Mi a teendő?

1. Az önkormányzati választások eredményének rövid távú és megérdemelt ünneplése után szembe kell nézni a kihívásokkal:

(a) a FIDESZ – évtizedes szokása szerint – páratlan bosszúhadjáratot fog kezdeni, ahol semmi sem számít, csak az önkormányzati győztesek ellehetetlenítése, megsemmisítése bármilyen eszközzel,

(b) a választások során megmutatkozó és sikerre vezető ellenzéki egység töredezését tudatosan és minden eszközzel meg kell(ene) akadályozni. Tudjuk, hogy más dolog valami ellen összefogni, és megint más közösen kormányozni-irányítani. Az ellenzéken belüli, egyébként természetes nézetkülönbségeket korlátozni kell, illetve belső vitákban kell kezelni, nem pedig kivinni a nagy nyilvánosság elé. Főleg azért nem, mert a „fő ellenség” továbbra is adott, sőt eszközeiben nem válogat, miközben tudatosan dolgozik az ellenzék megosztásán,

(c) nagyon kell vigyázni az ellenzék által megszerzett önkormányzatokban az alkalmazottak/megbízottak feddhetetlenségére, alkalmasságára. Minden egyes helytelen személyzeti döntés a Fidesz számára könnyen eltalálható céltáblát jelent,

(d) az ellenzék által megszerzett önkormányzatok élére túlnyomórészt tisztességes, őszinte, tenni akaró, jóindulatú emberek kerültek. De nem mindegyikük rendelkezik a megfelelő szakmai háttérrel, és még kevésbé azzal a kormányzati-irányítási tapasztalattal, amivel el lehetne kerülni egyes konfliktusokat, nem beszélve a Fidesz által állított és a továbbiakban állítandó csapdákról. Ezért feltétlenül szükségesnek tartom a megfelelő szakmai-tanácsadói háttér kiépítését a hagyományos és önmagától adott-átöröklött intézményi kereteken túlterjedően.

2. Kezdettől fogva nyílt és a szó pozitív értelmében offenzív stratégiára van szükség, ami többek között az alábbiakat jelenti:

(a) a korábbi fideszes önkormányzatok összes korrupciójának gyors és következetes feltárása, még ha az ilyen ügyek bírósági-pénzügyi következményei – az adott hatalmi struktúrák mellett – csak hosszabb időtávban jelentkeznek (ha egyáltalán lesznek következmények konkrét ügyekben),

(b) valamennyi korrupciós (nem törvényes) ügy folyamatos kommunikálása az adott önkormányzat lakossága, ugyanakkor azonban a teljes magyar társadalom felé is, a maffiahálózat működésének napi szinten való megértetése a teljes társadalommal (ez egyébként az új önkormányzatok társadalmi támogatottságát is növeli),

(c) a társadalom mozgósításának fenntartása azután, hogy ez a mozgósítás október 13-án sikerre vezetett. De nem lehet aludni, mert különben a Fidesz bosszúhadjárata gyorsan meg tudja fojtani nemcsak az ellenállást, de az ellenzéki önkormányzatok normális működését is. Csak a folyamatos jelenlét, a társadalommal való széles körű párbeszéd hozhat eredményt, aminek egyre inkább az utca lesz a fóruma. Igenis, ki kell menni naponta az utcákra, tiltakozni, bizonyítani, hogy jelen vagyunk („tudjuk, merjük, tesszük”), nem lehet minket megfélemlíteni vagy elhallgattatni. A Fidesz csak az erő nyelvén ért. Éppen ezek a nyílt és rendszerszerűen megszervezett tiltakozások vezethetnek oda, hogy az évek óta önelégült és cinikus hatalom pillérei megremegjenek, egyre nagyobb belső repedésekhez, majd a NER-rendszer összeomlásához vezessenek. Minél később jövünk rá erre, annál kisebb a békés átmenet lehetősége, és annál nagyobbak lesznek az átmenet és az átmenet utáni időszak gazdasági-társadalmi költségei.

(d) minden politikai erővel megértetni, hogy egyedül nem lehet győzni. Az ilyen hozzáállás vagy gyakorlat csak ahhoz vezet, hogy a Fidesz tudatosan széttördeli az együttműködést, és ismét kényelmes többséget szerez. Ezzel szemben minél erősebb az együttműködés minden ellenzéki erő között, annál nagyobb a valószínűsége nemcsak a hatalomváltásnak, de egy akár nagyarányú győzelemnek is, annak minden pozitív, ismételt és rendszerváltó következményével együtt. Ez pedig feltétele annak, hogy – évtizedes megkésettséggel és nem kevés tudatfertőzéssel terhelten – Magyarország sikeresen tudjon alkalmazkodni a XXI. század politikai-gazdasági-társadalmi kihívásaihoz.

A szerző közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója