Európai Filmdíj: a nagy utánlövés esete

Nincs eldöntve, hogy a kontinens legfontosabb mozgóképes gáláját hová pozicionálják.

Furcsa helyzetbe került az Európai Filmdíj. Nem az a baj, hogy a harminckettedik alkalommal megrendezett gála nagy nyertese, a nyolc díjat besöprő, köztük a legjobb film, legjobb rendező, legjobb színésznő és a legjobb komédia főkategóriákban győzedelmeskedő Jorgosz Lanthimosz rendezte A kedvenc ne lenne jó film, csak éppenséggel érthetetlen, hogy egy sikeres Oscar kampány után mit keres az intim európai versenyben. Nem beszélve arról, hogy a brit többségi pénzből készült kosztümös mozi amerikai koprodukció és nagy stúdió áll mögötte: a Tweneth Century Fox, mely most már Disney tulajdon. Az Európai filmdíjak mögött álló akadémiának el kellene döntenie, hogy hová pozícionálja az öreg kontinens legfontosabb mozgóképes gáláját: sikeres Oscar kampányon túl lévő filmet emel piedesztálra, vagy esetleg az új hangoknak akar kapaszkodót, segítő kezet nyújtani.

Persze, ezzel nem állítom azt, hogy például a legjobb színésznő kategóriában a brit Olivia Colman érdemtelenül nyert, csak hát nem túl elegáns egy Oscar-díjjal a zsebben bejelentkezni egy EFA-elismerésre. Különösen, hogy a díjátadón érződött, a gála közönsége a tizenhárom éves Helena Zengelnek drukkolt, a Kontroll nélkül című drámában nyújtott elképesztő alakítása szakmai szempontból is sokat jelenthetett volna, hiszen ez a produkció, nem mellékesen Németország jelöltje az Oscar versenyben. Mármint 2020-ban. Persze, legyünk objektívak, az Európai filmdíjak jelenlegi szabályzata szerint a produkció nevezhetett, hiszen csak az Egyesült Államokban volt 2018-as premier, Európában csak a velencei fesztiválbemutató volt tavaly, a kontinens számos országában január 1-i bemutató volt.

Mindazonáltal a producerek számára létfontosságú lehet egy díjeső a következő Lanthimosz film finanszírozásának összerakásánál. A gálán csak Ed Guiney producer volt jelen, aki díjat vett át a kedvenc nevében. Colman legalább videón bejelentkezett, Lanthimosz még üzenetet sem küldött. És amikor már úgy nézett ki, hogy le lehet végül zárni A kedvenc körülötti anomáliákat, akkor felvetődött, hogy ha van legjobb film kategória, kell-e külön komédia mezőny. De ha már van, muszáj, hogy legyenek-e átfedések, mert így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a legjobb film és legjobb komédia is Lanthimosz alkotása lett.

Azon elismerések közül, melyek a hiányolt innovációt szolgálják, egyértelműen Celine Sciamma bearanyozódása jelenti a legjobb forgatókönyv kategóriában, melyet a Portré a lángoló fiatal lányról című, leszbikus szerelmi drámájáért kapott. Sciamma az európai forgalmazóknak köszönte meg a filmet, akik jelenleg is lehetővé teszik, hogy a nézőkhöz eljusson az üzenete a másság elfogadásáról és a tolerancia fontosságról.

Idén végre beemelték a kategóriák közé a tévésorozatokat és első alkalommal Tom Tykwer nevéhez fűződő Babylon Berlin aranyozódott be, az is kiderült, hogy a rajongók megnyugodhatnak, jön a negyedik évad.

A legjobb férfi alakítás díja esetében a papírforma érvényesült: Antonio Banderas lett a befutó Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című filmjében nyújtott alakításáért, melyben tulajdonképpen a rendező alteregóját kellett hoznia. „Pedro egy csoda, akivel negyven évvel ezelőtt találkoztam, és akit azóta is szeretek” – mondta a legjobb színész díjjal elismert Antonio Banderes, aki skype-on jelentkezett be egy spanyol színház nézőteréről, jelezve, hogy negyven perc múlva a színpadon kell lennie. A díj „átadója” Claes Bang dán színész azért megkérdezte, hogy mi legyen a kezében lévő szoborral, Banderas annyit reagált: majd Perdro elhozza Spanyolországba. Teszem hozzá: az isteni Pedro csak ezt a szobrocskát vitte haza Berlinből. A közönségdíjat Paweł Pawlikowski rendező kapta a Hidegháborúért: a díj angol nevére – People’s Choice Award – utalva viccelődött egyet: „Az, hogy az emberek választása, manapság nem hangzik túl jól: az emberek mostanában hoztak jó néhány nem túl jó döntést is” – mondta. Azért nem felejtette el megköszönni sem a díjat.

A fix-díjazottak közül az egyik Juliette Binoche volt. - A világ most nem jó hely, válságban van és ebben a helyzetben a kultúra egyre fontosabb. Igazabbnak, szeretőbbnek, figyelmesebbnek kell lennünk egymással – mondta beszédében a színésznő, a kacifántos nevű, „legjobb európai teljesítmény” elismerést vette át. Ahogy elmesélte, gyerekkorában Peter Brook egyik színházi produkciója lenyűgözte, szinte megnyitotta a szívét, ekkor döntötte el, hogy ő is ezt fogja tenni. Megtalálni és megmutatni az újat. A színészeknek üzente, hogy filmszerepeket felelősséggel válasszanak, mert nagyon is számít, hogy az erőszak kultúráját propagálják vagy valami egészen mást.

Az est nagy hőse, az életműdíjas Werner Herzog volt, akit Wim Wenders köszöntött – utóbbi újfent bizonyította, hogy ő a laudáció műfajának a királya: Herzog nem újrafogalmazta a film definícióját, hanem ő formálta azt művészi hozzáállásával. Herzogot a mai napig a teljes függetlenség, őszinteség makacsság, illetve ugyanaz a harcos vágy, jellemzi, mint ötven évvel ezelőtt. Herzog hangsúlyozta, hogy ő hosszú ideje Los Angelesben él, és ott hiába raktak a hippik virágot a puskákba, csak nem érték el vele a világbékét. Sőt, még a meditációk sem segítettek. Ellenben úgy látja, hogy az Európai Unió intézménye a világ legnagyobb működő békeprojektje.