Hofi a maszk mögött

Publikálás dátuma
2019.12.03. 11:00

Naplónak nem napló, de arra tökéletes apropót szolgáltat, hogy elgondolkodjunk Hofi Géza titkán.
Testes, 240 oldalas, nagyformátumú, gyönyörűen kidolgozott – Alföldi Nyomda Zrt. - könyvet?, nem, inkább: albumot adott ki a Kossuth Kiadó a kezéből a 2002-ben, 66 éves korában elhunyt Hofi Gézáról. Címével az album – Hofi naplója – alaposan átveri a közönséget, inkább üzleti fogást sejtet. Hiszen szó sincs itt hagyományos értelemben vett naplóról, inkább – mint a kötet végén értesülünk róla – igen gazdag képanyagról, rajzokról, cetlikről, színházi plakátokról és a kortársak korabeli interjúiról, későbbi visszaemlékezéseiről, amelyek felidézik Hofi Géza alakját, módszereit, kvalitásait. Talán mind keresi a választ A Titokra, arra a varázslatra, amely magával ragadta a közönségét, amint színpadra lépett. Ha őszinték akarunk lenni, nem sokra megyünk az emlékezőkkel – kivétel Malek Miklós és a második feleség, Hofmann-né Kövér Ildikó – akinek a „naplót” köszönhetjük - őszinte és elegáns interjúja, valamint Spiró György korabeli kritikája. Persze, mindenki megfejtené a titkot, de annál többre, hogy zseni volt nem jutunk. Azt pedig eddig is tudtuk. Kár. Pedig már-már elfelejtjük a NAPLÓT, mert gyorsan ráébredünk: akárki volt is ez a kivételes tüneménye a Kádár-kor színpadra lépő sűrített hétköznapjainak, ő a naplóját nap mint nap nem az asztalfióknak írta, hanem a közönségnek. Biztosak nem lehetünk benne, de katarzist nem abban érezhetett, hogy a napló fölé görnyedve titokban felszabadult, amint kiadta magából minden valóság feletti keserűségét. Katarzist akkor érezhetett, amikor a közönséggel együtt a hétköznapok szürkeségében felmutatta: seggfejek, nem is szürkék azok, hanem hülyék. És mi mást lehet tenni a hülyeséggel, mint röhögni rajta. Mégis: a halála után csaknem két évtizeddel megfejthetné már valaki őt, megfoghatná, vagy legalább megpróbálhatná megfogni a megfoghatatlant. Dörmögünk, aztán belátjuk: nem kell mindent megfejteni, nem kell mindennek a végére járni. Ki tudja megfejteni a kor másik zsenijét, a még köztünk élő – az épp a színpadtól búcsúzó - Sándor Györgyöt? Ki tudja megfejteni Bődöcs Tibort, aki talán kettejük kivételes tehetségű önálló entitású „keveréke”: egyszerre plebejus bohóc és beláthatatlan intellektus. (Bődöcsön sem fog a politika. Megannyi Orbán-kritikája után a napokban - Hajdú Balázs társaságában - készített négyperces videót Gyurcsány Ferencről. Kap is rendesen, eladta magát. Pedig oktalanul kritizálják: nem paródia ez – hanem, mint kollégám, Pion István mondja – „egy élet keserűségének lírai sűrítése, elképesztő pontossággal”.) Akadnak tehát utódok – Kőhalmi Zoltán dugja még ki a fejét a stand up árjából –, akik Hofi Géza és Sándor György „hagyatékát” gazdagítják. Már megint a „hagyaték”, amely semmit sem ér a Titok nélkül. A legközelebb e Titokhoz talán a dramaturgiához valóban értő Spiró György jár: „Ez a típus nem a chaplini kisember élő és továbbélő változatainak egyike, Hofi nem kisember. Hogy kicsoda ő tulajdonképpen? Vagány? Plebejus gúnyolódó? Több ennél. Sokat megélt örök racionalista, javíthatatlan gondolkodó, egészséges vigyor, kérlelhetetlen ember” - írja 1973 februárjában, a Színházban a Mikroszkóp előadásáról (Mikroszkópusz–Pókusz). És ír még valamit: „a maszk mögött világnézet van”. Erről aztán mindenki elfeledkezik. Hiába a gyorsan működő agy, a reakció, a kifinomult rögtönzés, a fergeteges és kivételes ritmusérzék, a másodpercre kimértnek tűnő, de sokkal inkább megérzett csendek és elnyelt szavak, mondatok, amelyeket a közönség is magában kimond, hogy kitörhessen belőle a röhögés, - mint valaki írja is a kötetben, elnézést nem találom: a világnézetet nem lehet rögtönözni. Világnézet nélkül ócska a humor. 
Ne csapjanak az asztalra! A világnézet itt és most nem ideológia, még kevésbé politikai elkötelezettség. Egyszerűen „csak” az értékek és a mértékek rendszere, amellyel a világot nézzük. Hofi Géza nézett és volt tehetsége látni is. Meglátni és kimondani azt, amire aztán rácsodálkozva röhöghetett mindenki. Mindenki, aki hagyta, hogy Hofi kinyissa a szívét és az eszét. Innen a felhőtlen, a felszabadult szívből jövő mértéktelen röhögés. Mert a világ hülyesége mértéktelen, a szakadék az, amely az akár ideológiai, akár a politikai dumát a valóságtól elszakítja. Ezért aztán teljesen hiábavaló – ha tetszik az utókor hülyéinek hülyesége -, hogy a Hofi-tüneményt a kádár-aczéli kultúrpolitikai gőzkiengedő szelepeként „magyarázzák”. Ha csak az lett volna, a király bohóca, ma nem nevetne senki rajta, utólag végleg súlytalanná lenne, amit akár a rendszerváltás előtt, akár utána mondott. De nem. Ma is vele röhögünk önmagunkon. („Ma könnyebb témát találni, mert nagyon sok a mocsok… - mondta, s mondaná most is.) A hülyeség ugyanis nem csak egyéni, s sokkal nevetségesebb, ha csoportosan, társadalmi méretekben követjük el. Hofi persze maga is része volt a kádári rendszernek. Mindenki az volt, aki itt élt, amint mindannyian mindig a rendszer részei vagyunk, s abban hülyék, hogy nem tudjuk felfogni: a rendszer a mi saját termékünk. Egy társadalmi rendszerből kilépni nem lehet (hippi graffiti a hetvenes évekből: „állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni”), csak viszonyulni hozzá. Hofi lökdösődve viszonyult. Politikai mentora és „szabásza” az első időkben Komlós János – egykori ÁVH-s – volt, ízlésszabásza pedig az a Marton Frigyes, akinek a már nyomokban sem létező Rádiókabarét is köszönhetjük. Hofi mégis maga volt az autonómia. Megbízhatunk benne, ekkora autonómiát sem megvenni, sem eladni nem lehet, mert abban az aktusban megszűnne létezni, kongó érdektelenséggé válna. Hofi úgy politizált, hogy nem politizált. A világnézetét kérte számon a rendszeren, az egyén és közösség hülyeségeit, amit az a rendszer teremtett, amely az egyéni és közösségi autonómia világnézetét propagálta. „A szobor, ha jó, ha rossz, megmarad. Amit én csinálok, az véget ér aznap este” – olvassuk Hofi szavait a kötet fülszövegén. Nos, semmi sem ért véget sem aznap, sem másnap este. A szobor él.

Infó

Hofi naplója Összeállította és szerkesztette Nádori Attila és Papp Sándor Zsigmond Kossuth Kiadó, 2019.

Szerző
Témák
Hofi Géza

A zeneművészet fiatal tehetségeit díjazta az MVM Csoport

Publikálás dátuma
2019.12.02. 10:55

Fotó: MVM
A zeneművészet legtehetségesebb fiatal képviselői immáron tizenkettedik alkalommal vehették át a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategóriájának elismeréseit. A 2019. november 21-én a MÜPA Üvegtermében megrendezett díjátadón tíz hazai tehetségnek adta át elismerését az MVM Zrt.
A kiemelkedő teljesítményt nyújtó, harminc év alatti fiatalok külön, önálló díjazásáról először 2007-ben döntöttek a Prima Primissima életre hívói. Azok, akik a jók között is a legjobbnak bizonyulnak, minden évben elnyerhetik a Junior Prima díjat. Az intézmények, egyetemek, iskolák, szakmai szervezetek és a kuratórium a felterjesztésekből az MVM Zrt. a zene kategória tíz legjobbját támogatja. A magyar zeneművészet kiválóságaiból álló zsűri döntése alapján idén a Junior Prima Díj magyar zeneművészet kategóriájában két zongoraművész, Balázs Elemér György és Szokolay Ádám Zsolt vehette át díjait. A mindössze tizenkilenc éves Balázs Elemér György hivatalosan hatévesen kezdte zongoratanulmányait, kicsivel előtte már saját darabokat komponált. jelenleg a Zeneakadémia első éves hallgatója, Dráfi Kálmán növendéke. Szokolay Ádám Zsolt négyéves korában kezdett zongorázni édesanyja irányításával, majd nyolcévesen felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő tagozatára. 2015-től a New York-i Bard College konzervatóriumában Peter Serkinnél tanult, 2018-tól pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója Weimarban, ahol Grigory Gruzman osztályában tanul. 
A díjazottak között szerepelt Cseh Péter jazz-gitárművész is, aki jelenleg a Zeneakadémia jazzgitár szakos hallgatója. Tízéves kora óta tanul zenét. A komolyzene mellett a könnyűzene is régóta érdekli, így szinte a kezdetektől elektromos gitáron is játszik. Csőke Flóra gordonkaművész tehetségét is elismerte a zsűri. A fiatal művész már nyolcévesen harmadik helyezett lett az Országos Friss Antal Gordonkaversenyen. 2013-ban pedig felvételt nyert a Zeneakadémia előkészítő szakára, ahol Déri György csellóművész volt a tanára. Dobszay Péter karmester is bekerült a tíz díjazott közé. A fiatal tehetség korosztályának az egyik legfoglalkoztatottabb karmestere és legsokoldalúbb muzsikusa, a Dohány utcai Zsinagóga és a gazdagréti Szent Angyalok-templom első orgonistája. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen orgonistaként és karmesterként diplomázott, számos orgonakurzus mellett részt vett Eötvös Péter karmesterkurzusán is. Jenei Erzsébet hárfaművész tehetséget is díjazták. A fiatal zeneművész a Farkas Ferenc Zeneiskolában kezdett hárfázni nyolcéves korában, tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta Batta Judit tanítványaként. 2014-ben pedig felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre Vigh Andrea és Razvaljajeva Anasztázia osztályába. Egyetemi évei alatt a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián is tanult. A díjazottak között két hegedűművészt is elismert a zsűri, Korossy-Khayll Csongort és Tóth Kristófot. Korossy-Khayll Csongor nyolcévesen kezdett hegedülni Érden Részegh Benedeknél, majd Ácsné Szily Évához került Budapestre. Tizenhárom évesen vették fel a Zeneakadémia Különleges Tehetségek Osztályába, ahol Perényi Eszter és Banda Ádám, később Kokas Katalin és Kelemen Barnabás keze alatt tanult. Egyetemi tanulmányait Szenthelyi Miklósnál kezdte meg. Jelenleg pedig a Zeneakadémia harmadéves hallgatója, tanára Kokas Katalin, kamara tanárai Kováts Péter és Gulyás Márta. Tóth Kristóf a zenei tanulmányait négyévesen kezdte Soltész Ildikó tanárnőnél. Tizennégy évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem előkészítő tagozatára Kokas Katalin osztályába. 2017 és 2019 között pedig Szenthelyi Miklós osztályában tanult. Megyimórecz Ildikó operaénekes is bekerült a tíz díjazott közé. A fiatal énekes a Pécsi Művészeti Gimnáziumban tett érettségije után a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem klasszikus ének tanszakára nyert felvételt Marton Évához. Az ő mentoráltjaként szerezte kitüntetéses opera-énekművész diplomáját idén tavasszal. A rangos elismerést Scheuring Kata fuvolaművész is elnyerte, aki gimnáziumi érettségijét követően 2011-ben nyert felvételt a Zeneakadémiára. Egyetemi évei alatt számos nemzetközi versenyen dobogós helyezést ért el, illetve kamarazenészként is sikeresen szerepelt versenyeken. A fejenként kétmillió forint támogatással járó díjat Kóbor György, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója és dr. Vigh Andrea Liszt- és Prima-díjas hárfaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, a zsűri
elnöke adták át a fiatal tehetségeknek. „Nem véletlen, hogy a Junior Prima Díj az MVM Csoport számára az egyik legfontosabb társadalmi ügy. Büszkék vagyunk rá, hogy az elmúlt bő évtizedben már több mint száz kiemelkedő fiatal zeneművésznek nyújthattuk át ezt az elismerést. A fiatal művészek támogatása egy kivételes befektetés, hiszen ők jelentik szellemi életünk megújuló energiaforrásait” – mondta Kóbor György, az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatója. A Junior Prima Díj zsűrijének tagjai a magyar zeneművészet szaktekintélyei közül kerültek ki. A zsűri elnöke dr. Vigh Andrea Liszt- és Prima-díjas hárfaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora. A testület tagja volt Marton Éva Prima Primissima-, Kossuth- és Szent István Rend-díjas operaénekes, a Nemzet Művésze, Vásáry Tamás Kossuth- és Szent István Rend-díjas zongoraművész, karmester, a Nemzet Művésze, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának örökös tiszteletbeli főzeneigazgatója, Dráfi Kálmán Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongora tanszékének vezetője, Fekete Gyula Erkel-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének vezetője, Binder Károly Erkel-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékének vezetője, Fülei Balázs Liszt- és Junior Prima-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kamarazene tanszékének vezetője, Balázs János Kossuth-díjas zongoraművész, Liszt-, Prima- és Junior Prima-díjas, Érdemes Művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa, Jakobi László gordonkaművész, Cziffra Életműdíjas hangversenyrendező, Szentpáli Roland tubaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tubatanára, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar tubása, valamint Fazekas Gergely zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense.
Szerző

Fifty-fifty: Kaláka 50!

Publikálás dátuma
2019.12.01. 20:51

Fotó: Földházi Árpád / Facebook
A kétrészes nagy jubileumi koncert első felében az együttes dalainak egyéni feldolgozásait hallhattuk a Müpában, a második részben azok léptek színpadra, akik az elmúlt ötven év meghatározó alakjai voltak az együttesben.
 „Minden énekesnek megvan a saját Kaláka-világa” – mondta egyszer csak az első rész egyik szereplője, az énekes-szájharmonikás Ferenczi György, aki, mint a többi meghívott sztárvendég, a Budapest Bár kíséretével adta elő a maga Kaláka-dalait. Persze nem csak a fellépőknek, a nézőtéren helyet foglaló mintegy másfél ezer ember mindegyikének is – gondolom – megvan a saját Kaláka-képe, hiszen, ahogy elnéztem, minden korosztály képviselve volt a kisgyerekektől az együttes tagjaival egykorú nagyjából hetvenesekig. Talán ez lehet a titok. Szóltak, szólnak mindenkihez – legutóbbi, harmincvalahányadik lemezük idén jelent meg. De még is az, amit csinálnak, amiért ennyien, kortól, nemtől függetlenül összegyűlnek egy nagy hangversenyteremben miattuk, és a végén percekig állva tapsolnak? 
Freak folk – mondja Szabó Benedek a nemrég megjelent Kaláka-feldolgozás lemez egyik ötletgazdája, amelyen underground (!) rockzenekarok tisztelegnek az együttes munkássága előtt. Igen, színes ez a zene, kicsit őrült, szabálytalan, besorolhatatlan, ott bujkálnak benne a hatvanas évek magányos gitáros dalnokainak attitűdjei, felbukkannak különböző országok népzenéi a magyartól a dél-amerikaiakig, régmúlt korok zenéi a reneszánsztól a barokkon át – még Bach is (többé-kevésbé eredetiben) – az elmúlt évtizedek populáris irányzataiig, persze egy bizonyos, nagyon is magas színvonalból mit sem engedve. Nem is engedhetnek a zenei minőségből Gryllusék, hiszen szövegíróként a magyar és a világirodalom legnagyobbjai dolgoznak nekik, József Attila, Petőfi, Arany, Weöres, Kányádi, Villon, Jeszenyin, Shakespeare, Burns, Poe. Lehetetlen tovább sorolni, több mint háromszázan vannak. Keresték a szavakat, keresik mind máig a zenészek, de a hangot megtalálták hozzá, ami egyéni és utánozhatatlan: Kaláka, lehet egy szóval jellemezni.
Nem nosztalgiakoncertet hallottunk a Müpában, az együttes működik ma is rendületlenül, mint decemberi naptárukból kitűnik, fellépnek szinte minden nap, ha kell akár kétszer, így volt ez szombaton is: délelőtt a gyerekek, este a felnőttek kapták a magukét. A jubileumi koncert nyitódala kétszeresen is telitalálat volt, hiszen Gryllus Dorka Nagy László Adjon az Isten című versét énekelte-mondta, őt is a Budapest Bár kísérte, és a többiek alá is ők adták a sajátos cigányzenés-dzsesszes alaphangulatot, hegedűvel, cimbalommal, gitárral, harmonikával. De odatette a magáét Kiss Tibor, Szűcs Krisztián, Palya Bea, Németh Juci, Ruttkai Bori, és meglepetésként Miklósa Erika is. Erős egyéniségek, valóban mindannyian a saját Kaláka-világukat mutatták be, de mint említettük, van honnan meríteni. Inkább a komolyabb felnőtteknek szóló versek domináltak ironikus felhangokkal, de Kiss Tibi egy színtiszta gyerekverset is elénekelt: Volt egy fakatona, … ki ne ismerné Kányádi Sándor sorait.
A második részben színpadra lépett mindenki, aki valaha huzamosabb ideig ez együttesben játszott, énekelt: Gryllus Dániel és Vilmos, Radványi Balázs, Becze Gábor jelenlegi tagok mellett Huzella Péter, Major Gábor; és természetesen megjelent az egykori alapítótagtárs Mikó István is. Régi és új dalok hangzottak el, nagyon és kevésbé komolyak, elgondolkodtatóak, drámaiak, vidámak, szórakoztatók, mind a hozzá illő zenei köntösben. Megfáradtságnak nyoma sem volt, odaadás jellemezte produkciójukat, és végeredményben valami örökös derű lengte be az egész estét – ami tán a hosszú élet alapvető titka.
Infó: Kaláka 50 2019. november 30., Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem Gryllus Dorka, Kiss Tibor, Ferenczi György, Szűcs Krisztián, Palya Bea, Ruttkai Bori, Németh Juci, Miklósa Erika, Budapest Bár, Kaláka együttes
Szerző
Témák
zene Kaláka