Mérték utáni törvényhozás

Kövér László elismerte, hogy Orbán Viktor törvényt szegett, amikor évek óta elbliccelte az Európai Tanácsban folyó tárgyalásokról szóló parlamenti beszámolót, de az elkövetőre bízta önmaga megregulázását. A miniszterelnök által követett gyakorlat valóban nincs összhangban a hatályos szabályozással - írta -, ezért levélben fordult hozzá, kérve a gyakorlat és a szabályozás felülvizsgálatát és azok egymáshoz igazítását. És lőn! Meghallgatásra talált. A gyakorlathoz igazítják, átírják a törvényt. Ami eddig törvénysértő volt, az ezután jogszerű lesz.

„Tisztelt Bíróság! Ügyfelemet ne ítéljék el törvénysértésért. Inkább a törvényt változtassák meg ügyfelem érdekeinek megfelelően”. Eddig egy ilyen kérés után a bíróság furcsán nézett volna rám. Az új javaslat alapján ez akár racionális taktika is lehet. Elvégre a törvény mindenkire vonatkozik, ezt a kormány több megmondóembere, köztük a kormányfő is kijelentette, pl. a CEU kapcsán. De amíg az emberektől megkövetelik a törvény tiszteletét és betartását, addig a miniszterelnök maga a gyevi bíró. Tényleg mindenki a mindenki? Vagy van kivétel is?

Korlátozni láthatóan csak az ellenzéket lehet, de őket kötelező is. Akkor meg főleg, amikor egy csapással két legyet is ütnek. Törvényt módosítanak, hogy ne lehessen ellenőrizni az EU-s támogatásokat, sem a korrupciót. Még az információkat se lehessen megismerni. A hatalom viszont még inkább ellenőrizhetetlenné, kontrollálhatatlanná válik.

Pedig Orbán ellenzékből még azt is ígérte, hogy kormányra kerülése esetén a Fidesz felülvizsgálja a szabálytalan privatizációs eljárásokat, ahol pedig szabályosan magánosítottak, de korrupció vagy más törvénytelenség érhető nyomon a háttérben, szintén vissza kell venni a rosszul privatizált vagyont.

De kormányra kerülve már más szelek fújtak. Most éppen Kövér László lett a passzátszél. A Közszolgálati Egyetemen adta azt, ami a lényege: „A fékek és egyensúlyok (sic!) rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (…) egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. (Csak zárójelben: mit is művelt a Fidesz 2002-2010 között a parlamentben?) És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.”

A kormány képviseletében az államtitkár reagált a törvényhozás házában: mi hiszünk abban, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága mindenkit megillet – ebbe az Országgyűlés elnöke is beleértendő.

Annyira megillet mindenkit, hogy éppen most akarják az ellenzéket még jobban karámba zárni. Ennek tényleg semmi köze sem a jogállamhoz, sem a demokráciához. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ellensúlyok kellenek. Hogy egyensúly legyen.

Ezt az egyre kevésbé létező egyensúlyt borítja fel mind jobban a hatalom. Nem tartják demokráciának, ha fékezik a hatalmat. Bezzeg, ha az ellenzék ellenzékeként, működésében korlátozza a kormány az ellenzéket, az demokrácia. A döntéshozókat nem lehet korlátozni. Valahogy viszont nem ezt az elvet vallja a Fidesz az önkormányzati választások óta ott, ahol kisebbségbe került. Egész vasdorongokat dugnak a kerekekbe.

Közben pedig a törvényhozást használják fel arra, hogy megrendszabályozzák az ellenzéket azért, mert nem sértett törvényt. A jogokat megvonjuk, a gyakorlatot megszüntetjük. Míg a miniszterelnök törvénysértéseit legitimizálják, addig az ellenzék esetében ami tegnap még jogszerű volt, holnapra már törvénytelen legyen. A kormányfőnek csak jogai lehetnek, míg az ellenzéknek csak kötelezettségei.

Ferincz Jenő "paragrafus"