Előfizetés

Lajos, röhögnöm kell

Hát ezt is megértük, kedves Kósa Lajos. Elnézést kértél tőlünk, magyar zsidó polgártársaidtól. Pedig igazán nem kellett volna. Elvégre nagyon is jól fogalmaztál – már ami a mondanivalód lényegét illeti. Ha jól értem, te valami olyasmit akartál mondani a NER-utánpótlás válogatottnak, hogy az általad nemzetellenesnek tekintett „balliberálisok” szimplán hatalmi-politikai szempontok miatt az önkormányzati választáson összeálltak az „újnyilasokkal”, mert „nekik” ez az ár sem volt túl drága annak érdekében, hogy a magyar nemzetet megtestesítő Fideszt legyőzhessék. Vélhetően ezt akartad mondani, de a „balliberálisok” helyett egy óvatlan pillanatban kicsúszott a szádon ez a furcsaság: „a zsidók”. 
Most pedig azt állítod, hogy rosszul fogalmaztál. Ne röhögtess. Nagyon is jól fogalmaztál: pontosan leírtad, hogy mit gondol a magyar szélsőjobb a baloldalról. Ugyanazt, amit száz évvel ezelőtt: hogy a baloldaliság valamiféle zsidó ármánykodás. Ennek a nemes gondolatnak a fényében világosodhat meg annak a fideszesek által gyakran hangoztatott állításnak is az értelme, hogy a baloldal folyton ráront a magyar nemzetre. Amint arra voltál kedves véletlenül rámutatni, ebben az összefüggésben ez az állítás azt jelenti, hogy „a zsidók” rontanak rá a magyar nemzetre. Éppen azok a „zsidók”, akik most a „nyilasokra” szavaztak a Fidesz ellen. Innen már csak egy ugrás eljutni addig a felismerésig, hogy a Fidesz által kulcsfontosságú helyeken elvesztett önkormányzati választás bizonyos tekintetben „a zsidók” rovására írható.
Most meg azt állítod, hogy rosszul, sőt szerencsétlenül fogalmaztál. 
Jaj, Lajos, egészen addig nem vettem komolyan, amit mondtál, amíg meg nem néztem a Heti TV-nek adott interjúdat, amiben az antiszemita megjegyzésedet magyarázod. Előtte azzal nyugtattam a zsidó barátaimat, hogy Lajos afféle vicceskedő ember, az osztály Móka Mikije, Orbán Viktor udvari bolondja, akinek a szájából különösebbnél különösebb verbális alakzatok szoktak előzörögni. 
Az interjúban azzal védekezel, hogy te csak a jobbikosok képében fenyegető, ordas, újnyilas eszmék elleni harcra akartál buzdítani. Jaj, Lajos, te Móka Miki. Te akarod felvenni a harcot az újnyilas, antiszemita eszmék ellen? Éppen te, aki az újnyilas, antiszemita Wass Albert szobrának debreceni fölállítását a magánvagyonodból támogattad? Mondtam neked akkor, hogy Wass az újnyilas, antiszemita Új Hídfő főmunkatársa volt évtizedeken át, még az 1980-as években is, de téged ez nem érdekelt. Érdekes, akkor nem jutottak eszedbe „a magyar zsidó polgártársaid”. Azt is említettem neked, hogy az Új Hídfő vezetője Fiala Ferenc volt, a Szálasi-kormány sajtófőnöke, de téged ez sem hatott meg. Érdekes, akkor neked többet számítottak a hatalmi-politikai szempontok, mint az Új Hídfő, Fiala és Wass által megtestesített újnyilas, antiszemita eszmék. 
„Nektek ott van Imre Kertész Berlinben, nekünk meg Wass Albert Erdélyben”. Ezt ki is mondta? Emlékszel még? Vagy ez is csak egy halálosan pontos rossz megfogalmazás volt?

Sorcsere

Korszakváltást ígérnek az Országos Roma Önkormányzat új vezetői. Bár a cigányügyi kudarcok sorozatát elnézve tanácsos csínján bánni a nagy szavakkal, valóban párját ritkító események zajlanak. Olyat már láttunk ugyanis, hogy Farkas Flórián és a Lungo Drom elvérzett a roma választáson, de olyat még nem, hogy akkor szenvedjen vereséget, amikor a vele megbonthatatlan szövetségben lévő Fidesz uralkodik az országban.
Most pontosan ez történt. Az erőviszonyok nem úgy alakultak, ahogyan azt a Lungo Drom elképzelte. Farkas Flórián nem vette át megbízólevelét, az ORÖ alakuló ülésére sem ment el. Maga helyett egy nyilatkozatot küldött, amelyben közölte: lemond a mandátumáról. A bejelentést üdvrivalgás fogadta, majdnem szétrobbant a terem. „Szép volt, Flóri!” – gúnyolódtak kórusban a távozását ünneplők. Megalázóbb volt, mintha csak kifütyülték volna.
Meggyőző többséggel Agócs Jánost, a Lungo Drommal szemben létrejött szövetség jelöltjét választották az ORÖ elnökévé. Róla annyit lehet tudni, hogy a Fiatal Romák Országos Szövetsége, a Firosz politikusa, a Bács-Kiskun megyei Mélykúton lakik, egyszer már – rövid ideig – volt az ORÖ képviselője, foglalkozását tekintve vállalkozó. Anyagilag segítette a Firosz kampányát, de arról, hogy mekkora összeget áldozott politikai célokra, szemérmesen nem akart nyilatkozni.
A tiszaburai székhelyű Firosz – amelynek vezetője Farkas László, a település jelenlegi polgármestere – évtizedek óta létezik, de csak a közelmúltban vált országos szervezetté. Erős a gyanúnk, hogy a Fidesz hallgatólagos, vagy éppen tevőleges támogatása nélkül nem válhatott volna azzá. A Lungo Drom veresége a látszat ellenére nem annak a bizonyítéka, hogy a kormány befolyása csökkent volna a cigány közéletben.
Már csak azt kellene elérni, hogy az aktuális hatalommal barátkozó roma szervezetek térnyeréséből a cigányság is profitáljon valamicskét. Ehhez tisztesség és szakmai felkészültség szükségeltetik. Jól fel van adva a lecke. Ebből a tantárgyból eddig mindenki megbukott.

Visszatérés

Egy ország találgatta néhány éve, hova tűnt a karcagi – és valószínűleg részben Karcagon kívüli – emberek pénzével a helyi álbróker, aki a vádirat szerint 767 rendbeli üzletszerűen elkövetett csalást hozott össze, a kárösszeg pedig valahol 12 milliárdnál jár – legalábbis ennyi igazolható. Mindezt a büszke kunok (újabban kipcsakok) földjén, a legelésző rackanyájak szomszédságában. Ahol a szikes földön nyíló kamillavirág integet, és ahol bárki a szájában érezheti a házi pálinka, a birkapörkölt és a ferdinánd ízét – ahogy a volt fideszes polgármester/miniszter Fazekas Sándor írja köszöntőjében a város honlapján.
A nevében is kunságát hirdető cég egykori vezetője, D. Sándorné, ismertebb nevén bróker Marcsi másfél hét múlva szabadul. Lejár az előzetese, és akár integethetünk is neki a ferihegyi repülőtéren vagy Hegyeshalomnál, mert ha akar, szabadon elhagyhatja az országot. Mehet Belize-be (ahonnan sikerült hazahozni), Afrikába, ha kalandvágyóbb, akár Kazahsztánba is. Az ügyészség ugyanis, ki tudja, miért, a jelen állás szerint még házi őrizetet sem kért rá.
De nem csak ez a gond. Aligha hihető, hogy az alig 20 ezres városban az emberek milliószámra hordták D. Sándornéhoz párnacihába varrt megtakarításaikat. Valószínű, hogy más összegek is parkolhattak nála. Ez pedig – Kósa Lajos és a csengeri örökösnő 1300 milliárdos története óta tudjuk – sokakat megbabonáz.
Aki tudna mesélni, hallgat. Az eljárás három éve alatt még vallomást sem tett, egy árva félmondatot sem nyilatkozott. „Olyan otthon ez, ahol az emberek szavak nélkül is értik egymást. (…) Aki egyszer ittjárt, az máskor is visszatér” – olvasható az említett köszöntőben. Úgy tűnik, ez a rejtélyes karcagi nőre is igaz lesz. Az eltűnt milliárdokat pedig nem biztos, hogy a legelésző rackanyájak környékén kell keresni.