistákról. A Dísz téren felépítendő új irodaházba érkező ötszáz ember tehát nagyon sok lesz. Nem a Vár ennek a városnak a fejlesztendő rozsdaövezete, számos területen lehetne kormányzati fejlesztéseket kezdeni, ami további építkezéseket vonzana. Egy ilyen program a jövőről szólna, szemben azzal, ami most a Várban folyik. Ez a múltról szól, tényleges mai igények nélkül. Ott van például a Lovarda, ami 6 milliárdért tényleg szép lett, de minek. Ködösen csak annyit mondanak, majd rendezvények lesznek benne. A Dísz tér 2. a jéghegy csúcsa? Ez az eset, mint cseppben a tenger megmutatja, hogy a kormány terjeszkedése a Várban miért nagyon káros a kerületben élőknek, vagyis az egészről kellene egyeztetni és megállapodni. Mivel a Várkapitányságnak nincs mozgástere, ezért szeretnék a miniszterelnökséggel tárgyalni ezekről a kérdésekről, hisz ők készítették elő a Várba tervezett átépítésekről szóló kormánydöntést. Ideológiai alapon ellenzem, hogy az 1944. márciusi állapotot akarják visszahozni, minden értelemben rossz gondolatnak tartom, hogy a városfejlesztés kizárólagos szempontja a múlt. Mérnök vagyok, építészként azt tanultam, egy beruházás úgy kezdődik, hogy van egy társadalmi igény, amit ki kell elégíteni. Utána meghatározzuk a funkciókat, amelyekkel ez az igény kielégíthető és végül erre dolgozunk ki koncepciót majd építési tervet. De ez, amit a Várban csinálnak, semmi más, mint vasbeton épületek felcicomázása 19. századi kellékekkel. Ez nem építészet, nem városfejlesztés, és nem felelős közpénzhasználat. Ez akarnokság. Egy színpadot állítanak fel az 1944. márciusi állapotok alapján, csakhogy nekünk ez az életünk, és ezt az előadást köszönjük, de nem akarjuk nézni. Gulyás Erika  

Kitagolt milliók – A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz fordultak a zalai szociális otthonok dolgozói

Vas András
Publikálás dátuma
2019.11.29. 08:40

Fotó: Röhrig Dániel / Népszava
A megyei igazgató stílusát és módszereit is kifogásolják.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz fordultak a sorozatos vezetői visszaélések miatt a zalai szociális otthonok dolgozói, akik a megyei igazgató stílusát és módszereit is kifogásolják. Szabálytalan letéti számlák, sorozatosan felmondó szociális dolgozók, az igazgató asszonyhoz köthető, túlszámlázó beszállítói kör, eltűnt munkagépek, magáncélokra használt szolgálati autók. Komoly vádak olvashatók abban a levélben, amelyet a bentlakásos szociális otthonokban élők kiköltöztetéséről írt cikkünk után küldtek szerkesztőségünkbe. A kitagolásról Zala megyei példákkal mutattuk be, hogy totális csőd a folyamat, drágák és határidőn túl fejeződtek be az építkezések, melyet remek kormánykapcsolatokkal rendelkező vállalkozások, a Szabadics Zrt. és cégei, illetve a LE-KO Kft. nyertek el. Ráadásul az épületek nehezen megközelíthetőek, sokáig berendezetlenek voltak, pedig 2,5 milliárd forint jutott a megyében a kitagolás normális lebonyolítására. A cikk megjelenése előtt megkerestük Györe Edinát, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) zalai igazgatóját, ám nem válaszolt kérdéseinkre. Érkezett viszont egy levél, melynek eredetijét Benedek István Zsoltnak, az SZGYF főigazgatójának küldtek el, de írója állította, az Állami Számvevőszék és az alapvető jogok biztos is megkapta. A levélben pedig éppenséggel Györe Edináról, s az általa elkövetett szabálytalanságokról írnak, s az állítások közül több komoly törvénysértésre utal. A levélíró szerint már korábban is többször jelezték az SZGYF vezetősége felé a problémákat, s ennek hatására belső ellenőrök is vizsgálódtak, sőt, több szabálytalanságot meg is állapítottak, ám mindenféle következmények nélkül – utal rá, hogy a zalai igazgató remek kapcsolatot ápol Fülöp Attila szociális ügyekért felelős államtitkárral, illetve a Szabadics Zrt. idén márciusban állami kitüntetést is kapott tulajdonosával. Kifogásolja az igazgató vezetési stílusát, ami miatt több vezető és beosztott mondott már fel a zalai SZGYF-nél, szabálytalan aláírásokat emleget a letéti számláknál, állítja, hogy a beszerzéseknél csak egy bizonyos körtől lehet, ráadásul túlárazottan vásárolni. A levél szerint szabálytalanok a pályázati szerződések, bár nem volt semmi bajuk, leselejtezték az SZGYF mezőgazdasági gépeit és munkaeszközeit, amelyeket most magáncélra használnak, ahogyan a céges autót is, melybe ilyenkor is rendre az SZGYF számlájára tankolnak. Az állításokkal kapcsolatban megkerestük Benedek István Zsoltot, az SZGYF főigazgatóját, arra voltunk kíváncsiak, tudtak-e a levélben felvetett problémákról, esetleges visszaélésekről, szabálytalanságokról, a rengeteg felmondásról, indultak-e vizsgálatok Zala megyében, s ha igen, milyen eredményre jutottak. Feltett kérdéseinkre másfél hónap alatt sem kaptunk választ.

Levélben nyugtatják a szakképzésben dolgozókat

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2019.11.29. 08:05

Fotó: Molnár Ádám
Három nappal a tanártüntetés előtt próbálja győzködni a pedagógusokat Pölöskei Gáborné helyettes államtitkár: nem fog fájni az új szakképzési törvény.
Csak pozitívan – röviden így lehetne összegezni az oktatásirányítás kommunikációját a szakképzés szakmai és társadalmi egyeztetés nélkül megkezdett átalakításáról. A parlament múlt héten új szakképzési törvényt fogadott el, ami a pedagógusok, szakoktatók körében azért borzolta a kedélyeket, mert megszüntette közalkalmazotti jogviszonyukat, foglalkoztatásuk a Munka törvénykönyve hatálya alá került, így a munkafeltételeket érintő több törvényi garanciától is eleshetnek. A szakképzésért is felelős Innovációs és Technológiai Minisztérium próbálja csillapítani a kedélyeket: nemcsak közleményben ígérnek béremelést a szakképzésben tanító pedagógusoknak, de egy szerdai, a szakképzési centrumok főigazgatóinak és a kancellároknak tartott, mintegy kétórás értekezleten azt is utasításba adták: a törvényi változásoknak csak a tanárokra nézve előnyös elemeit kommunikálhatják. A folyamat részeként Pölöskei Gáborné szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkár ugyancsak szerdán – három nappal a november 30-ai budapesti pedagógustüntetés előtt – körlevelet küldött minden szakképzési centrumba „a pedagógusok minél szélesebb körű tájékoztatása érdekében”.
A lapunkhoz is eljutott levélben egyebek mellett arról ír: a közalkalmazotti törvény „csak első látásra” biztosít nagyobb védelmet, alaposabb vizsgálat után kitűnik, hogy inkább rugalmatlanságot jelent. A helyettes államtitkár szerint a bérezés szempontjából kedvezőbbek lesznek a feltételek, a szakszervezetek állításával ellentétben megmarad a jubileumi jutalom. Kitért arra is, a megígért béremelés – ami Pölöskeiné szerint sem lesz egységes mértékű – mindenkire vonatkozik, tehát szakoktatókra, közismereti tanárokra, óraadókra is. A levelet ismerő, szakképzésben dolgozó forrásunk szerint valótlan az az állítás, hogy a közalkalmazotti törvény csak „első látásra” nyújt nagyobb védelmet; a valóság az, hogy lényegesen több garanciát tartalmaz, például elbocsátani csak részletes indoklás után lehetett valakit, a munkáltatónak volt állásfelajánlási kötelezettsége, nagyobb végkielégítésre, több pótszabadságra, kollektív jogérvényesítésre adott lehetőséget. Szerinte a Munka törvénykönyve egy tekintetben biztosan rugalmasabb: a munkavállalókkal szembeni visszaélés szempontjából. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke, Szűcs Tamás merce.hu-n megjelent írásában „a jogfosztás dokumentumának” nevezte az új szakképzési törvényt. Szerinte a szakképzés reformja hamarosan ismételten össze fog omlani. Ezért is tüntetnek a pedagógusok Budapesten november 30-án.

Csúcsra jár a Kossuth tér

Megint eljött az idő az oktatás jövőjéért való közös fellépésre. Ha neked is fontos a gyermekeink jövője, a jövő oktatása, várunk 2019. november 30-án 12 órától az MTA előtt, onnét közösen vonulunk az Országház elé. Tüntetés 14 órakor a Kossuth téren!" –így hív a demonstrációra a Pedagógusok Szakszervezete. A Szabad Egyetem hallgatói már holnap elfoglalják a Kossuth teret: a három napig tartó programjuk során beszélgetésekkel, kiállítással, előadásokkal vitatják meg, hogy miként lehetne jobbá tenni a hazai oktatáspolitikát.