Elkészült Ángyán József legújabb, sorrendben immár a tizenegyedik jelentése az állami földek visszás privatizálásáról. A második Orbán-kormány volt parlamenti államtitkára – aki azért mondott le posztjáról 2012-ben, mert kifogásolta, hogy családi gazdálkodók helyett oligarchákhoz kerülnek a területek – ezúttal Veszprém megye ügyeit vette górcső alá, amely a meghirdetett 14 ezer hektárnyi területe alapján a megyék rangsorában a középmezőnybe tartozik.
A végül elkelt több mint kilencezer hektárnyi terület 173 nyertes árverezőhöz került, ám itt is hasonló jelenségeket figyelt meg az agrárprofesszor, mint a korábban elemzett tíz másik megyében: a földek kétharmada, vagyis mintegy 5800 hektár nem a kormánypropagandában szereplő családi gazdaságoknak, hanem 19 nagy érdekeltségnek jutott, mindeközben pedig a nyertesek majdnem fele kis birtoktesteken volt kénytelen osztozkodni, s mindössze az összterület alig 6 százalékát, együttesen kevesebb mint 600 hektárt nyert el. Vagyis ebben a megyében is érvényesült, hogy a kiválasztott keveseknek nagy, sokaknak pedig igen kis területeket juttatott a rendszer – állapította meg.
Ángyán József ezúttal is cáfolta azt a kormányzati lózungot, miszerint „a föld azé a helyben élő földművesé legyen, aki azt megműveli”. Veszprém megyében az állami földek háromnegyedét nem az adott településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg, ráadásul bőven akadnak köztük olyan cégtulajdonosok is, akik cégük székhelye jogán válhattak „helyi földművessé”, miközben helyben akár sohasem jártak, s a mezőgazdaságot is csak hírből ismerik. Az elárverezett terület több mint tizenöt százalékát, majdnem 1500 hektárt pedig olyanok szerezték meg, akik a kiszemelt területtől nem az előírt maximum húsz, hanem átlagosan legalább 32 kilométerre laknak. Van olyan győztes – egy budapesti ügyvédi iroda vezetője -, aki például százhatvan kilométerre él az elnyert 84 hektáros legelőjétől.
Valódi árverseny a Veszprém megyei liciteken sem alakult ki – állapította meg az elemző –, hisz a gazdára talált birtoktestek 85 százalékát licitálás nélkül, kikiáltási áron szerezték meg a vevők, az európai földárak töredékéért, hektáronként átlagosan egy-másfél millió forintért. A földpiac liberalizációja után a most potom pénzért megszerzett földek eladása így megsokszorozhatja majd a befektetett tőkét. A nyertes „földművesek” között az agrárprofesszor azonosított milliárdos nagyvállalkozókat, kereskedőket, ingatlanfejlesztőket, vendéglátósokat, panziótulajdonosokat, de jogászokat, szakorvosokat, pénzügyeseket, földmérő mérnököt, vezető banktisztviselőt, sőt vagyonvédelmi őrt, kocsmárost, személyi sofőrt, gépszerelőt, ércbánya tulajdonost vagy éppen fogászati turisztikai nagyvállalkozót is.
Megállapítása szerint e megyére is általánosan jellemző, hogy politika, illetve Fidesz-közeli rokonok, barátok jutottak jelentős állami földterületekhez. A nyertesek között ott van például Nagy Tamás Imre, aki több ciklus óta kormánypárti önkormányzati képviselő Zircen, Győrffy Balázs fideszes országgyűlési képviselő, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, a MAGOSZ volt alelnöke, továbbá az ő édesapja, és sofőrje is. Az elemzés szerint közel ezer hektárt „vitt” a Veszprémi Mezőgazdasági Zrt. vezérkara és családtagjaik alkotta érdekkör, de jutott terület a MAGOSZ Fejér megyei elnökének is.
