Bajban a német nagykoalíció

Elutasították a német kereszténydemokraták a szociáldemokraták új vezetésének követeléseit. Nehéz lesz együttműködniük egymással.

Kétséges a CDU/CSU az SPD alkotta német nagykoalíció sorsa azután, hogy a szociáldemokraták a vasárnap véget ért pártkongresszuson egyértelmű balra átot hirdettek. Az is erőteljesen kérdéses, hogy az SPD irányváltása nyomán a párt elindul-e felfelé a lejtőn. Ehhez arra lenne szükség, hogy az új pártvezetés elmagyarázza a választóknak azt, miben különbözik a közvélemény-kutatásokban a második helyen álló Zöldektől. Talány az is, mennyire várható gyökeres változás az SPD politikájában, vagy a két új pártelnök, Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans végül belátja: egy koalíciós válság, és egy új választás kierőszakolása még súlyosabb válságba sodorhatja az SPD-t.

Sok függhet attól, hogyan szerepel majd a következő hónapokban az SPD a közvélemény-kutatásokban. Az Emnid ügynökség szerint az SPD népszerűsége egy százalékkal emelkedett, ami azért gyökeres változásra nem enged következtetni a párt megítélését illetően. Ráadásul az RTL felmérése szerint a párt közkedveltségi mutatója egy százalékkal csökkent.

Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke gyors döntést követelt az SPD-től annak kapcsán, a kormányban kíván-e maradni, vagy fel akarja mondani a nagykoalíciós együttműködést. „Egyértelmű üzenetet vártam az SPD-től arra vonatkozóan, hogy folytatni kívánja-e a nagykoalíciót” – jelentette ki a Bild am Sonntagnak. Hozzátette, pártja hű marad a koalíciós szerződésben foglaltakhoz és ezt várja el a szociáldemokratáktól is. „Németországnak rosszat tesz, ha minden fontos döntés attól függ, milyen a hangulat a szociáldemokrata párton belül” – jelentette ki Kramp-Karrenbuer.

Az SPD kongresszusán nagy meglepetésre választották meg új elnöknek a nagykoalíciós együttműködést kritikusan szemlélő Norbert Walter-Borjanst és Saskia Eskent. Ám a várakozásokkal ellentétben nem szorgalmazták az uniópártokkal folytatott kormányzás felmondását, hanem egy utolsó esélyt adtak az együttműködésnek. Az SPD küldöttjeinek többsége sem támogatta volna a gyors szakítást. Egy előrehozott választás a szociáldemokraták Waterlooját jelentené, súlyos veszteségeket könyvelne el a párt.

Az SPD új vezetésének egyik legvitatottabb elképzelése az, hogy a nagykoalíció ne ragaszkodjék a jelenlegi pénzügypolitikájához, a kiegyensúlyozott költségvetéshez, amelyet szakszóval „fekete nullának” neveznek. A párt szerint be lehet vállalni negatív büdzsét is, ha ez a lakosság életszínvonalának emelését jelenti. Ez jelentős eltérés az SPD eddigi politikájától, s ne feledjük, hogy a szövetségi pénzügyminiszter épp a szociáldemokrata Olaf Scholz, aki szintén indult az SPD pártelnökválasztásán. A zárónapon az elnökség javaslatot tett arra, hogy a magas jövedelműek fizessenek különpénzt az iskolák és óvodák modernizálásáért.

Nehéz elképzelni egy tartós együttműködést az SPD új vezetése és az uniópártok között. Annegret Kramp-Karrenbauer, a CDU elnöke, valamint Armin Laschet, a párt alelnöke ugyan apróbb engedményre hajlandóak a klímakérdést illetően, de elutasították a koalíciós szerződés újratárgyalását. Hasonlóképpen vélekedik erről a Keresztényszociális Unió (CSU) is. Markus Blume, a bajor politikai erő főtitkára a Welt am Sonntagban elutasította, hogy a koalíció változtasson eddigi irányvonalán. Bírálta az SPD kongresszusát az ellenzéki Zöldek társelnöke, Robert Habeck, aki világos döntést várt volna el a párttól annak kapcsán, teljes energiájával a kormányzásra koncentrál-e, vagy sem.