Inkább a „halál”

Az, hogy a magyar válogatott esetleg kijut az Eb-re, még csak az első része a feladatnak, a csoportkörben két korábbi világbajnok és az Eb-címvédő következne.

Jobb, ha e négyesbe be sem kerülünk – mondják sokan a jövő évi labdarúgó Eb sorsolása után, mivel a magyarok abban a „halálcsoportnak” nevezett kvartettben szerepelhetnének, amelyben a legutóbbi két világbajnok, Németország és Franciaország, valamint Portugália Európa-bajnoki címvédő – a párizsi döntőben épp a franciákat legyőző – válogatottja várna rá. Ez valóban a créme de la créme, az esély a továbbjutásra talán csak ezrelékekben mérhető. Ám egyelőre nem ezzel az elit körrel kell foglalkozni, mert honfitársainknak a tavasszal fel kell lépniük a szuterén két grádicsán.

Vigyázat, lépcső! – lehetne kiírni, mert az alagsori mozgás sem egyszerű. Bulgária csapatát például akkor tájt győzte le mindmáig utoljára a magyar csapat, amikor a franciát: a keleti vetélytárssal szemben 1975-ben (2-0), a nyugatival 1976-ban (1-0) volt a legutóbbi buli. Ráadásul a bolgárokkal Szófiában kell játszani, s vendégként 1957 óta nem sikerült felülmúlni a riválist. A hajdani 2:1 alkalmával még a legendák válogatottja lépett fel a Vaszil Levszki stadionban: az összeállítás Grosics – Kárpáti, Sipos, Berendy, Sárosi – Bozsik, Bundzsák – Sándor, Machos, Hidegkuti, Lenkei volt.

A hetvenötös diadalt a Kovács László – Török, Nagy III, Bálint, Czeczeli – Dunai III, Müller, Tóth András – Fazekas (Pintér), Kozma, Magyar (Fekete) összetételű együttes vívta ki, de rögtön hozzá kell tenni, hogy a hivatalos válogatott mérkőzéssé nyilvánított olimpiai selejtező visszavágóján 4-0-ás vereséget szenvedett a bolgár fővárosban. Azóta két döntetlen és két vereség a mérleg, s leginkább abban lehet reménykedni, hogy az ellenfél jelenleg tán még a magyar válogatottnál is gyengébb, hiszen novemberben aratta első és egyetlen idei sikerét, további kilenc mérkőzése közül három találkozón „ikszelt”, hatszor kikapott. Ha ezen az akadályon is elbukna a vigaszágra csak hallatlan szerencsével, egy öngólos görög–észt párharc váratlan kooperációba forduló végeredményével kerülő magyar csapat, akkor egy időre megint bealkonyulna az örök műfutball-hívőknek és -hitegetőknek, mert azt a blamázst végképp nem lehetne kidumálni...

Persze már a spliti burleszk és a cardiffi Canossa idején is lehullt a léc, miként oly sokszor már az előző három, de kiváltképp az utóbbi, egyszerre mérhetően és mérhetetlenül sanyarú évtizedben.

Jelzem, akkor sem lenne könnyű helyzetben a gárda, ha abszolválná a szófiai partit. Merthogy Románia válogatottját 1981 óta nem tudták felülmúlni hazánk legjobbjai; a harmincnyolc évvel korábbi 1-0 óta öt döntetlen, hat vereség és 4-17-es gólkülönbség került a krónikákba. Szerencsére a vigaszág harmadik lehetséges „kicsinye”, Izland ellen már szívderítőbb a leltár: a legutóbbi hat mérkőzésen egy döntetlen mellett öt győzelem született. Ezt a kimutatást messzemenően meg kell becsülni, mert a huszadik század végén, a huszonegyedik elején vajmi kevés csapattal szemben tettek szert ekkora fölényre hazánk rendszerint boldogtalan fiai.

Bár a németek ellen nem áll oly rosszul a válogatott. A legutóbbi magyar diadalig csak tizenöt évet kell visszamenni: az 1954-es vb-döntő fél százados jubileumán honfitársaink – Torghelle két góljával – 2-0-ra győztek a berni csoda aranyérmeseinek többségét adó Kaiserslauternben. Ez az utóbbi idők legszebb magyar eredményeinek egyike, függetlenül attól, hogy a meccs barátságos volt, mert a számukra oly nevezetes évfordulón a németek sok mindent akartak, csak veszíteni nem. Azóta még gólt sem sikerült rúgni nekik – 0-2, 0-3 –, de „Tor-ghellét” nem felejtik, az fix...

A portugál emlékektől meg mi szabadulnánk. Noha a 2016-os Eb-n hatgólos döntetlent ért el velük szemben a Lyonban Kaiserslauternt idéző magyar együttes, azóta két „lenullázás” (0-1, 0-3) és tizennégy pontos hátrány következett a 2018-as vb selejtezőin. Mindkettő beleillik a szomorú sorba, hiszen a portugálokat a magyarok soha nem tudták felülmúlni a futballpályán (négy döntetlen, kilenc vereség). Olyan halhatatlanok nem ünnepelhettek győzelmet ellenük, mint Orth, Cseh II, Sárosi dr., Zsengellér, Bozsik, Kocsis, Puskás, Bene, Albert, Farkas...

De bár már ott tartanánk, hogy 2020. június 16-án aggódhatnánk a negatív széria valószínű folytatása miatt.

Mert magam azt tartom: a vigaszági kiesésnél inkább a „halál”!